hulla jó sztori.....

Sziasztok!

Ma este Kingham-ben (10 perc autóval) voltam porontyot felügyelni egy párnak. Egy párnak, akiket személyesen soha nem láttam előtte, és akiknek egy olyan illető ajánlott be, akivel kétszer találkoztam életemmben (10-10 percre). A kapcsolat a "munkaadóim" és a "sponzorom" között is elég egyedi. Ők speciel még telefonon sem beszéltek, csak email-en keresztül. 

A fiatal házaspár 'londoner-ek' , törzs gyökeres londoniak. Kikapcsolódni jöttek vidékre. Egy kis cottage-ban (vidéki házikó) szálltak meg. Sarah, az anyuka emailben küldte el a ház adatait, ami egy állítólag használható postai kódot vonna maga után. GPS-sel mentem, a navigátor képességire szász százalékosan rábízva magam. Kingham-ba el is találtam és egy félpercre naivan azt hittem, hogy az érintettek által megadott pontos címre is. A navigátor szól " you have reached your destination"- így nyugodtan elrakom a kesztyűtartóba a masinát, kiszállok, magam után becsapva az ajtót. Egy klikk a slusszkulcson. Clio lezárva. Az ilyen vidéki kis házak általában rendelkeznek egy sajátos elnevezéssel, mint például : little house, high house, duck cottage. Hasonlót remélve ezután keresgéltem. Ott szimatoltam a cottage után durva 10 percig. Semmi. Az Honour Oak cottage-ra kellett volna rátalálnom, amit a föld elnyelni látszott. Tartja a mondás : "manapság semmi sem elérhetetlen", csak a nő akinek már 10 perce babysittelnem kéne. Hívom, nem válaszol. Időszűkében fogtam magam, komótosan odasétálok egy épp szimpatikus, utamat keresztező cottage-hoz. Nincs idő lacafacázni. Kopogtatok. A bejárati ajtó felső egyharmada kifinomult üveg lap volt, így erőlködés nélkül betekintést nyertem. Noha nem, minta bámultam volna. Egy ott lakó (lány) épp az arcát nyomkodta a folyosón lévő gigantikus tükör előtt, majd a kopogásra reagálva, az akciót félbehagyva ajtót nyit nekem. Én megpróbáltam legjobb tudásomnak megfelelően előadni a tízes skálán 11+ érdemlő kínos szituációt. Közlöm, hogy nem találom a házat, ahol már 12 és fél perce gyermeket felügyelnem kéne. A lány segítőkészen tanakodik, miután közöltem a cottage nevét. Sötétség az arcán. Halvány lila gőze nem volt. Odahívja apucit. Jön a kínos kérdés. "Kiknek szittelsz?" mire én "ez egy kiváló kérdés uram, amire én is szeretném tudni a választ." Bácsi néz, szemöldök felhúzva. Majd kifejtem a már fent említett tényállást. Kapok egy mosolyt. Lazulnak az én, a dialógusban megmerevedett izmaim is. Kicsikarok a feszültségtől haszontalannál vált mimikaizmaimból egyet jó magam is. Kérdezi a postai kódot, amit keresek. Közlöm. Kapok egy hm-öt, majd még annyit hogy a kód ehhez a házhoz tartozik, viszont ennek nem Honour Oak a neve, és a pár sincs itt akit én keresnék. Majd mondják, próbáljam meg az szomszéd házikót. Mielőtt búcsút intenék, kapok a nemzetiségemet lokalizáló kérdést. "Magácska lengyel?" mondom "csak távoli rokon. Magyar vagyok." - amire a bácsi pupillái kitágultak, arcát egy szélesebb mosoly hasítja ketté. "Gyakran dolgozom Budapesten" -mondja. Milyen kicsi a világ. :) Okés, ez mellékes.Idő van, mennem kell cottage-ot keresni. Elköszöntem, és húztam a szomszédba. Kopp-kopp. Ajtót nyit egy 80 és halál közötti öreg néniket. Már tudtam, hogy megint rossz helyen kopogtatok. Leírom a tényeket, a néniket analizálja mi tévő legyek, majd profi szintű leírást kaptam merre is menjek. Legalább tutira tudta merre van az a fránya cím. Oké. Szedem a lábam, eszem a hajam. Késés : 25 perc. Vááá! És tádááá, ; meglett a Honour Oak. A férj ajtót nyit majd beinvitál. Udvariasak mind a ketten. Lerohamoztam őket egy "Sziasztok, én Melinda vagyok Chipping Norton-ból, aki szörnyen sajnálja, hogy ennyit késett"-el. Nevetnek. Mondom, rendben, helyben vagyunk. :) A mama elmagyaráz mindent, megmutatja hogy működik a TV ( -.- ) meg hogy, hol van a jégkrém aztán helósziam, távoznak. Helyet foglalok a kanapén. Kikapcsolom a TV-t. Előveszem a könyvem. Egy óra olvasgatás után felsír a kisbaba. Ja, nem.. felüvölt. Felmegyek, a szoba ajtaja résnyire nyitva hagyva, hogy a fény beszűrődjön. Kiemelem a síró pelenkást a kiságyból, ami majd kipeceredik a karjaim közül. A fejemet szakszerűen elfordítom a fény felől, ne lássa, hogy idegen vagyok, majd elkezdtem simogatni, picit ringatni. Mind hiába. Ugyanúgy zokog, őrjöng. Miután sikeresen kiordította a dobhártyámat a fülemből, látom, hogy a cumisüveg ott ücsörög a kiságy mellett. Gyorsan felkapom és odaadom a babának. Siker. Megitta a maradék tejet, a karjaimban álomba zuhant és visszafektettem a babaágyba. Jeee. 

