Egy hét a törököknél

HellóÓóÓó mindenki!

Egy kellemes hetet sikerült eltöltenünk a törökök vendégszeretetében a kedves host családommal. Július 19.-én indultunk reggel 8-kor Bristolból Dalamanba. Az utazás zökkenő mentes volt a rendkívül szervetett host anyámnak köszönhetően :) Helyi idő szerint délután 2-kor landultunk, és már 3 körül a medencénél sütettük a fenekünket a családdal. Na de, hogy hol is voltunk pontosan. Dalaman, nem a tenger közvetlen közelébe van, alkalmam se nagyon volt megtapasztalni vajon milyen messze lehettünk tőle. Az angolok elég medencések, szóval nekik nem is az a nagy "fun", hogy a tengerbe fürdenek és a parton sütkéreznek, mivel a pool mellett a hoteltől egy köpésre minden kényelmesebb

A szállásunk a reptértől nem lehetett 20 percnél többre. A család barátjának apartmanjába voltunk, ami két szintből állt. A főszint : nappali, 2 szoba, 2 fürdő, egy konyha és egy hatalmas erkély, a második szint egy emelettel pontosan felettünk egy hatalmas napozó erkélyből nyíló szoba és fürdő. A gyerekek és én a főszinten, a szülők a felettünk laktak. Mindenhol persze légkondi volt, de anélkül ki sem lehetett volna bírni. Maga ez a lakás egy apartman létesítményben volt, ami annyit tesz, hogy egy téglalap alakban elrendezve az apartmanok egymás mellett sorakoztak. Szinte csak angol nyelvűek voltak. Találkoztunk skótokkal, hollandokkal és természetesen angolokkal.

Alapvetően egész héten nem csináltunk semmit, csak pihentünk. Nekem személy szerint dolgoznom sem kellett, és most a szó szoros értelmében vegyétek amit mondok! Fél 10 előtt nem kellett felkelnem, s majd amikor felkeltem csupán az volt a teendőm, hogy a gyerekekkel lemenjek a medencéhez, mert felügyelet nélkül nem lehetnek a vízben. Szóval én ekkor mindig intenzíven napoztam és semmittettem. Néha felpislákoltam, hogy megnézzem mi újság a csajokkal, megölték e már egymást veszekedés közben, vagy egymáshoz vágták e már az úszómatracot, s ha mind ezek mellett volt időm, akkor néha megfordultam és a másik oldalamat napoztattam. Tudom keményen hangzik, de az au pair élet nem mindig egyszerű :) Az első nap mikor láttam ez a téma, s ez a dolgom, betudtam annak, hogy ez egy ilyen nap, mindenki hulla fáradt. De mikor realizáltam, hogy komolyan ennyi lesz a dolgom az egész hét folyamán, akkor ledöbbentem...

Kedden jó kislány voltam, mondom megerőltetem magam és felkeltem fél9-kor, avagy a lányok bejöttek a szobámba közölni, hogy ideje lemenni a medencéhez ^^ Pikk, pakk összekaptam magam és se perc alatt lent voltunk. Olyan 10-11 között a host szüleim is mindig lejöttek persze. Emmáéknak volt snorkel vagyis vizipipás búvárcucc, nagyon klassz, mindenkinek ajánlom. A medencében persze nem a legnagyobb élmény, de gyakorolni tökéletes. Legközelebb élesbe szeretném kipróbálni, igazi korall zátyonyon! A keddi nap lepörgök számomra percek alatt, s elég nagy rutinja volt a hétnek, hogy mindig azon vettem észre magam, hogy már vacsi idő van, fel kell menni, elkészülni és mehetünk is. Minden este étterembe ettünk. Az első este egy Botanic Garden nevű helyen voltunk, ahol az asztalok egy kis folyással voltak elválasztva, s kint voltak a szabadban. A benti részleget hídon keresztül lehetett megközelíteni, ami a kis patakon ívelt át. Egyébként ez nagyon jellegzetek volt, hogy minden étterem kertben volt, és az asztalok mindig egymástól tisztes távolságba, nem pedig egymás hegyén hátán voltak elrendezve. Az étlapok szinta ugyanazok voltak mindenhol. Görögöknél uzo, törököknél kenyér kecske sajttal és savanyú vajjal a különlegesség étezés előtt. Minden étkezés előtt kaptunk ilyet. A sajt néha olyannyira erős volt, hogy nehéz volt megenni.

