A második angliai november

Let's put the kettle on.

Brrr... Hideg van. Nem is akármilyen. A hőmérőhiganyszála hirtelen zuhanyt egy nagyot, s most valahol a nulla és az enyhe mínuszok között flangál. Az Egyesült Királyság bizonyos részein már leesett az első hó, sőt mi több, tartósnak ígérkezik. A mi környékünkön egyenlőre nem várható. Hó ide, hó oda, már most zokon esik kimenni a házból. Amikor kinyitom az ajtót, arcul csap a csípős hideg, olyannyira, hogy legszívesebben visszaadnám. Én amolyan még a kisszéket is magamra húznom típus vagyok. Zsófival anno azt vallottuk, már átálltunk az angol "én nem fázok, és amúgy nincs is hideg" üzemmódra. Mára ez tovatűnt. Úgy tűnik idén hibernálok.

~Munkásmentes a ház. Kész a fürdő~

Egy kis csúszással, de elkészült az ensuite. Panaszra semmi ok, egész jól néz ki. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Maga a fürdő mérete nem fenomenális, a lencsémbe is alig tudtam belepréselni, viszont ezúttal okosabban az elrendezés. A legjobban a mega tükör tetszik, majd a mosdó, a zuhanykabin és a padlófűtés. A legutóbbinak köszönhetően a padlónak mindig kellemes a hőfoka, ami még a szándékosan vékonyra tervezett zuhanytálcát is langyos hőmérsékleten tartja.

~Miles apart~

K e d d e n éppen csak beestem az ajtón, suliból jöttem. Testem víztartalma a Góbi-sivatagéval vetekedhetett volna. Ájultam egy pohár vízért. Szaladok a konyhába lehúzni egy korsó vizet. Majd az ablakpárkányon egy nekem címzett boríték kacsingat felém. Bevallom nem igen kapok postát, fejlettebb változata az email legyilkolja ezt a szép régi szokást. Egy képes lap. Hogy mi áll benne az titok. :) Egyenesen az óceán másik oldaláról kaptam a barátomtól. Igazán értékelem az ilyen gesztust. Egy egész napot betöltő mosolyt vésett az arcomba. A hét legszebb pillanata volt.

C s ü t ö r t ö k ö n egész nap talpon voltam. Két plusz munkát is vállaltam napközbe, majd éppen hogy hazaestem 3.30-ra. Elkezdtem az itthoni munkát. 7 körül mindennel végezve átmentem Lisahoz. Tőlünk nem messze, Oddingtonba lakik. Van itt mindenféle : Alsó-, Felső- de lefogadom még Közép- és Szélső- Oddington is. A falut megtaláltam, a házat nem. Félóra masszív bénázás után, kijött a főútra, hogy megtaláljam. Sikerült. Olyan fél11-ig időztem, majd siettem haza, mert Hanka várt skypen. Az egyik egyetemi beadandóján dolgoztunk közösen. A téma egy innovatív találmány, ami kapcsolódik a mobil telefonhoz és utazáshoz. A feladat, mindezt létrehozni egy blogon. Erre kellettem én. A kommunikáció akaratlan hiánya és a sok korrigálni való miatt egészen hajnal 3-ig fennmaradtunk és dolgoztunk. Beteges talán, de annyira élveztem, hogy még az ágyam se csalogatott nyugovóra térni. A másik, hogy a barátommal tudtam közbe kicsit skypeozni. Mivel az 5 órás időeltolódásnak köszönhetően ezt általában csak hetente egyszer, akkor is hétvégén tudjuk megtenni. A lehetőség pedig ellenállhatatlan volt. "Two birds with one stone."

P é n t e k e n délelőtt ismét suli, ahonnan délután időben hazaértem. A host szülők ekkora már Londonba voltak. A nagymama és én voltunk megbízva mindennel. Vacsorára én főztem mindenkinek. Még a nagypapa is átjött. Olyan szánalmasnak találom, hogy még mindig nem bíz meg azzal az Em, hogy valami értelmeset kreáljak. Pedig már úgy kibontakoztatnám a szárnyaimat. Halrudacska és hasábburgonya borsóval... ez volt a menü kérem -.-' A nagypapa egy karakán úriember. Nyílt, hűvös és egyenes. Mellesleg hajómérnök. Engem folyamatosan kérdésekkel bombáz, s minden feleletemre már készen áll egy jó előre legyártott újabb kérdést. Szkeptikus mindennel kapcsolatban, amit mondok és rákérdez az általam elmondottak hátterére. Mindent meg kell indokolni, mese nincs. Attól függetlenül, hogy pár óránál többet nem biztos, hogy szívesen eltöltenék vele, az ilyesfajta szituációk és társalgások az ínyemre vannak (egyenlőre csak egy rövidebb időintervallumra ^^).