A szülők 11 helyett már 10-re hazaértek. Így frissen felspanolva úgy döntöttem, gyorsan leírom az említésre méltó történéseket, hogy okoljunk és kacagjunk egy kicsit.

Remélem szép estéje volt mindenkinek!

Puszi,
Melinda

Utazás a köbön, jelentkezés beadva

Sziasztok!

Mindenki szeretettel üdvözlök a privát blogban! :) haha.. :)

Nektek valószínűleg fel sem fog tűnni a különbség, nekem viszont sokat jelent. Több okból kifolyólag limitáltam a hozzáférhetőségem. Első sorban, ezentúl nem akarom, hogy akárki belenézhessen az életembe. Többségetek régi olvasóm. Valószínűleg magatok is észrevettétek, már nem abba a fázisba vagyok, mikor anno zöldfülű au pair lányként, frissen elhagyva hazámat, angol földre lépve blogot kezdtem. Nem csupán jellememre és személyre értem, de a host családban és a körülményekben való hovatartozásomra is. Megszoktam mindent, otthon érzem magam, itt kezd kialakulni a (magán)életem is részben, itt vannak terveim, életem legszebb emlékei idefűznek - így megesik, hogy írásaim személyesebb hangvételűek. Továbbá bizonyos személy visszaélt a blogom és írásaim nyíltságával és a névtelen hozzászólás jogával, ami nem egyszer elgondolkodtatott az eset után. Arra jutottam, valóban nem szeretném, ha akárki, bárki, pláne hasonló, rossz szándékú emberek szabadon olvassanak rólam, amelyet én szívesen és őszintén megosztok mindazokkal, akiket érdekel és megérdemlik. Szóval köszönöm az olvasást, kitartást, kommentet, emailt, kedvességet és bizalmat.

Na és akkor nézzük, hogy is állunk.

Az éhezés semmilyen értelembe -legyen elvont, akármilyen alternatíva, ötlet, gondolat- nem egészséges. Még ha nem is a szó legszorosabb értelmében. :)

Pár hónapja már, hogy koplalok, én az utazó. Gondoltam itt az ideje, hogy készítsek valami finomat és kielégítsem "étvágyam". Így történt, hogy az elmúlt két hétben két repülőjegyet is elfogyasztottam - természetesen kirándulásokat maga után vonva.S mivel a mohónak étvágya feneketlen, közlöm : ez csak a kezdet! :)
Első számú kaland : május 3-31. Elmegyek amerikázni!
Már említettem, hogy a barátom az óceán másik oldalán él, Ohio államban. Augusztusban ment ki, ekkor láttuk egymást utoljára. Az utolsó találkozás alkalmával természetesen rengeteg megbeszélendőnk és letisztázandónk volt. Így is sokan mondtak/mondanak minket őrültnek, naivnak, hogy bevállaltuk. Négy hónap mínusz, és ugyanennyi plusz a javunkra. ;) Májusban újralátjuk egymást. Na ezt már féllábbal is!
Hogy a végre kifejtsem a lényeget, a paktumot megtartva, félidőben találkozunk! És íme : egy London-Dayton retúr  repülőjegy boldog tulajdonosa vagyok! :) Ami elkerülhetetlen volt : az átszállás. Az elmúltakban már annyiszor repültem, hogy lassan légtéri engedélyhez kell folyamodnom, de bevallom, Átszállás és én még mindig egy nagy bemutatkozásra várunk. A barátom állítja, aggodalomra semmi ok. Pillanatnyilag nem is agyalok vagy filózok rajta. Mindent a maga idejében.

