fine just busy

"..even on a cloudy day, I'll keep my eyes fixed on the sun"


 kicsit melloznom kell az irast.


Puszi

Legy jo. A legjobb magadhoz. Aztan jonnek masok.

Szombat reggel indulunk Walesbe. Egy hetig Swanseaban leszunk a csaladdal. Addig vegetaljatok el a kovetkezo szoszin.

Mostantol nincs tobb kavezo, valamint mother help sem majustol.

A kavezoba mar 3 hete nem tudtam bemenni. Igy tortent, hogy ma irt Debbie, a fonok, hogy keresnek mast a helyemre a szombati forgalom miatt. Megkerdezte, hogy szivesen beugranek-e a jovoben egyszer-ketszer, amennyiben munkaero hijan vannak s van kedvem es idom hozza. Az utolso fizum meg ott maradt, igy megkert ha arra jarok vegyem fel es valtsunk egy-ket szot is. Hianyozni fog a kavezo nyuzsije es a fel tucat fiatal angol princerekbol allo brigad. Az uj fonokok plane. Jo emberek. Orulok, hogy ennek a vegere is pont kerult. Mar nem birtam, hogy hetvegen is ennyit dolgozok. Nem a munka, a kemeny melo zavart, vagy hogy mar nem voltam egeszen tisztaban a szabad nap fogalmaval, hanem, hogy mennyi minden rovasara ment - ugyanakkor az amcsi persely javara. Tudni kell abban hagyni, lemondani - esetemben felmondani. Tenyek ele allitottam magam. En szeretek szorgos diak es hasznos tagja lenni a kozossegnek, dolgozni, ejszakazni es learatni a megerdemelt baberokat. Viszont ennek a kiegeszito munkavegzesnek se elejet se veget nem lattam. A penzen kivul nem sok profit szarmazott belole. Legalabb is a tulnyomo veszteseg miatt. Nem erte meg hulla faradtnak lenni a kovetkezo hetre, nem elvezni a hetveget es nem talalkozni a baratokkal. 

A mother help munkamat aprilisban befejezem. Tobb okbol kifolyolag. Amelianak egy live-in nanny kell, aki a nap tulnyomo reszeben ott van es allja a sarat. Masik, erre nyaron nem lenne idom. Tanulni fogok es ami ennel is fontossabb kikapcsolodni. Mert jon a kovetkezo fazis. Mielott elutazok majusban kapcsolatba lepek a professzorral es nehany lehetseges oreg diakkal. Ugy erzem hatranyba vagyok, mivel kulfoldi vagyok es tudom szembe kell neznem par nyelvi nehezseggel. Tovabba megkoptak az iskola szenzoraim. Szeretnek visszahuppani a nyeregbe mielott beindul a vagta. Suli kezdesig elugetek, nincs miert sietni. Ezt onmagamert es a szuleimert csinalom, akik minden tamogatnak es tamogatni fognak. Nem csupan jol akarom csinalni, hanem kivaloan. A jo mar regen nem eleg. Magasra fogom tenni a mercemet a kezdetektol es addig megyek elore, amig egy First Class-t a kezembe nem nyomnak. Hosszu ut all elottem, van meg boven mit fejlodnom. Nem csak edukalisan, de mint kozember, szemelyiseg is. Ugy gondolom, amig torekszem, addig jo fele haladok. Amikor elegedetseget erzek (magammal szemben) kicsit leeresztek, vagy elbizom magam. Tehat ugy kompenzalok, hogy folyamatosan kituzok magam ele valamit, hogy ugy mond "to keep me going". Ezen javitanom kell, mert se elbizni, se tulhajszolni nem szabad. Egeszseges ambicio. 