Szerdán később keltem olyan 10 körül, megvártam míg a Emma is felkel és együtt lementünk a gyerekekkel a medencéhez. Szokásos munkabeosztás : masszívan beágyazódtam a napágyba és felvettem a napozó pozíciót. Olykor felkeltem bekenni magam vagy ha elmentünk a családdal jégkrémért. Viszont este készültünk a BBQ-ra és a hastáncshowra WoW.. A sütögetést egy török népruhába bújt férfi vezette le, csirke és bárány szeletek voltak feltüzdelve farudacskákra. Egy hosszú asztalon pedig tömve saláta tálakkal, öntetekkel és kenyérrel. A vacsi után már egyből beállítottak a hastáncosok (belly dancer). Nekem fogalmam sincs a mai napig hogyan kell mozgatni a csípődet, vagy hogy mik az alapmozdulatok, de véleményem szerint az egyik táncos lány körülbelül az én szintenem lehett :) Nekem elég esetlennek tűnt, vagy ez volt az első "fellépése" és a sok ember zavarba hozta. A két táncos szépen minden férfit "elrabolt" a vendégek közül, majd egyesével megtáncoltatták őket. A szerencsésebbek, mint az én host apám is, egy amolyan sztriptíz show-t is kaptak, amiben ők voltak a félmesztelen alanyok ^^

Csütörtökön napközben a szokásos teendő, majd kora délután olyan 5 körül elmentünk egy hajókirándulásra összekötve egy vacsorával. Egy jó félórát/negyven percet utaztunk fel kocsival, hegyek, dombok között, le és föl. Néha úgy tűnt, a kisbusz elkezdett hátrafelé gurulni :) A hajokázás egy folyón volt, aminek számomra érdekes színe volt. Nagyon tetszett. A leginkább azért, mert ez nem az a tipikus turisztikai üdülő hely volt, rég halálraunt fakultatív programokkal, helyekkel. Itt senki nem volt csak Mi és egy skót család aki velünk tartott. A hajó megállt egy lakatlan szigeten a folyónál, amit csak vizijárművel lehetséges megközelíteni vagy szárazföldről a sziklákról leereszkedve! Egy hangulatos, nádfedeles beach bár és el-elszórva napágyak volt az egyedüli "berendezés". Miután kikötöttünk nem tétováztunk sokat, azonnal letéptük magunkról a ruháinkat és belevetettük magunkat a folyóba :) Számomra ezt le sem lehet írni, mekkora nagy érzés volt. Én folyó mellett (Tisza) nőttem fel, minden nyaramat ez töltötte ki olyan 15 éves koromig. Iszonyatosan hűsítő ekkore melegben. Nekem a tengervíz nem is fekszik annyira, egyszerűen túl érzékeny hozzá a bőröm. Szóval visszatérve, a csobbanás után szépen beiszapoztuk magunkat, hiszen ez a gyönyörű bőr titka, akármit is mondanak a hülye kozmetikai cégek :) Hattie alig mert még csak térdig is bejönni a vízbe, kinyúltunk rajta :) én személy szerint párszor megpróbáltam azért behúzni, szimulálva, hogy nem tudok kikászálódni a vízből, segítségre van szükségem, de nem boldogultam, nem tudtam túljárni az eszén. A szigeten volt egy kerti csap vagy slag kinek hogy tetszik, amint mint gyerekek a tanyán, olyan boldogsággal használtunk. Ez segített a legjobban az iszaplemosásban. Egy óránál tovább nem időztünk, még naplemente előtt visszahajókáztunk, folytatva a programot. A második rész helyszíne egy különleges étterem volt, ahol egyenes a fatetején lettünk kiszolgálva! És tessék szó szerint venni! Az asztalok a fákon voltak elhelyezve, amolyan box jellegű ülőgarnitúrát képzeljünk el. Iszonyatosan jó 3-4 méter magasan a lombkoronából enni! A kaja itt volt a legjobb, én bárányt rendeltem valami kellemes gombás-hagymás szósszal. Vacsi után a számlára várva egyszer csak elment az áram o.O viccesen megjegyeztük, hogy na akkor itt az idő, lépjünk le fizetés nélkül :) Persze az áram hamar visszajött, szóval a terv gallyra ment..