Második számú kaland : Helló Skandinávia!
Na ennek az utazásnak már azelőtt van sztorija, mielőtt ténylegesen elkezdődne. Ízletes, meglepő, spontán. Kezdjük a Renkóval, aki szintén egy "blog-bug" volt, anno, még a skóciai portyázása során. Akinek nem cseng ismerősen a neve, vagy csak memória frissitésre vár >>> http://renkogoestoscotland.freeblog.hu/. Okés, na tessék Renáta, micsoda jó sponzor lennék. Be vagy reklámozva. / (:majd az anyagiakról később, privátba :) /. Olvastuk egymást, illemtudóan kommentelgettünk. Majd a kapcsolattartást kicsit takarékra vettük, s nem rég ismét megtaláltuk egymást az éteren. Isten óvja a világhálót. Mondtam már, ha az Internetnek keze lenne, megcsókolnám?
Na, visszakanyarodok, mert ma elég szórakozott vagyok és nem akarom túlkombinálni a már amúgy sem egyszerűt. :) Nagy merészen -ne kérdezd, hogy jutottam erre a konklúzióra- dobtam egy emailt a fennemlítettnek ;), nem e lenne kedve velem Stockholmba utazni. Nem magamon, hanem rajta lepődtem, meg mikor kaptam valami olyasmit, hogy "simán".. :) mondom - " O.O " !! :) Ez a spontán skálán 10-es!
Meglepő, mert személyesen még soha sem találkoztunk. Részemről, nem éreztem volna fernek, ha ő jön brit honba, vagy én megyek oda ahol éppen kószál :). Tehát egy köztes út lett a nyerő. Már mind ketten repjegyet foglaltunk. Időpont : február 18-20.
Ízletes, mert elképzelésem nincs Észak-Európáról. Persze már utána olvastam néhány érdekességnek, de le merem fogadni, hogy csodálatos lesz. Eddig csupa pozitív dolgot hallottam a skandináv államokról, legfőképpen lenyűgöző tájrészeiről.

Az alakuló molekula : Skócia.
A nóta a régi. Skót föld mindig vonzott. Talán a duda, talán a whisky, talán a felföld az oka. Az Egyesült Királyság rész, ezért kötelezőként is veszem. Bár kötelességből nem szoktam utazni. :) Ettől eltekintve, Észak-Írország is Nagy-Britannia része, oda viszont nem húz a szívem. Tehát, Skóciát csak így megemlítésképpen felhoztam, hogy valószínűleg az elkövetkezendőkben felkerül a 'Mission' listára.

Brookes
Összeteszem a két kezem, hogy ilyen rendi az igazgatóm. A héten elején még féllábbal bicegtem az egyetemi jelentkezésemen. Sehogy sem akart megszületni. Már majdnem császároztam. A döntésképtelenséges a tetőfokára hágott. Már a fekete és a fehér is egyformának tűnt számomra.. még hétfőn sem volt kész a jelentkezés, pedig a határidő már itt toporzékolt az ajtóm előtt. A Phil referenciája még hiányzott, a személyes indoklásom is csonkán festett. Nem tudtam elérni igazgató urat, se email, se telefon, se telepátia. A hó miatt még a suliig sem juthattam el. Szán és rénszarvas híján a közlekedés erőteljes hanyatlása látszik bekövetkezni.. már majd nem kiáltottam : 'küldjetek muníciót!' .. és ekkor jött a megváltó hívás. Egyenesen az igazgató. Reggel 10-11 között : "Ki az ágyból!"
Én : "öö... nem alszok, csak beteg vagyok. Ilyen a hangom."
Erre kifaggatott mi kéne, elcsacsogtam a tényeket, mondta, már az email el lett küldve és hogy lessem meg a referenciát gyorsan. Alisonnál voltam, plusz munkát csináltam. Mivel nem volt senki otthon, pofátlanul hazaszaladtam szemtelen 15 percre. Gyorsan átnyálaztam, majd láttam egy hibát. Nem nyelvtanit. :) Kértem, hogy toldja meg még egy gondolattal, aztán készen is vagyunk. Átdolgozás 2 perc. Jön a válasz üzi. Megnézem. Minden mesésen csodálatos. :) Rohanok vissza, munka...!
Aztán már az nap este elővettem magam. Letisztáztam a tényeket, szembesítettem magam mindazzal amivel tudat alatt kiválóan, a való világban képlékenyen voltam tisztában. Most már minden OK. Helyretettem az agyam. Utolsó simítások. Minden kész. Fizetés. Jelentkezési profil elküldve... Most ott ülök a képzeletbeli várószobába, arra várva, hogy kapjak egy pozitív visszajelzést. Valószínűleg egy IELTS vizsga feltétele alapvető kritérium lesz, amire számítva január végéra már el is intéztem magam egy időpontot. Már 2 hete leadtam a jelentkezést.. Kíváncsi vagyok.