7-re befejeztem a munkát, majd pillanatok alatt összeszedtem magam és indultam Witneybe. A többiekkel volt egy pub randim. A tervezett éjfél helyett 1 után indultunk haza. Későn estem ágyba ismét.

S z o m b a t o n én keltem az Olival (Emmáék még mindig Londonba voltak). Hamarabb kelt a szokásosnál, így már 7-kor csak páros lábbal ugyan, de kivetett az ágy. Közbe a nagymama is tett-vett olyan 10-től átvette kicsit tőlem, én időközben a káoszt megpróbáltam rendre teremteni, majd megint én voltam a soros. Időközben Emmáék is hazaértek. Én leadtam a "műszakom" és mentem 1-re a kávézóba. Csak 2 órát maradtam, mivel 4 körül megint én voltam az Olival egészen míg el nem aludt. A köztes időt nem elemezném, elég legyen annyi, hogy időnként lecsekkoltam, hogy helyén van e még a pulzusom ütemszáma. So-so. Mindennek ellenére, még mindig nem tudok betelni a kis huncut mivoltjával. Elkaptam egy pillanatot. Simán elmenne egy jól szituált parti fotónak az Oli 16 éves kamasz a diszkóban imitációjával. :)

Már majdnem beleugrottam a csíkos pizsamámba, mikor eszembe jutott, hogy találkozóm van. Csupán egy helyi pubba ültünk be a két német kollegina Viki és Lisa társaságában. Sikerült elvesztenünk a ragályosan ránk ragadt angol jó modort és felvertük a csendes, vidéki pubot a jókedvünkkel. :)

Megállapodtunk, ez a kép egész jó. Arányosan hülyén nézünk ki rajta.

L&M

Viszonylag korai fekvést terveztem, amiből fél1 lett a végére. Hiába... ha jól mulat az ember. ;)

Másnap kis híján brutálisan kivégeztem az ébresztőmet mikor fél8-kor felrázott álmomból. De túlélte. Kipattantam az ágyból és nekiláttam felocsúdni az elmúlt napokból. A reggeli csésze kávé mindig, de most különösen aranyat ért. Talán nem a koffein ébreszt fel, hanem maga a szokásos metódus. Ahogy beszippantom a kávé aromáját, leadja az agyamnak az infót, hogy reggel van, ideje aktivizálódni. Hamar összekaptam magam, Lisát is sikeresen felébresztettem. 9-re készen voltunk, Ő haza én pedig Londonba igyekeztem. Busszal és egyedül, így mentem le. Felültem az emeletre, a busz legeslegelejébe a panoráma ablakhoz. Lehúztam a cipőmet, felraktam a korlátra lábam és csak bámultam a gondolataimat kifelé az ablakon. Ahogy megérkeztem, beugrottam a legközelebb kávézóba, majd tovább indultam egy Latte társaságában. A dolog apropója : randim volt két régi ismerőssel. Két másik magyar lány, szintén au pairek. A történet komikája, hogy ezer éve ismerjük egymást, mind a hárman vásárosnaményiak vagyunk, de előtte szóba sem elegyedtünk otthon. Valljuk be, Angliának valamiféle közösség kovácsoló ereje lehet! A napot vásárlással az Oxford streeten töltöttük. Karácsony előtt veszélyes zóna! Az játékboltoknál kilométeres sorok tornyosulnak, az üzleteket beszippantja az ember-tenger.

Egy hónap van Karácsonyig. A dekoráció már hetek óta ki van aggatva.

Barbie és Kevin karácsony

és a groteszk Barbie lepte csillár

a csajok

A nap hamar eltelt. Jó volt találkozni. Jól éreztem magam. Köszi csajok!

Másnap kezdtem a hetet. Kötelességeimet ellátva 1 körül végeztem az itthoni teendőkkel. Majd elkezdett remegni a kezem. Kénytelen voltam ledőlni. Ezután a gyomrom kikényszerített az ágyból egyenesen a WC-ig, ahol rosszul lettem, elkezdtem öklendezni és végeredményül kijött a fáradtság egy nem éppen említésre méltó formában. Úgy látszik én is csatlakoztam a "brigádba" - néhány ismerősömmel is megtörtént mindez az elmúlt időkben. Később újra megtörtént, s másnapra jobban voltam.