Pénteken délután 3 körül elmentünk egy kis laza városnézésre a szomszédos városba, Göcekbe, ami egy kisebb kikötő városka. Taxival mentünk, kb. 25 font értékben vittek el minket, ami elég drága, pff több mint drága, mivel a város tőlünk olyan 5-10 perc autó út volt. (ennek később lesz folytatása). Amint beértünk a városba egy hosszú bazársor tárult elénk, amit jó túristákhoz híven legyalogoltunk. Én nem vettem semmit, viszont sikeresen levertem az egyik boltba valamit a polcról, amiért szerencsésen nem is kellett fizetnem. Szívesen vettem volna egy vizipipát, amit fogok is a jövőben, de most nem volt erre hely az utazómban. Az egész napot csak kényelmes ücsörgéssel egy kellemes kis kávézóban, majd vacsival egy étteremben töltöttük.. a vicces, hogy az emberek alig tudnak angolul, persze nem lep meg, nem felkapott helyre mentünk, és ahogy kifejezik magukat az nagy poén számomra. Mintha csak egykori önmagamat láttam volna. :) Korán hazamentünk és lefeküdtünk, a nap kiszívja az ember energiáját.

Szombaton egy egész napot kitöltő programunk volt. Az alapötlet hajókirándulás megspécizve egy kis iszap fürdővel és történelmi látványossággal.

Iszap fürdő : nekem nem volt nagy újdonság, hajdanán sokszor kentem be magad tetőtöl talpig iszappal a Tiszán, de ezúttal egy trutyival felengedett medencébe tettem :) a családdal szépen segítettük egymást egyenletesen betakarni iszappal, majd vártunk amíg teljesen ránkszáradt és jó kis cserepre csinálta a bőrünket ahányszor csak megmozdultunk. Az eltávolítása könnyű volt. Menj és ugorj bele a tóba!!! :) Egyenest a stégről. A víz langyos volt, egész kellemes. Az iszapozás után belemártóztunk egy termál medencébe ami bűzlött mint a romlott tojás, de a víz teljesen természetes volt, a hegyből jött egyenes a medencébe. Az "eljárás" után nem is tudom, hogy a bőrünk fiatalodott e vagy sem de jól esett :) Mindezek után neki vágtunk a teknős partnak! Az úton megállt a hajó egy síremléknél. A képekkel együtt megemlítek pár szót a későbbiekben.

Nos a teknős partnál mindössze egyetlen egy teknős láttunk :) ami úgy megijedt a hajóktól, hogy el is úszott egyhamar.. viszont a beach része szép volt. Hosszú, lassan mélyülő part, ezer fokos fehér homok, nádból készült napernyő ^^ kár hoyg a tengernek sósnak kell lennie :)

Az utolsó nap.... reggel kipattantunk az ágyból és lesiettünk barnulni még egy két órát indulás előtt :) sikeres vagy sem, de egy pár árnyalattal sötétebb lettem..

Néhány szó a hazaútról :

reptér téma --> nem akarták elfogadni az útlevelemet először, kérlek szépen így fogalmaztak : "it's a fake one" vagyis ez egy hamis útlevél, ami azért nekem elég sértő volt. Mivel csak egy röőke rápillantás után állapították meg mindezt, le se csekkolták a gépen vagy valami... Aztán az Emma szólt, hogy mi van??!! meg hogy nézzék meg mégegyszer.. Aztán egy szemöldök ráncolás után átnyálazták magukat gyorsan rajta és kiderült hogy igazi!! :D Bár azon gondolkoztam ,azt kellett volna mondanom, hogy "az nem lehet, mert a hamis útlevelemet már Irakba elvették tőlem, s azóta az eredetit használom"... poén lett volna, legalább csak a reakció kedvéért..

reptér, burgerking --> röviden tömören egy menü 15 és nem hazudok 15 font volt :D Angliába kb 5-6 fontból kijön egy menü.. Tiszta lehúzás..