Mindenkinek további kellemes Ünnepeket!

Melinda

Békés, Boldog Karácsonyt minden kedves olvasónak!

Attention!

Kedves olvasók!

Innentől a blog privátra fordul. Aki továbbra is olvasni szeretne, írjon egy emailt, hogy meghívhassam blogtagnak. melindasimoon@gmail.com

Puszika!!!

Melinda

¤-- még a héten publikus lesz mindenki számára, és hétfőtől lesz aktuális a privát blogolás, akkor küldöm a meghívókat is --¤

hÓ, te jó ég......!! avagy unbloodybelievable!!

Délután 4 óra. Este 9ig intenzív hóesést ígértek.

A kora reggeli meteorológia annyit mondott, havat mára nem várjunk, csak felhős eget. Ennek ellenére reggel fél8tól megállás nélkül szakad.. ejnye BBC. Az Aigner Szilárdnak biztos lenne egy-két szava!

helyzet jelentés

hellószia!

egy darabig nem fogok írni, a bejegyzéstelenség időtartamát még csak előreláthatólag sem tudom, de most van egy jó pár dolog a nyakamon amit jobb ha elintézek s majd csak utána írok, ígérem szaftos és fincsi lesz, de addig nem megy a firkálás míg le nem tudom a teendőket.

puszika!!

M

A múlthétvégéről nem írok regényt.. privát volt, ismét Lisával. Pénteken pubozni voltunk egy helyi beülősben. Tőlünk 15 perc séta. A hazafele úton intenzív hóesésbe keveredtünk. Sűrű és nehéz volt, épp jó volt egy hóangyalra. :)

Szombat este úszni mentünk, ahol rájöttem nem tudok gyorsúszni vagy csak elég gyatrán.. viszont a csukásom egész jó és kiszúrtunk egy koros férfit, aki a búvárszemüvege alól stírölt minket... undorító. legközelebb bemutatom neki ujjaim királyát, a középsőt a víz alatt..

Vasárnap elmentünk a helyi római katolikus templomba.. valami merőben eltérőt vártam, de szinte ugyan az a mise menete.. Azért látogattunk el, mert Lisa még nem volt angol misén, szerette volna megnézni. Fent ültünk a kórusnál, ahol általában az orgona is van. A kórustagok olyan élvezettel és örömmel énekeltek, egymásra mosolyogva és nevetve, egész varázslatos volt. Ami meglepett, hogy amikor körbe küldtek egy kosarat pénz összegyűjtésére, nem tűntek adakozóaknak az emberek. Én előre bekészítettem pár penny-t.

Később megnéztük a Harry P. utolsó részének első felét. Azt már rég tudjuk, hogy sosem volt ez gyerek film, még elég horrorisztikus elemek is vannak.. engem nem zavar. Én szeretem. Mindenevő vagyok filmek terén, talán a horrort annyira nem komázom.

Az elmúlt napokban annyi mindent történt. Ezt most meg kellett, hogy jegyezzem magamnak, hogy majd ha egyszer visszanézem, emlékezzek mikor kezdődött el az újabb őrület.. . :) Szemét leszek, nem mondok egyenlőre semmit, mert a poént nem illik lelőni... Bocsi. Sorry. Entsuldigung.

Lassan itt a Karácsony.

Ilyenkor gyakran rám tör egy melankólia hullám. A téli aktív hobbin így az ünnepek táján a töprengés, morfondírozás, a világ kivesézése és hasonlók. Szerintem egész jól haladok, most épp összezavartam magam. Sebaj. Meg helyrepofozódok. :)

Pánikra semmi okom, kimondottan jókat röhögök. Reggel mindig felkelek, az elmém friss és tiszta, tele vagyok elvekkel, elhatározásokkal, tényekkel amik mellől nem tágítok majd ez a napvégére fejre áll. :) Ilyen minimum egyszer megesik. Nem csak velem, mindannyiunkkal.