K e d d e n suliba voltam ismét. El vagyunk rendesen látva kis tanárokkal. Ők az óraadók jelenleg. Élvezem a társaságukat. A második órát egy erősen koros hölgy tartotta. Igen érdekfeszítő témát dobott elénk. A tárgykör : Capital Punishment avagy a halálos ítélet volt. Az osztály két csoportra lett osztva, A. csop. ellene B. csop. mellette. Elsőre a B. csoportba lettem sorolva, de átkérettem magam az A-ba, mert régi ez a téma, ősidők óta piszkálja a csőröm. Ellene akartam lenni. Mindössze néhány percet szándékozott ezzel foglalkozni a tanár, de egy hatalmas vita kerekedett a témából. A B. csoport szónoka nem csupán azért volt mellette, mert ez volt a feladata, de ténylegesen ezt is vallotta és díjazta az ötletet. Legfőbb indoka, hogy jelentős összegeket lehetne megspórolni azon, ha mindazokat, akik amúgy is életfogytiglanra vannak ítélve kivégzik. Az állam rengeteg pénzt fordít rájuk, s ez jobb célokra is mehetne... Értettem a nézőpontját, láttam a logikát. (A srác üzletembernek készül voltaképp.) De hol van a humanizmus? A gyilkosok voltak a toppon, mi legyen velük, miért maradjanak életben mondjuk egy brutális emberölés után?! Nem vagyok ügyvéd, ügyész még csak jogból jó sem, viszont annyit tudok ; mások élete felett mi emberek nem ítélkezhetünk, még akkor sem ha a szóban forgók ezt előzőleg elkövették. Az ilyen emberek vagy pszichésen betegek, vagy a kultúra és környezet tehet róla (pl. terroristák által nevelt gyerekek). Persze vannak gazemberek és alávalók. Viszont ha ugyanazt tesszük velük, mint ők tettek, egy hajszállal nem vagyunk jobbak. És ez semmilyen értelemben nem lehetne példaértékű.

Nem mennék ennél mélyebben a témába, csak érdekesnek találtam.

Mindenkinek nagyon szép hetet kívánok! Öltözzetek melegen!

Oxford Brookes

Tény, nem én vagyok az első és közel sem az utolsó..sokan migrálnak külföldre szerte a világon, egész kis életüket felpakolva szerencsét próbálni. Az angliai magyar populáció jó néhány típusa keresztezte már utam (már ha szabad kategorizálni), a menő üzletembertől az éppen csak munkába állt konyhai kisegítőig. Sok égig érő paszulyra számító és pár racionalista. Ez is attól függ ki milyen háttérrel jön ki. Fikarcnyi nyelvtudás, maroknyi önbizalom. Ezzel rendelkeztem tavaly júniusban, mára fordult a kocka. Temérdek jót kaptam jobbról, balról s mikor a rossz időkön volt a sor, azokból is megpróbáltam profitálni, nem pedig vesztesen kikerülni. Tehát az Élet rendes (volt) hozzám, amit illik meghálálni. Avagy megköszönve az első lökést, innen átveszem és folytatom.

Pár bejegyzéssel előrébb említettem, hogy milyen hatással van a jövőképemre a pincér munka. Egy véka alá sorolom az au pair és minden ilyen másoknak kiszolgáltatott, melós munkával. Attól a ténytől eltekintve, hogy mázlim van mind a kettővel (rendes személyzet/család) nem kezdeném el újra, másoknál, egy másik helyen.

A hostjaim akármennyire is összecsiszolódtunk úgymond "idegenek", semmi rokoni szál, kötelező kötelék és még ha azt nézzük alkalmazott se vagyok, mert nem tudom abba a klasszisba sorolni magam. Számtalanszor próbáltam kifundálni mi is vagyok én itt, aztán arra jutottam, talán a "szorgos vendég" kifejezés a legtalálóbb. Akárhogy is, ilyen emberséges, tisztességes bánásmódban ismeretlenektől még sosem volt részem. Nekik az az ideális, ha én maradok és segítek kárpótlásként pedig elidőzök, mint egy permanens vendég. Éppen ezért legelőször talán Em hozta fel a továbbtanulás ötletét. Amit hónapokkal ezelőtt még kétségesnek véltem, mára kétségtelennek találok. Így történt, hogy az elmúlt pár hetet már a jelentkezés lebonyolításával töltögettem. Irány a Brookes! ~> http://www.brookes.ac.uk/

Múlt szombaton voltam a nagy nyílt napon. Egy teljes hetet izgultam végig. :)

Újdonsült német freundin is velem tartott, Lisa.