A képeket később feltöltöm azok mindig nagyon sok időt igényelnek.. Meg amúgy is, most magamhoz képest sokat írtam, hagyom hogy szépen lassan megemésszétek :)

Puszi mindenki

Egy kóbor szöszi

Sziasztok!

A mostani bejegyzést Törökországból írom, a nyaralás kellős közepén. A szösszenet nem a vakációmról szól mégsem, hanem mindenről ami jön és megfogalmazódott bennem.

Életem legforgalmasabb nyarát élem. Vakációs hasonlat : szó szerint olyan, mint a turista szezon. Augusztusig nincs megállás. Annyi embert elbúcsúztattam, hogy már fáj, meg sem tudom számolni. Egyáltalán maradt még valaki Angliában?? A "vezteség" pedig mindig rossz, sokuk nagyon hiányzik, sokukat könnyen vettem, de a séma változatlan, az élet megy tovább. Töprengetem vajon még mindig nem vagyok elég érett s talpraesett, hogy nehezen viselem a búcsút és egyszerűen belehuppanok egy oly jól ismert lelki szituációba, de aztán rájöttem, ez csak Én vagyok, és én ilyen vagyok. Igenis vannak, akiknek ez sosem lesz könnyű, akik mindig inkább kicsit negatívan fogják venni a helyzetet, s ez még mindig nem azt jelenti, hogy nem fogadod el a változásokat s nem haladsz előre, csupán csak annyit, hogy ami neked túl sokat jelent, azt nehéz útnak engedni.

Eddig két nyaraláson is megvetettem a lábam, a másodikat még mindig széles mosollyal és egy csinos kis bikini nyommal a mellkasomon élvezem. Fokozva a helyzetet még vár rám kettő. Jövő héten pénteken utazok egy hosszú hétvégére Párizsba, valamint augusztusba egy hétra Swanseaba a host apukám anyukájánál ejtőzünk egy hétig, a tengerparti vityóban... Szóval panaszra itt aztán igazán nincs ok, megy minden mint az álmaimban. Sajnos nem tudok annyit más au pairekről akik nem a közvetlen, hasonlóan "őrült" barátaim, mint amennyit szeretnék, de csak nekem van ilyen eszement au pair életem? Olyanannyira "eldurvultak" a dolgok, hogy már arram sem emlékszem mikor láttam utoljára a sulimat. Másfél hónap annak tudható be, hogy kocsi hiányába nem tudtam mit tenni, de mi lett a többi héttel?? Egyszerűen inkább a pluszmelókat csináltam, plusz a nyári munkaidőm sem túl "kedvező". Ezt azért tettem idéézőjelbe, mivel csak a suli szempontjából, más egyébbel semmi gond. Az angolom standál, nem igazán brillirozom... Múlt nyáron ennél sokkal többet fejlődtem, és ezt nem tudom be annak, hogy az elején mindenki többet fejlődik, mivel keveset tud, s olyan vagy mint a kis gyermek, akinek minden új minden, s tapadra a tudás, mint cipőtalpa a rágó. A tudást mindig lehet fejleszteni, én nagyon vágyom már egy szofisztikálisan gyönyörű angol nyelvtudásra. Ehhez nekem legalább is magolnom kell egy jó néhány szavat, s tovább folytatni olvasás terén, amit azért nem hanyagolok el most sem. Remélem jövő hónaptól erre sort keríthetek végre, mostanába teljesen felborítottam a napirendemet.

Gyerekek : elegem van? - Nem. Hogyhogy? - Egyszerű. Legalább is nekem. Szeretem őket.