Az ünnepekhez pozitívan állok az idén. Bár nem lesz igazi a Karácsony az idén sem, persze én döntöttem így. Itt töltöm a hostokkal ismét. Annak ellenére, hogy olyan közegbe leszek, ahol szeretnek, még mindig semlegesen érzek iránta. Ez tudom meg fog változni a jövőben, mikor megtartom az első olyan Karácsonyt, ahol lesz saját készítésű dísz a fán, fahéj illatú süti aroma a levegőben, együtt kreált családi vacsi, család és barátok és az igazi üzenet. A felsoroltak mind illúziók ugyan, a sok faktor mögött csak egy a lényeg.

Az Szilvesztert pedig elmegyek és megünneplem. Nem azért, mert illik s kötelező, csupán tavaly kihagytam. Innentől semmit nem akarok kihagyni, elvesztegetni. Meg amúgy is.. még csak 20 vagyok kérem! :) Otthon ülni Új Évkor "egészségtelen". :)

Ma vettem egy csomag képeslapot. Nem tudom kire hogyan hat, én imádok küldeni és fogadni képeslapokat. Kész a képeslap listám, holnap leülök és megcsinálom őket, s legjobb esetben még fel is adom, ha időm engedi.. :)

dec.4 ~ early morning

Sziasztok! :)

Korán kidobott az ágyam és gyönyörű havas reggelre ébredtem. Egy bögre hot ribena a kezemben, lassan kezdem a napot.

Csupán azért írok, mert be szerettem volna szúrni egy videoklipet, hogy Ti is élvezzétek. Nekem nagyon tetszik.

Csodálatos szombat reggelt kívánok mindenkinek!

Vacsi hegyek, fahéj illat a levegőben.. plusz hó

Szép volt a múlthétvégém. Szép hosszú. :)

Maximálisan a barátoké volt a főszerep. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez alapon péntek este Hankánál aludtam Minster Lowell-be, mert szittelni kellett. Főzés és duma kifulladásig. Az előző esetből tanulva, ezúttal időben lefeküdtem aludni. Másnap dolgoztam.

Másnap időben keltem, 10-re bent is voltam. Most lehet kiakadni, de szeretek szombatonként dolgozni. :) Szeretem a kávézót, a vendégeket, a személyzetet. A legjobb része a dolognak, hogy tényleg kedvel végezzük s nem az erőltetett műmosoly és búvalbélelt magaviselet van jelen. S ez pedig azért van, mert az ember természeténél fogva társas élőlény és az aktív közeg a munkakedvnek is pozitív löketet ad. Emberek között lenni jó. Emberek között lenni elengedhetetlen. Legalábbis számomra. Én közösségben érzem a legjobban magad, viszont magamba lenni is ugyanúgy szeretek. Mind a kettőnek megvan a maga rendje, ideje. A kettő egymás nélkül szerintem nem működik.

Mivel már egészen belejöttem a rutinba, ügyes vagyok és gyors, olyan jó borravalót kapok, hogy egész műszak alatt fülig ér a szám. Mindenki szereti ha megfizeti, főleg ha mindennek tetejében még szuper kedvesek is hozzád. Engem úgy említenek, hogy "The Saturday girl". :)

Általában 3-ig dolgozok. Megkérdeztem a főnököt, maradhatok e tovább, amire kaptam egy igenlő bólintást és nem is mentem haza egészen 6-ig.

Hogy miért dolgozok ennyit, az egyszerű. Van egy listám -ami mind a mai napig bővül- dolgokról, amiket meg akarok tenni, amiket nem hagyhatok ki, álmok, tervek és remények. Durván a 95%-hoz pénz kell. Ez sokak számára legyőzhetetlen korlát. Számtalanszor a fejemhez vágták, hogy miért nem gyűjtök és rakok félre. Mármint ténylegesen, mert spórolni mindig spórolok, csak a végén a tervek felemésztik az összeget. Erre csak azt tudom felelni, hogy amire Ti azt mondjátok én a pénzt költöm, én azt vallom, hogy befektetem. Az üzlet végeredménye pedig az emlék. Az pedig felbecsülhetetlen. ;)

Egyébként a pénzt utálom, de azt még jobban ha nincs.