Reggel 10-re kellett a Headington campus-nál lennünk Oxfordba, 9-kor szándékoztunk elindulni Witney-ből. Mivel korán kellett indulni, Hankánál aludtam (5 perc W-től). A péntek este kissé hosszúra sikeredett. Hajnal 5-ig csevegtünk a kandalló mellett, takarókba bugyolálva, hatalmas és puha díszpárnák között. Így az ennek köszönhető már-már kómás alvási fázisból pontosan 9.00-kor kászálódtam ki. Maximálisan elaludtam. Puszta 10 perc alatt összeszedtem romjaim, majd rohantam W-be. Időben odaértünk, leparkoltunk és 10.00-kor nekivágtunk a napnak.

Nagy humán massza lepte el a sulit. Ennyi embert! Mindenhol guide-ok voltak kihelyezve, többségük ott tanuló nebulók, akik szépen elirányítottak mindenkit. Előző héten kaptam postán egy primitív térképet, ami éppen elég volt a navigáláshoz. Az első helyszín a Gibbs volt, ahol a tanszék vezetőkkel lehetett beszélni, kérdéseket feltenni. A látvány épp annyira lehangoló, mint szívmelengető. Megcsapott a "Home, sweet home" érzés. Kis szocis flashback. :)

Egy roppan kedves hölgy fogadott minket. Két kérdésem volt. Az érdemjegyek beírása angolul vagy az anyanyelvemen történjen, mivel az UCAS honlapján (http://www.ucas.com/)

az áll, hogy ne próbáljuk a brit megfelelőjét megadni az érettségi eredményeknek?! Aztán mint kiderült angolul kell a betűrendszer szerint megadni. A hölgy olyan kedves volt, hogy mondta, küldjem el az email címéré a beszkennelt bizonyítványt és ő majd válaszol hogyan is kell csinálni. A másik kérdés, a matekom volt. A kikötött érdemjegyet nem éri el az enyém, viszont hallottam másoktól, ezt nagyon sokszor nem is nézik.. A tanszékvezető mondta, a lényeg, hogy meglegyen az érettségim belőle, mert ha a többi jegy tényleg olyan jó amilyennek leírtam, akkor semmi probléma nem lesz.

Nagyobb falat a Personal Statement. Az önjellemzés. Ez alapján döntik majd el, melyik szakra sorolnak be, mivel Te nem tudod rangsorolni őket a jelentkezési lapon, csak megadni. Láttam a Hanka jellemzését. Nem piskóta. Kiváló indoklást kell adnod mindenre, miért érdekel a szak, miért hiszed jó diákja lennél az egyetemnek, mik a tervek, miért ezek a tervek, mi motivál van e tapasztalat vagy sem. És ezt minden szakról le kell írni. Ezt nem lehet egy egy oldalas jellemzésbe belepréselni. Na tough! Első kihívás... :) De a nőci mondta, hogy igyekeznek minden esélyes diákoz behívni személyes interjúra, aminek kimondhatatlanul megörültem. Élőben sokkal meggyőzőbb vagyok és szeretem a személyes kontaktust. Plusz nagyobb megmérettetés az élő prezentáció számomra. Ezért se lennék jó a száraz irodai munkára. A csapat munka a nekem való. Szóba hoztam a blogomat, és a hölgy tanácsolta tüntessem fel a jellemzésbe. Persze nem ezt. Haha, itt a meglepi ~> http://gastronautgirl.blogspot.com/. Alaposan beleültették a bogarat a fülembe, az Emma, a barátok és a többiek, akit blogolnak. Eszméletlen mennyire kaja centrikusak vagyunk. Én meg egy konyhai nebáncsvirág vagyok, tehát elhatároztam főzni tanulok. Jobban mondva nem csak főzni, de tanulmányozni mit eszek, mi a jó és a többi. A magam erejéből és mások által is. A blog angolul van, bocsi kedves mindazok, kik nem tudtok a nyelven. Nekem ez gyakorlás és bevallom nagyobb élvezet is. Angolul jobban szeretek írni, olvasni, kommunikálni. Noha nem vagyok antihungarista, se semmi hasonló. Egyszerűen jelenleg ez a képletem; brit a köböm.

A kijárat felé haladva ezt a szobát pillantotta meg. Nem lehetett belépni sajna. Tábla nem volt kirakva, nem tudom mi lehetett a funkciója. Talán a japán szaktanári szoba =)

A következő állomás a pénzügyi beszélgetés volt, ami a nagy teremben lett megtartva. Újra egy szimpatikus fiatal hölgy tartotta az előadást, nem sok újat hallottam, mindennek túl mélyen utánanéztem. Ha már az anyagiaknál tartunk, ami a legkényesebb téma minden felsőfokú intézményre jelentkező számára, akkor boncolgassuk ki a témát. Itt a link is ~> http://www.brookes.ac.uk/studying/finance