CPE - Certificate of Proficiency in English (http://www.cambridgeesol.org/exams/general-english/cpe.html)

Professzionalis vizsga angol nyelvbol. Ez a kovetkezo, amit csinalni fogok. Rengeteg pozitimuva. Tobbek kozott, nem vagyok hataridohoz kotve, nem hajt a tatar. Nincs tetje ugy mond, hiszen ezen mar semmi nem mulik. Vagy meglesz, vagy nem. Legalabb is elsore. Ezt magamert csinalom. Szeretnem, ha a birtokomba lenne. Ki tudja mire lesz meg jo alapon. Meggyozodesem, ez mindig jo adu lesz abban az esetben ha az angol tudasomat kellene bizonygatni a jovoben. 

Itt fel kell kotni a gatyamadzagot. Ez azert kemeny dio. Mindenazok, akik idegen anyanyelvi kornyezetben elnek, tudjak mirol beszelek. A gyozelem csak kemeny csata utan edes. 

Egy szinten Angliaban elo magyar lany boncolgatott nehany emlitesre melto gondolatot. Elmerengtem en is. Erdekes csaj. Mivel publikus, gondolom nem gond ha dobok egy linket : aniinwonderland.blogspot.com. Amennyiben megis, feel free to shoot me, Ani. Most a kinti letre ternek ki, s az esetmben fennallo korulmenyere. 

Nincs ott anyukad, akinek a szoknyaja moge bujsz, ha osszetornek vagy amikor "az egesz vilag ellenem van" szindroma all fenn. Mindenkivel megesett/esik/meg fog esni. A legjobb lecke a kiszolgaltatobb helyzet peldaja. Ilyenkor jon le a sok reteg, s derul ki, kit milyen fabol faragtak. Edes mindegy ki voltal otthon, az szamit ki tudsz lenne minden korulmeny kozott. Az, hogy meg van-e az a mag, amitol Te vagy Te. Nem vagyok egyedul, ha kijelentem, ugy erzem vakon, suketen es neman jartam mielott kulfoldre jottem. Mielott el kezdtem utazni, elni es lenni. Nem volt pokol az eletem Magyarorszagon, csak egesz mas. Csupan azert neheztelek jelenleg kicsit magamra, mert nem tudok megbekelni azzal, amilyen voltam tizenevesen, par evvel ezelott. Azt kell nem csak megtanulni, hanem megerteni es elfogadani, hogy nem az szamit milyen voltal, hanem, hogy milyen ember lettel es leszel. Ez arra vezetheto vissza, hogy a multban nem lehet elni, s ezzel le is van zarva a tortenet. 

Kinti let ala innentol nem csak Angliat vonom. Valojaban nem az orszag maga, hanem a talakozasok, emberek es esemenyek millioi hatarozzak meg a jelenlegi stadiumot. Imadok nemzetkozi lenni. A furcsa az (masoknak, nem nekem), hogy mar nem erzem magam otthon sehol sem. Nem vagyok szamkivetett, otthontalan, maganyos vagy hovatartozast feszengeto. Azon a ponton vagyok, hogy szinte akarhol jol erzem magam, minden csak a perspektivamon es a lehetosegeken mulik. Ezzel nem azt mondom akarhol elnek, dolgoznek, tanulnek innentol. csupan annyit, hogy konnyebben kikuszobolom az akadalyokat. 

Probalok hu lenni a lelkivilagomhoz. Ez az, ami egyedul nem megy. Zarjuk ki a skizofreniat, maradjunk a baratoknal. Sajnos sokszor tul semleges tudok lenni. Ma kaptam egy szomoru emailt apatol. Meghalt a kiskutyam. Az elso kutya es utolso kiskutyam. Oreg volt es elaludt. Regen a fejemnel, a parnamon aludt. Olyan banat fogott el egy pillanatra, hogy felrehuzodtam a kocsival (dugoban acsorogtam, es mobilneten emailt olvastam). Belul sirtam, de nem tudtam konnyezni. Sajat magam elott tartottam magam, nem tudom milyen okbol kifolyolag. Nem volt ott senki, aki megbamult volna, mit sirok az ut szelen. Egyszeruen tudatomban volt, uton vagyok, mennem kell valahova es passzban kell maradnom. Amikor hazaertem sirtam. Csak magamnak, a szobaban. Csak par percre. 