Biztos minden au pair eljut arra a pontra, hogy na nekem itt a vége, tovább én ezt nem csinálom! Én is majdnem a falramásztam néha, megesett, hogy kiborultam babysittelés után (egyszer-kétszer közben is), de mindig arra gondolok, hogy egyszer nekem is lesznek gyerekeim, akikkel ugyan így kell majd bánnom, ha nem még ennél is jobban, hiszen őket, mármint a hostokat én nem nevelhetem meg, amikor olyat tesznek, amit én nem engednék meg a saját családomban. Nem kegyetlenül sértő, rossz dolgokra kell itt gondolni, mindössze esetekre, szitukra, amik nálam nem lesznek a lapon! Az én dolgomat az is megkönnyíti, hogy a gyerekek hallgatnak rám, amikor meg nem akkor meggyőzöm őket arról, hogy bizony jobban teszik ha igen :-). Eddigi sztorik alapján, ez nem egy népszerű host gyermek vonás... A másik dolog ami könnyít vagy nehezít (sajnos néha nem tudom eldönteni) a munkámban, hogy a lányoknak már nincs nagy szüksége rám. Már..hm.. nagyon :-). Nekem inkább a baba a melóm. A lányok régen olyan aktívak voltak, főleg Hattie, hogy egy óra alatt leszívták az összes testembe, idegembe rejlő energiámat. Amíg Oli... hm... amíg ő is, de ott vannak azok az áldott jó órák, amikor alszanak :-) reggeli és délutáni szunya, szóval ha épp rávigyázok és pont szunyókálásra kerül rövidesen a sor, megesik, hogy gyakorlatilag 1 órát sittelek(aktívan) s utána a szunya ideje alatt passzív üzemmódba avagy takarékon vagyok... Szóval annak ellenére, hogy így az utóbbi néhány hónap után kijelentem egy baba kemény meló, azért az is sokat számít, hogy ezek az alvós idők lehetőséget adnak a regenerálódásra. A hab a tortán a témával kapcsolatban, hogy Oli jó gyerek, és nagy kaland az au pairje lenni!

Zsófi.

Zsófitól múlt vasárnap elbúcsúztam, legalább is egy időre. Mire én visszatérek, ő már sajnos nem lesz Angliába, hazautazik a hétvégén Magyarországra. Ehhez többet nem is kívánnék hozzáfűzni, mivel mind tudjátok hogy nekem mit jelentett az, hogy itt volt velem több mint egy évig, és azt hogy a barátomnak tudhatom. Ő az egyetlen ember a világon (persze családomat eltekintve), akiről tudom még találkozunk, akiben nem is merek kételkedni, hogy nem! Szóval nagyon várom, hogy újralássalak és ezredjére is köszönök mindent! :-)

Nos nagyjából ennyire futotta. A nyaralás után természetesen azonnali beszámoló következő, halasztásnak helye nincs! Nem leszek többé Pató Pál :-)

Mindenkinek millió puszit és egy 34 fokos ölelést küldök egyenes a töröktől!!!

Az ezer éve várt Párizs

Mindössze 5 hónapot késett a bejegyzés. Meg szeretnék indokolni egy-két dolgot, még mielőtt a fejemhez vágnátok néhány újabb szemrehányást :-)

Azért sem igyekeztem minden erőmmel, négykézláb megírni ezt a bejegyzést mivel egyáltalán nem úgy sikerült a túra, ahogy azt terveztük. Tele volt kavarodással, szervezetlenséggel, félreértésekkel, rossz pillanatokkal. De persze mindemellett jókkal is, de sajnos részemről túlnyomó volt a negatívum.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem... Ja igen. Még télen Zsófi és én tanakodtunk, merre kéne menni, mit kéne megnézni, s jó ötletnek tűnt hazamenni autóval Európán keresztül. Nem is tudom pontosan kinek az ötlete volt, bár utólag azt kell, hogy mondjam jó nagy butaság :) Nem fun annyit utazni kocsiban!!! Plusz nagyon kevés időnk volt, mindössze 3 nap. Sokat járt az eszem azon is, hogy ha legalább 5 nap alatt kellett volna ezt az utat megtennünk, akkor talán probléma sem lett volna, s a feszültség sem ült volna annyira a nyakunkon. Nos ami megtörtént azon sokat változtatni nem tudok, szóval tanakodni sem érdemes róla... Folytatnám a sztorit. A túra előtt a volt barátom és haverja kijöttek hozzám Angliába (csupán néhány napra indulás előtt), s majd innen az egyik ismerősük vezetett haza minket. Zsófival együtt tele volt a kocsi. Egy opel astra combival zötyögtünk haza, egy lakókocsit vontatva magunk után, amiről meg kell h jegyeznem csak a túra előtti napokban lett tudomásom, úgyhogy sok mindent nem tudtam ennek érdekében tenni. Persze feltételezni se feltételezzük, hogy a lakókocsi a mi igényeink kielégítésére volt ott! :-) Azt csak a sofőr hozta eladásra MO-ra... S hadd toldja meg, hogy mikor elmeséltem a host anyámnak, szólt hogy milyen lassú pláne veszélyes így végig szelni Európát.. De akkor nem tudtunk mit tenni. Indult a "buli". Március 12.-én pénteken indultuk innen Chippyből, s mit ad Isten késéssel :-) olyannyira, hogy a kompot is lekéstük :-) én kicsit bepánikoltam, annak ellenére, hogy örök késő vagyok (félreértés ne essék, most nem az én hibámból történt mindez), de egy durva félórás-órás várakozás után némi készpénz rásegítésével elmentünk a következővel. A kompról annyit, hogy először kompoztam így életemben, amikor 2006-ban kijöttem Angliába, akkor a csalagúton keresztül szeltük át a csatornát. A csalagút olyan számomra mint a metró, a komp meg egy hajókirándulásra emlékeztet, szóval újat nem tudtam tapasztalni :-) A komp út durván egy órás, kicsivel több volt. Calaisnál kötöttünk ki. Ahogy elhagytuk a kikötőt, az irányt egyenest Párizs felé szegeztük.