Az én szituációm piszok szerencsés. Nekem csak a tuition fees vagyis a tanulmányi költségeket kell hitel által állnom. 2 szemeszterre felvehető tanulmányi hitel Ł3, 375 a 2010-11-ben kezdők számára, ami csak nappalis, Európai Uniós tagállamból származó diákokra vonatkozik. Unión kívülieknek ennek a tripláját kell fizetnie. Levelezősöknek kevesebb mint ennek a harmadát, viszont hosszabbra nyúlnak a diákévek, az alap 3 évet megtoldva 1-2 évvel. Ezen kívül a következőket lehet igényelni : szállásdíj és megélhetési hitel. Továbbá lehetőség van természetesen ösztöndíjra, egyetem által kínált diákmunkákra és viszontagságos körülmények közötti élők támogatásra. Ha szerencsém van, és a dolgok a tervezett szerint haladnak, nem lesz szükségem a plusz hitelekre. A jelenlegi szituáció úgy néz ki, hogy a családdal maradok, viszont feleannyi munkáért cserében (ami megközelítőleg 12-15 órát jelent). S mindennek tetején az összes kiegészítő munkát dobom, talán a nagymamáé marad.

Ez a típusú diák hitel olyannyira kedvező, megengedhető és rugalmas, hogy még azok is felveszik, akiknek kisujjból kirázható zsíros összegek vannak a bankszámlájukon. Az egyetemi évek alatt nem kell ezen morfondírozni, csak akkor kezded a fizetést, amikor már munkába álltál. Még akkor is ha már fix állásod van, de az évi jövedelmed nem éri el az Ł15, 000 -ot (durván 4, 500 000Ft) akkor nem köteleznek a visszatérítésre. Ha évi kereseted az összeg fölötti, akkor kezdet a törlesztést. Tegyük fel lesz olyan Ł18, 000 járadékod egy esztendőre, akkor heti Ł6-ot (1, 500Ft) vonnak majd le a fizudból. A kamat pedig olyan csekély, hogy szinte ugyanannyit kell visszaadni a banknak, amennyit felvettél. Itt kell mindent igényelni : http://www.direct.gov.uk/en/EducationAndLearning/UniversityAndHigherEducation/StudentFinance/index.htm

Az előadás végén fennhagyták a legfontosabb linkeket :

Ezután bementünk a könyvtárba kicsit lepihenni és szétnézni. Itt átnyálaztam a brossúrákat, amiket az eligazító diákoktól kaptam.

Nem lepett meg a döntésem. Nem úgy, mint mikor anno jelentkeztem 18 éves fejjel a Debreceni Egyetemre igazgatásszervezőnek. Tréfás.. =) Azt sem tudtam mi fán terem. Zéró tanácsot kaptam mikor erről volt szó, meg mínusz támogatást (és nem pénzre gondolok). Édesapám kimondottan feleslegesnek tartotta az egész egyetemesdit. Plusz olyan kis céltalan voltam, hogy iránytűt kellett igénybe vennem saját életemhez.

Publishing Media ~> http://www.brookes.ac.uk/studying/courses/undergraduate/2011/publishing

Konkrétan sokrétű. Magazin szerkesztés, reklámozás, könyvkiadó cégeknél mind elképzelhető munka, üzlet, szerkesztői ismeretek, elektronikus publikáció, marketing, design, kiadás és kivitelezés.

Személyes célom kissé specifikus. Én jobban meg szeretném majd bolygatni a szakma zsurnaliszta oldalát. A nyílt nap utolsó állomása a taster session vagyis egy nyílt óra volt.

Ettem-ittam a prof. szavait. Totál audio-orgazmus. Előadni tudni kell, a nő pedig profi volt. Még jó, Ő fog tanítani - amennyiben szerencsésen bejutok. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy újságírásra konkrétan nem specializálódik, tehát ez nem a kimondott publicista szak, viszont nem is akarnék kifejezetten csak arra orientálódni. Szabadon szándékozom hagyni a lehetőségeket magam körül, egészen a második évig, mikor rajtad a sor, hogy dönts mi érdekel kicsit jobban, melyik területén vagy a legjobb stb. Öröm volt látni, nem én voltam az egyedüli külhonos. :) Sanda gyanúm, hogy a jelenlévők egyike lengyel volt, de mindenképpen kelet-európai. Majd a hátsó sorban pár német. Többi brit. Én kis magyar a fronton. Lecsekkoltam, a tanár nem köpköd, plusz pont! Próbálnak nemzetközi vonalakban is gondolkozni, ezért is mennek gyakorta a hallgatók külföldre. A prof. felhozott pár diákot, akik Ausztráliában, Párizsban vagy az USA-ban töltöttek 1 vagy 2 szemesztert.