Only one month

Sam kuldott egy figyelmes emlekeztetot.

Sinen vagyok

Errol kulon postot nem szandekoztam irni, csupan beszegni egy nagyobb hangvetelu szosszenetet vele. Viszont szivesen megosztom az oromom okat itt is.

Ugy tunik, a mondat vegere pont kerult - vagy felkialto jel. Vitathato. Nehezen tudok lepest tartani sajat eletem esemenyeivel. Szanalom, banalom, de rengeteg mindent le sem irok. Ime egy nyomos erv vagy kituno kifogas - laptop hianyaban nem egyszeru az online eletvitel. Publikacio pedig vegkepp nem.

Tehat zsebembe kerult egy 6.5-os IELTS eredmeny, ami egyetlen kritiriuma volt az egyetemi bejutasnak.

Miutan kispostaztak az osszes hivatalos okiratot a viszgamrol azon nyomban elkudltem emailben a masolatokat a Brookesnak. Hetekig zero reakcio. Majd par hete kaptam az interjura valo meghivast. A heten, pontosabban szerdan el is mentem es harom dimenzios, tettre kesz formatumban megjelentem. Maga a prof jott le ertem az aulaba. Nevemen szolitott a kezdetektol. A lifthez mentunk. Lassan adagoltak az osszes infot, amit tudott rola, ami az adatlapomon szerepelt. Valoszinuleg soha nem keszult Ram ennyit senki elotte. Eleg nagy loket ez egy interju elott. A szintukhez ertunk. Kinyilt a liftajto es kilibbentunk a folyosora, mint ket osregi kollega. Azzal kezdte, hogy Isten hozott a szerkeztoi reszlegen. Ekkor dobbant meg eloszor a szivem. Ajtot nyitott nekem, majd betessekelt. A prog irodaja a reszleg masik oldalan helyezkedett el, igy volt alkalmam bepillantast nyerni a "kemeny" dolgok elott. Megalltam egy ponton, mert meg kellett allnom. Valoszinuleg egy abszolut hetkoznapi jelenseg vett le a labamrol, s talan epp ebben rejlik a dolog szepsege. Vegigpasztaztam szemeimet az irodan. Kozepen a mag, a mini irodakbol epulo iroda kozpont. Mindenkinek meg van a sajat kis asztala, kollegak csevegnek egymas mellett, megannyi iratot kezukba tarva. Masok a szamitogep kepernyoere mutogatva osztanak meg informaciokat munkatarsaikkal. Majd elsuhant egy-ket kaves bogre is elottem, aminek aromaja szikrakent belobbantotta koffeinre orientalt agyfeltekemet. A bal soron vegig haladva az osszes fejes irodaja vegig lett prezentalva. Mindenki a telefonon logott. Vegul betertunk a prof irodajaba is. What a mess. Elkacagtam magam egy kicsit. Egy egeszen kicsit. Megkerdezte a pfor, mi olyan mulatsagos, o is szeretne nevetni. Mondtam, ez olyan, mint a szobam. :) - amire annyit mondott,  orulok, hogy otthon erzed magad. Az interju maga meroben barati volt. Altalanos kerdesek. Itt inkabb engem akartak megismerni, mint sem, mire vagyok kepes konkretan a szakot illetoen. Tomor felora volt az egesz. A pfor egy nagyszeru holgynek tunt. A beszelgetes vegen azt mondta, idezem "I love you" vagyis, hogy imad.. Mielott elkoszontem kaptam nehany informaciot a jelentkezok szamarol, es arrol milyen fontos szamukra kit vesznek fel. Ide csapatjateko, ugyanakkor egyeni munkara is epp ugy kepes diakok kellenek. Rengeteg olyan pelda van, hogy papiron valaki nagyszerunek nez ki, majd interju utan visszautasitjak, mert antipatikus.

Csutortok, vagyis egy nappal kesobb kaptam is egy emailt, amiben kozoltek, hogy felvetelt nyertem az Oxford Brookes Egyetem Publishing Media szakara. Ezt a mailt rengeteg telefon beszelgetes es ket unnepi sor kovette. :) Boldog voltam es vagyok. Itt egy uj kezdet.

