Aki szemfüles az bizonyára észrevette, hogy az elérhetőségeim alatt feltüntetett adatok csonkultak. Nem véletlenül. Amióta kint vagyok tud a host anyám a blogomról, mielőtt feltöltöttem képeket a házról, megérdeklődtem, hogy lehet-e. Viszont azt sosem kérdezte és nem hozódott fel, hogy milyen adatok szerepelnek rólam és róluk. A múlthéten említettem a kislánynak, hogy minden elérhetőséget publikáltam, hogy minden úton-módon elérhető legyek a családomnak és mindazoknak akiknek esetleges sürgős segítség kellene vagy ki tudja még mi más okból...Fogalmam sincs hogyan jutottunk ki a blogomhoz, de ezután a közlendőm után a kislány elmondta a host anyámnak, és egy kisebb beszélgetésbe merültünk. Az első kérdés az volt, hogy nem-e tudtam, hogy ez milyen veszélyes. - minden nagyon rendes, udvarias formában zajlott - mivel bárki, aki vonzónak talál, vagy a gyerekkel akarnak valamit(elrabolni stb...) tudják hol keressenek minket. "A Net nagyon veszélyes" - ahogy ő mondta - "egy adatom sincs kint még facebook-on sem", ahol iwiw-vel ellentétben csak az ismerőseid láthatják fényképeidet, adataidat minden beállítás nélkül. Mondtam, hogy több au-pair blog is van a hálón és több lánynak is kint vannak pontosan ilyen adatok. Azt mondta ez felelőtlenség. Szóval bocsánatot kértem, és leszedtem természetesen mind olyan adatot, ami veszélyes lehet.
Harmadik randi Londonnal
Beleszerettünk Londonba. Most is csak úgy indultam a fővárosba mint ezelőtt. Egy nap Londonban és pont. Nem vártam semmi különöset, csak azt amit eddig. Se negatív, se pozitív véleményem nem volt a városról, csak amolyan tökéletesen közömbös. Egy angol srác, Adam csatlakozott, aki egyébként elég érdekes, jó fej srác. Ennyire sosem élveztük. Talán a társaság miatt volt más, talán csak nagyon jó kedvűek voltunk, de az biztos, hogy nem sokára újra látjuk egymást London ;)
a metro aluljáróban
Valahogy más volt, amint már említettem is. Annyira hamar elrepült az idő és még nem éreztük, hogy haza akarunk menni. Időzni akartunk még egy kicsit... :) Egészen este 9-ig bóklásztunk. Csak azért mentünk a 9-es vonattal, mert Zsófi nem hozott házkulcsot és nem akarta túl későn felzargatni a családot. Egyénként egészen éjfélig el lehet csípni a közel félóránként induló vonatot Banbury. Bár a képeken nem fog úgy visszajönni minden, de este, fényekben London lehengerlő.