Jelentkezési határidő január 15. Két héttel ezelőtt kezdtem el. Mindent az UCAS (lásd fent) oldalán bonyolítasz le, egy online rendszert igénybe véve (hasonló a felvi.hu-hoz). Először regisztrálsz, amit csak figyelmesen. Évente egyszer van alkalmad bejegyezni magad a rendszerbe. A regisztráció után belevetheted magad a tényleges jelentkezésbe. Amire szükséged van : egy db. IELTS (http://www.britishcouncil.org/hu/hungary-education-take-a-uk-exam-ielts.htm), 2 db. referencia ; egyik egy szakértői vélemény, pl.: tanár, régi munkaadó, másik a fentiekben már említett önjellemzés, bizonyítvány másolata, szakok bejelölése. Itt indexeled, hogy igény tartasz e akármilyen hitelre is, ha igen melyikre. Aztán egy alap űrlap, személyes adatok, nemzetiségi kérdések - ami uniós tanulóknál nincs az egekig bonyolítva, nem úgy, mint a EU-n kívüliekkel (vízum, kérvény stócok stb...). Ez a szisztéma igen dicséretes, én nagyon nagyra értékelem. A kérdések mellett mindenhol szerepel egy kérdőjel, amire kattintva bejön egy másik ablak, melyen terjengősebben kifejtik a tárgykört. Nem kell az egésszel egyszerre végezni, ha úgy gondolod csak mented a módosításokat. Én még semmit nem hagytam véglegesen jóvá, egyik kitöltött adatlapot sem. Aminek örülök. Kombinálni akartam Media, Communication and Culture szakpárral, viszont az előadás után megtudtam, hogy marketinggel is lehet. Ez még nincs közzétéve a weboldalon, minden évben újítanak jó néhány információt. Ugyan említették, jobban szeretik, ha a szakot önmagába viszik, de nekem más az elképzelésem. Bár értem az aspektusukat. Két szakot vinni olyan, mintha ikreid lennének, megoszlik a figyelem.. De én ígérem, jó anya leszek.

Két másik szak is a listán, ugyanezen az egyetemen. Amiket érdekes, de babonából nem írok le, annak ellenére, hogy nem vagyok "fan". Pusztán nem akarom, hogy véletlenül is a kettő közül valamelyiken kössek ki a nagy favorit előtt!

Kemény dióra számítok. Mert az lesz. De hiszem, megéri, mert :

"Ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos."

A lemaradt Halloween kép

Idén elmaradt a "pretty look" ... A baloldali Hanka, a jobb oldali én volnék. A kép kontrasztját én babráltam meg. Haláli...+.O

Újra november

"Nem számoltam a napokat a héten. A nyolcadik után feladtam."

Ház = káosz

Elkezdődtek a felújítások az Emmáék fürdőszobáján. Az egész szét van verve az utolsó szem fugáig. A szülők a master bedroom-ba laknak, ami a legnagyobb háló a házban, amihez egy, a szobából nyíló fürdő az ensuite társul. Na ezt gyalázták meg a mesteremberek. Így osztozunk az "én" fürdőmön, ami állandóan foglalt. Emma, James a bébi és én. Kész vásár található, olyan atyaúristen tusfürdő kollekciójuk van, meg ilyen borotválkozás utáni krém meg zselé, meg hajvégápoló cumó. Az Oli fürdős játéktartó konténerét már meg se említem. Szóval mint a vándor hunok felpakolva, néha mikor kómásan bemegyek reggel készülődni, nem látok, nem hallok. Első dolog arcot és fogat mosok. Jó. Eddig minden megvan. Öblítek. Majd amikor visszateszem a fogkefét a pohárba látom, hogy az nem is az enyém!! -.-' Na ciki. Ennyit a közös tisztálkodó helyiségről.

Az átalakításokból adódóan, a ház reggel 9-től este 5-ig hatalmas, pecsétes lepellel végig le van fedve, mivel ki-bejárkálnak a munkások. Ekkora mocskot és koszt, meg PORT még életembe nem láttam. A mosogató gép kétszer is megy egy nap, mert benyomnak simán fejenként vagy 3-4 kávét, aztán a nap végére egy csésze nem marad (amúgy van durva 20 db.).