Autópályát kellett igénybe vennünk, és azt kell hogy mondjam, nagyon drága. Nem éri még Franciaországon belül kocsival menni, legalább is nem lakókocsival, mivel lehet ezért volt olyan magas a pályadíj. Ha emlékezetem nem csal olyan 11 körül sikeresen megérekztünk, hullafáradtan, kicsit gyűrödten. S amint beértünk a citybe, nekiálltunk szállást kereni, mert ugye mi nagyon lazák és vagányak voltunk, s nem foglaltunk le előre semmit! Ami utólag HIBA abból a szempontból, ha nem ismered a várost, akkor egy kis ideig tart míg Párizsba egy elfogadható szállást találsz, mi is kb a gettóba fogtunk ki egyet.. Jó tanács : ilyet ne csinálj, zsírozd le ezt is előre, plusz menj ETAP hotelbe, "olcsó", nem annyira rossz, tiszta. Többségben 3 ágyas szobák vannak, de ha többen vagytok egy ajtóval elválasztott 2 szobás elhelyezés is megoldható. Mi is így voltunk.

Mi beterveztünk egy kis esti városnézést, de az exbarátomnak nem sikerült úgy elrendeznie mident, ahogy gondoltam, mivel a sofőr csávónak épp a hotelbe maradni volt kedve, s halvány lila gőze nem volt arról, hogy mi ott fogunk aludni plusz várost nézni óhajtunk... Kérem ez volt ez egész lényege!! Nos semmi baj.. nesze nektek folytatás : mi legyen akkor most? Eléggé a város szélén voltunk, tehát nem volt más választás csak vezetés a belvárosba. A fiúk már ittak, lehúztak egy kis aperitívet, szóval ők kilőve, Zsófi meg a vezetés akkor még Angliáva sem álltak igazán szóba egymással, nem hogy Párizsba... Szóval ki maradt? Persze hogy én :) Megtoldom a témát : életemben nem vezettem kombit, nekem nagy volt az az astra, és ha említek egy két szót Párizs utcáiról mindjárt összeáll a kép. A körforgalomba nincs szabály igazából (ezt az egyik francia ismerősöm mondtam),, s nem éppen evidens mikor mi van, tehát ha baleset történik, mindig mind a két fél felelős, mivel egyszerűen szabály és logika hiányában nem tudják eldönteni ki a felesős egy ilyen esetben. Továbbá mindenki megy mint az őrült, bevág eléd, index luxus, sok a hülye biciklista meg robogós... Tele van öngyilkos jelöltekkel alias gyalogosok. Én leizzadtam míg betévedtünk a városba... Senki nem kívánom, nem fun, nem egy nőnek :) nem egy normális európainak legalább is. Majdnem az Eiffel toronynál sikerült leparkolni a kocsit. Este még sosem láttam, nagyon bámulatos látvány. Halálosan éhesek voltunk, szóval jó turistához méltóan elmentünk Mekit keresni, ami nem volt, legalábbis nem a mi közelünkben, pedig legalább 45 percig kerestük. Szóval éhesen visszakullogtunk a toronyhoz, remélve (részemről) a látvány majd eltölt gyönyörrel s azzal talán jól is lakok. De szerencsénkre itt jön a képbe egy kis Amerika! Egy hotdog árus büfé ott árvátlankodott a torony előtt!!! Áhh, Ámen. Ez volt az első szavam. Zsófi és én egyből benyomtunk egy hotdogot!! Nem tudom a csávónak hogy és meddig van engedélye, de isteni kaját árul! A büfé nevét sajnos nem tudom, de aki csak úgy véletlenszerűen arratéved, vesse meg a lábát egy ilyen kis büfénél. Tőlem kapot egy 9-est egy 10-es skálán. Az