Siettem haza, mert vendégeket vártam. Vacsira, mire másra. Halat sütöttem, mert az egyik lány -szintén Melinda (romániai magyar)- vegetáriánus. A két másik barátom John(cseh) és Tom(angol) pedig mindenevő, addig amíg finom és ehető. :) Pisztrángot és lazac-steaket csináltam. A vendégeim olyan drágák voltak. Udvariasan nem üres kézzel jöttek, hanem 4 üveg bort is hoztak kedvcsinálónak. Ezt iszogattuk olyan éjfélig, amikor a host szüleim megérkeztek. Ők is vacsora partin voltak olyan 3 mérföldre, Enstone-ba. Jamesnek nagyon jó kedve volt, kapott egy enyhe verbal diarrhea-t (szófosás). Olyannyira, hogy Emmával helyet foglaltak és hajnal 2-ig társalogtunk, vagy épp kinyúltunk a nevetéstől a Cornish papán. Egy top 20-as sláger listát játszottunk le és találgattuk az előadót és az évet. Még másfél év után is zavarba jöttem kicsit, hogy 12 körül 3 barátomat láttam vendégül a konyhába. Csupán nem figyeltük az időt. De ilyen vendég szeretettel és közvetlenséggel kezelni a helyzetet. Jó emberek között, jó az élet...

Még három hét Karácsonyig. Itt egyeseknél már ott ragyog a komplex karácsonyi fenyő a nappaliban, a házak fel vannak díszítve, égők ameddig a szem ellát. Vasárnap mi is egy karácsonyi piacon találtuk magunkat. Chetenhamben voltunk. A shopaholicok helyi paradicsoma. Az egyik standon glühwein (forralt bort) árultak, valószínűleg németek voltak maguk az eladók is. Imádom az illatát, az izét és melegét. :)



Ugye itt egy kicsit mindig meghal az ember. A halandók vétkeznek ha édességet látnak. Mi is vettünk joghurtos öntetbe mártott aszalt szőlőt. Oli mindig ezt eszik egyébként, nagyon finom. Próbáljátok ki.

Let it snow, let it snow, let it snow

Egyesek az időjárás jelentésből értesülnek a közelgő hóesésről, a kevésbé laikusak a természet által küldött jelekből, én speciel az irdatlan mennyiségű élelmiszer beszerzésből.

Mint mókusok a télre, úgy felpakolunk elemózsiával mi is, ugyanis leesett az első hó. Az első adag fehér áldást hétfőn kaptuk meg. Említésre sem méltó mennyiséget (durván 5 cm). A havazással járó kötelező pánik sem maradhatott el. Az emberek ránéznek a hóra és már meg is kapták a szabadnapjukat. Suli sincs, mivel az utak "járhatatlanok". Addig, amíg le nem sózzák, így is marad. Nekünk elvileg aggodalomra semmi ok, 4by4 van (4 kerék meghajtású). A gondot azok jelentik, akiknek nincs és elakadnak. Talán felesleges volt a Volvo-t megvenni? :)

Mára stabilizálódott a helyzet. Az utaknak kutyabaja, csupán a járdákat lepi el a hó, amin jóformán senki nem veti meg a lábát amúgy se. Vagy még is?

Hétfőn halálra gázoltak egy férfit a városban. Teljes mértékű baleset történt. A gyalogos közlekedőn, valamilyen munkálatokból hátrahagyott vödrön megbotolva az utcára esett, egyenest egy kamion elé.

A téli káoszra mindig van magyarázat. A legnépszerűbb, hogy ők erre nincsenek felkészülve. A Luton reptéren elvileg van 13 méregdrága hótoló. Az állam pedig nem fog venni még több ilyen magas költségű gépet, hogy használja évente 4-5 alkalommal. Ez a nagypapa meggyőződése.

A kormányváltás előtt tilos volt havat elkotorni még a saját portád elől is! Ugyanis ha valaki véletlenül megcsúszott volna rajta, akkor úgy ahogy vagy be lettél volna perelve. A David Cameron vezette kormány ezt a rendeletet eltörölte, mondván aki másoknak segíteni szándékozik, nem lehet megbüntetni. Haha.. Ez a legjobb sztori, amit a héten hallottam.. :)

Ma kaptam egy nagyon szép képeslapot anyutól névnapomra. Köszi szépen! És még egyszer neked is Boldog Névnapot. :)

Most itt ülök az asztalnál! az ebédlőben (laptopitisz kerülő:), James összepakolva.. 20 perc és indul a bázisra. Megbízása van a Közel-Keleten (Afganisztán, Omán és Pakisztán). December 24-én jön haza, valamikor az este folyamán.. Ez mind egy forgalmas decembert jelent nekem.