Ettől eltekintve, jó oldala is van a dolognak. Az én fürdőm is megújul egy kicsit. Emma már pár hónappal ezelőtt kifestette, most meg kapok egy vadi-új üveges pipere tartós polcot is. :)

A héten kétszer voltam suliba. Rengeteg új ember jött, mint mindig. Általában ősszel jönnek a legtöbben. Az ilyenkor érkezők maradnak a legnagyobb valószínűséggel egy évre. És mint mindig, tele vagyunk németekkel. :) Biztosan nem emlékeztek már Lénára. Tavaly nyáron volt itt, még amikor Ruthi is itt lakott és múlthéten találkoztam az új au pairrel. Lisa. Ilyen édes teremtést még nem láttam. Képzelj el egy csajt, cukorból. Annyira deja vu. Emlékeztet valakire, olyan mintha ezer éve ismerném és még se. Olyan jól megértjük egymást az első pillanattól, hogy vasárnap itt ebédel nálam. Én főzök ^^ (ami egyébként a meglepihez kapcsolódik). =) Most gonosz voltam megint? :) Egyébként mind a ketten imádjuk Gerard Butler, szóval a desszert a Law Abiding Citizen című film lesz, vele a főszerepben (+ Jamie Foxx, Colm Meaney). Már láttam. Végig izgulni kétszer nem tudom, de attól szívesen megnézem, mert tetszett.

A host apám a Közel-Keletre repült a héten. Csütörtökön indult és azóta ketten vagyunk Emmával. Mikor "kettesbe" vagyunk, még az átlagosnál is többet beszélünk. Egy szokásos nap reggel mindig együtt kávézunk, vagy legalább is én kávézok ő meg beszél, vagy épp fordítva. Vacsi előtt, közben és utána. Mindig. Vannak olyan napok, amelyek csak úgy kiesne kommunikáció szempontjából, de nagyon ritka. Most ez az adag meg van triplázva. Erre a fent már említett közös fürdő is rátesz. Valamelyik reggel belecseppentünk egy férj-feleség szituba^^amikor is ő fogat mosott (kétszer is lecsekkoltam, hogy nem-e az enyémmel) én meg fésültem a hajam a tükör előtt, közbe mondtam a magamét, ő meg a fogkrém alól visszamotyog valamit. :) .. Szövetséget kötöttünk! Tudniillik, nem tudok főzni.. O.o Anyukám bátor asszony, mindig is ezt mondtam, de ahhoz még neki se volt elég mersze, hogy a konyhába állítson. :) Plusz, sosem voltam rászorulva. Sok anyuka mondta már, hogy ők is csak akkor tanultak meg főzni, mikor családjuk lett, mikor volt kinek főzni. Nekem ugyan se férjem, se gyerekem nem lesz egy darabig, de minden zsigeremben azt érzem, én most főzni akarok! Ez is biztos egy a sok női hormontúltengésnek, vagy ösztön, vagy ki tudja. Szóval fakanalat fogok, és főzni tanulok. Emma, aki egyébként csodálatos szakács (csak is utánad Zsófi^^) lesz a mentorom. Jövőhéttől pedig én is főzök a családnak. Engedjétek meg, hogy még egy kicsit gonosz legyek. Ez is a meglepihez tartozik!

Szombaton annyit melóztam, hogy testem a nap végére már majdnem felmondta a szolgálatot, az utolsó fizikai tevékenységet igénylő energiát is felégettem. Reggel 9-től este 10-ig mint a katona, megállás nélkül talpon voltam. Délelőtt a szokásos, kávézó. Majd 3-től egy ízig-vérig posh családnál segédkeztem egyik angol barátommal egészen este 10-ig. Egy bonfire partit kellett összehoznunk. Amint megérkeztünk, a ház ura körbevezetett minket. Majdnem kértem térképet, hogy majd visszataláljak a kijárathoz, erre mondta, hogy majd ad fonalat. :) Ekkora házat, ilyen mértékben felújítva és a legotthonosabb részletekig kialakítva még nem volt alkalmam személyesen megtapasztalni. Kívülről azzal a fajta sárgás-barnás építőtéglával van készítve a ház oldala, ami nekem a kezdetektől fogva a legjobban tetszett itt Angliában. Tágas és hosszúkás ablakok, az üvegezés egy vagyon lehetett. Nem vagyok szakértő, de észrevettem az üveg sem volt hétköznapi. Ügyeltek, hogy passzoljon a ház stílusához. A beltér levett a lábamról. A konyha amilyen egyszerűen meg volt oldva, olyan nagyszerű hatást gyakorolt. Két oldalt a hosszú, letisztult munkapad. A baloldali közepébe a méreg drága, nagyon angol Aga sütő beágyazva. Abból is a number 1 fajta. Zsófiéknak is ilyen volt. A típus a sütők és a tűzhelyek számáról függ. Ezen két tűzhely volt, és öt sütő ha jól emlékszem. A legtutibb az volt, hogy a jobb oldalán a két tűzhely mellett, egy alacsony hőfokú, metál lap volt, aminek a funkciója, hogy csak melegen tartsa az ételt, vagy akármit amit rápakolsz.