este többi részéről nem is említenék meg több mindent, mivel semmi nem történt, álldogáltunk 10-15 percet ott, Zsófira próbáltak rásózni ilyen Eiffel tornyos kis szuvernírokat nem sok sikerrel, aztán az árus a végén beadta a derekát és ingyen nekiadott egyet :-) Ezután visszamentünk a szállásra, én egy párkapcsolati vitába kerültem s aztán jött a következő nap :-) Aminek már inkább volt értelme. A sofőr is jött velünk, persze csak fuvarozni, várostnézni nem. Siettünk, szóval iszonyatosan sok mindent nem sikerült megnéznük. Meglátogattuk : Notre Dame, egy futurisztikus szabadidő művelődési központ a városban, Sacra Coeur s ugye az Eiffel torony. Aminek kimondottan örülök, hogy soket sétáltunk a városba, ahol amúgy túristák nem igazán szoktak, továbbá ettünk igazi francia péksütit egy kicsi pékségben :-) Mindenképpen megjegyezném, hogy az én benyomásom alapján a franciák nem szeretnek angolul beszélni, legalább is hozzánk szinte senki nem tudott vagy nem akart. Még a rendőrök sem, a hotelben dolgozók angoltalansága pedig egyenest letaglózott...!! A második nap többé kevésbe jó volt! Este felé amikor már végeztünk a turistáskodásunkkal, összepakoltunk és elindultunk Bécsnek. Felpaprikázom a hangulatot egy újabb komplikációval : a sofőrnek gőze nem votl arról, hogy mi Bécsbe is akartunk menni s maradni egy napot. Kijelentette, ő nem megy, neki otthon kell lennie. Sajnos nem értem, hogy miért jöttek ilyes jellegű bonyodalmak közbe, mivel én mident lefixáltam az exbarátommal, úgy látszik valami hihetetlenül megmagyarázhatatlan félreértés lehet ez... Mai napig sem tudom... Én viszont megígértem Ruthnak (aki nem emlékszik kedves osztrák barátnőm), hogy megyek látogatóba, s ő is készült rám, tehát részemről vita nem volt, mentem Bécsbe! Mivel útba esett, engem a többiek csak kidobtak, bár Pisti(ex) velem akart tartani, de az én szemszögemből ennek nem lett volna értelme, mivel egyáltalán nem tudott angolul s így se Ő, se Ruth sem pedig én nem tudtuk volna élvezni a napot, kommunikáció hiánya....!! Így egyedül maradtam, ők kidobtak Ruth házánal. Hát a legjobb napja volt a túrának! Nagyon hiányozott nekem! :-) Ahogy találkoztunk elmentünk és beültünk egy kis kávézóba, benyomtunk egy kis reggelit, amit Ruth állt(love you!). Majd elmentünk turistáskodni... hideg szél fújt, az arcomra fagyott a mosolyom is, szóval 1-2 órás kóborlás után, felmentünk hozzájuk. Addigra pont éhesek is lettünk megint, szóval Ruthi nekiállt főzni :-) bolognaival lepett meg :-) A házuk : nincsenek függönyök, azt hittem ez csak Angliában van így, magas beltér, fapadló, egy kis régi s modern stílus keveredése, kellemes heveró az ablak alatt, néhány művészi kép, rengeteg fotó a falon. Tetszett. Találkoztam a nővérével is Hannával, aki elég jól beszélt angolul szóval nem volt gondunk egyáltalán, könnyedén megértettük egymást. Sajnos az idő hiphop elrepült, s ezután már lassan mennem kellett a vonatomhozm, ami egyenesen Pestre vitt. Olyan 30-35 euró volt a jegy. Nem olcsó mulatság, de megérte!