A teret a masszív konyhasziget törte meg. Mindegy. Ezt nem fogom tovább részletezni. Azt hiszem nem tudnék a végére érni. Tulajdonképpen mindent imádtunk amit láttunk, csupán egy dolog szúrt szemet. A madaras óra. Tudjátok amelyik minden órában megszólal más-más fajta tollas hangján. Jaaaj, ezt úgy nem csíptem soha de soha. Nagymamán barátnőjének volt hasonló kakukkosa. Ezzel csak rárondítottak az egészre. Pedig jól kialakították a farmház hangulatot.

A parti szuper volt, még annak ellenére is hogy dolgoznom kellett. A vendégek és a házigazdák is roppant udvariasak, rendesek és kedvesek voltak. Voltak olasz és amerikai vendégek. Úr Isten! Én imádom az amcsi akcentust!!! Szóba elegyedtem egy két méter 20 centis nővel, akinek az angolját kezdetekben nem tudtam hova tenni. Azt mondta, neki tetszik az enyém. Hahh, Emmáék is szeretik, azt mondják nagyon karakteres. Jó kis erős! :-D .... egy gyors, nem a partihoz vágó téma. Tegnap skype-oltam a barátommal, aki az államokban van jelenleg, Ohioban és bemutatott az egyik lakótársának. Annyira belém ivódott az angol angol, hogy az amerika "bántja" a hallókámat. Itt ugye már találkoztam írrel, skóttal, észak angollal (külön téma), walesivel, de az amcsi angolra rendesen koncentrálnom kellett. Viszont nagyon tetszett. Így ismeretlenül is olyan jól elröhögtünk. :) Rendes srácokkal lakik együtt, az biztos....

A buli 80 százaléka a kertben volt, aminek a fénypontja a bonfire azaz máglya/örömtűz volt. S majd a tűzijáték, ami szintén kisebb vagyonba kerülhetett.

Bonfire night. November 5.-én tartandó nemzeti ünnep, amit Guy Fawkes night-ként is emlegetnek, visszaemlékezve az illetőre. Fawkes egyébként megpróbáltam felrobbantani az angol parlamentet (1605) az akkor nagyon kelendővé vált lőporra. Ma ez már csak egy jó ürügynek tárják az embereknek, hogy összeröffenjenek, tűzijátékot robbantgatva forralt bort szürcsölgethessenek. Állítólag a máglya különlegesen óriásinak számított. Hallottam a vendégeket, mikor suttogták, ekkorát még az életbe nem láttak. Egy olyan méretes istálló fele lehetett.

Ps. Az Oxford Brookes bejegyzés már készen van. Viszont úgy döntöttem, hogy nem rakom fel a jövőhét végéig. November 13.-án, azaz jövőhéten szombaton van a nyílt nap. Ma postázták ki a nyílt napos timetable, amit online igényeid szerint oszthatsz be. Nem számítottam postára, mivel kaptam online menetrendet, amit ki is nyomtattam. Annyira megörültem. :) Az első levél az egyetemtől! :) Tehát, úgy döntöttem, hogy várok, mivel rengeteg orientációra, előadásra és eligazításra megyek majd. Reggel 9-től délután 5-ig tart a programterv! Személyesen megtapasztalva, és nem csak a neten utána érdeklődve, sokkal jobb képet fogok kapni. Ez nekem is és mindazoknak is jobban megéri, akik várják a részleteket ősidők óta! :) Noha!!, emailben szívesen válaszolok, ha valakinek van konkrét vagy sürgős kérdése.

Szép vasárnapot mindenkinek! Just chill out!

Puszi,

Melinda

Laptopitisz

Gyakori egészségügyi probléma. Leginkább diákok, rendszeres laptop használók körében kialakult, rossz testtartásra kényszerítő pozitúra. Leggyakrabban fejfájáshoz, izomlázhoz, nyak és váll bántalmakhoz vezet. Jómagam az élő példák egyike. Nem tudtam hová tenni ezeket a panaszokat, amikor rátaláltam a laptopitiszre. Legtöbbször az ágyon ülve vagy feküdve, görnyedten gépezek, asztalhoz igen ritkán ülök. Hiba! A gyógyír az Ókorból ismert derékszög. Ha minden - törzsed, kezeid, lábaid - 90 fokos testhelyzetben van, a tünetek könnyedén orvosolhatóak.

Csak egy kis figyelmesség arra az esetre, ha másnak is kiújult volna a laptopitisze.