nos ennyi lenne a túra története, elég negatív benyomást kelthettem. Sajnálom, de az Élet az ilyen, egyszer lent, egyszer fent :-) de ha ügyes vagy és jól forgatod a lapokat, akkor midnig bejön egy Ász ;) Továbbá ez 5 hónappal ezelőtt történt, azóta sokat tanultam persze, most már ilyet nem csinálnék. Az ember legjobban hibáiból tanul, persze ha már elég "edzett" vagy akkor elkezdessz a másokéból is :-)

Csupán néhány képet töltöttem fel, remélem nem gond :-) élvezzétek azokat is...

***Szóval itt a vége, fuss el véle,

Párizs téma kivesézve.

Lassan el-elszunyókálok,

de azért még néhány kommentre várok..***

kompon

a pékségben

az már nem fog beindulni haver :S

futurisztikus épület

Ha gyalog lusta vagy menni a taxi meg drága, akkro még mindig ott van a bérelhető bicikli...

palacsinta árus

Rendőrök minden sarkon voltak

Sacra Coeur

Notre Dame

Ha Párizs akkor minik mindenfele, de itt a parkolás a lényeg a képen!!

Summer fun, some busy weeks...

Hellóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó mindenkli! :-))

Kezdeném a szokásossal ha nem bánjátok. NINCS IDŐM ÍRNI!! plusz ha van is akkor sem ezzel töltöm az időmet, túl aktív vagyok, hogy a gép előtt üljek amikor iszonyat jó angol nyárban evickélek! Most épp ramaty az idő, szóval van kifogás, tehát blogírás :) Ezerrel csüngök a gépen, kocka lesz az ember az au pairkedésben :) Átok 1. : sok embert megismersz, s egyszer mindenki hazamegy, megpróbálod utána minnél jobban fentartani a kapcsolatokat. Átok 2. : nehezebb mint hinnéd, mindenki többszáz/ezer kilóméterre tőled, elfoglalt, utazik, le se szar :-) (na jó ez ritka), plusz család (otthoni), heti beszámoló, órás chat az anyuddal, sógornőddel, email fathernek, bnőknek megtoldva képekkel (lusták blogot nézni), plusz itteni család (aktív tagja lenni a családnak...), plusz végezni a dolgod, tanulni, utazni, tetejében pár plusz munka nyomja a vállad... Átok 3. : laptop túl kényelmes ahhoz, hogy megszabasítsd az öledet tőle csak egy percre is...

Imádom hogy nincs megállás azért, csak sajnálom, hogy nincs annyi időm a dolgokra, mint amennyit szeretnék rájuk szánni..

Elfoglalt énemnek rosszhatása h erősen kávé függő lettem. Gyerekek nem viccelek vmelyik nap 4 vagy 5 kávét lenyomtam... már örülök, ha kettőnél meg tudok állni, akkor már azt mondom hoyg ügyesen visszafogtam magam.. Persze ez nem mindig jön össze.

Nos most egy kis ízelítő az elmúlt hónapró s még mindig lógok a múlt hétvégével plusz tudom tudom Oxford University és társai.. Ígérem igyekszem!!!!

Ne öljetek meg, ne utáljatok. Olvassatok a jövőben, ígérem fun lesz! :)

SZERETLEK TITEKET ODAHAZA VAGY AKÁRHONNAN IS OLVASTOK!!!

** ---------Zsófiám ---------**

LONDON FUN

-Random meleg fesztivál

-Oxford street (gyilkos vasárnapokon!!)

-Beni és társai

Bourton-on-the-Water

Azért sikerült beszereznem néhány képet a BRITISH PARTY-ról.. Amint látjátok nem okoztunk csalódást :-) Június utolsó 7végéjén tartottuk, ami alapvetően Martina búcsúja volt. Az angol kajákból személy szerint nem sokat ettem, de azért minden jól nézett ki és ízlett =)..

Adam, Carlos, én

Carlos, Martina, Hanka

Olival

Martina ajándékával

Sam, Hani

megható? :) imádom....

másnap : BBQ