Lake District

Lake District. Windermere, Cumbria megye. Ahol a felfold kezdodik es a leglegzet elall.

Anglia eddig szamomra ismeretlen arca. A hazak fala szurke es fekete teglakbol all, kimondottan rendezetlenul kirakva. Az emberek modara inkabb a megszokott kontinentalisra, mint sem a stereotipikus britre emlekeztetett (az sem kizart, hogy csupan tul sok a bevandorloJ). Az arak kedvezoek (ennek aranyaban a fizetesek is alacsonyabb stenderden ugralnak).  ‘Nincsen ret kofal nelkul’ idealis kepe is beteljesedett. Igy elt bennem a brit rakott fal mielott 2009-ben kijottem. Sokat lattam mar, de eddig ez all a legkozelebb ahhoz a bizonyoshoz. Uzemanyag ar is az atlagnal alacsonyabban standal, noha en azt hittem az ara globalisan megegyezik – legalabb is egy allamon belul. Nem utott sziven az eszak angol dialektus sem.  Legalabbis nem a cumbriai. Elso olyan hostel, amibe tobbet nem mennek, amit senkinek nem ajanlanek es ami ellen panasz fogok emelni. Igenyes vagyok, viszont – tekintettel a “fizetesemre” s egyeb tenyezokre – megprobalok minoseget kedvezo aron szerezni ilyen es hasonlo kiruccanasokon. Ezuttal ez nem jott ossze. Azokon az agyakon meg egy kimerult fakir is nehezen tudna tisztesseges alvasra szert tenni. Az szoba ajtajat nem lehetett bezarni! Nem hogy kulcs, de kulcslyuk nem volt. A tobbit nem reszletezem, remelem elegendo volt elrettento peldanak. Itt a weboldal : http://www.lakedistrictbackpackers.co.uk/

Pentek 4.30-ra ertem Lisahoz Oddingtonba. 19084272974329-szer atneztuk a csomagokat, lecsekkoltuk helyben vagyunk-e, majd magunkhoz kepest idoben elindultunk. J Lisa golfjaval vezettunk fel. Turheto autopalya viszonyok, par berogzodott slager a Radio 1FM-en es napsutes amig a szem ellat. 4 ora vezetes utan megerkeztunk Windermere varosba. Helyi turizmus egyik kozpontja. A hostel bejaratanal acsingoztunk durva 40 percet, mert nem tudtunk bejutni. Kamu 24 oras recepcio. Hivtuk a weboldalon feltuntetett szamot, termeszetesen eredmenytelenul. A noies ajtonkopogtatas igy kecses dorombolesbe fulladt. Es meg azt mondjak eroszakkal nem mesz semmire. J Szepen ajtot nyitott nekunk egy lany, pizsiben. Hostel-lako volt o is. Megadta a kapu kodot es kozolte, hogy a hostelbe soha nincs senki, nem, hogy 24 oras porta. Ledobtuk a cuccainkat es magunkat. Korai fekvessel inditottuk az estet, majd sok almatlan rugo vs. gerinc csata torte meg az elso eszakon toltott ejszakat.

Szombaton 9kor hivatalosan is elkezdtuk a napot. Bowness-be mentunk, ami kozvetlenul to mellett helyezkedik el. Bowness a masik helyi gyongyszem. Innen inditjak utra a legtobb hajokirandulast. Tobbek kozott a mienket is. Nekunk 4-5 fele hajoutat kinalt a turista centrum, melyek kozul a legjobbat, a Walkers Ticket nevu turat valasztottuk. Aktiv program. Vizre szallas utan a Windermere to egyik legeszakabbra eso varoskajaban kotottunk ki. A neve Ambleside. 

Innen egy oraval kesobb inditottak egy kisebb hajot, ami korbemutatott minket a to eszaki csucskekben. 10-15 perces hajokazas utan a Wray kastelynal szalltunk partra, ahonnan lebilincselo tajkep tarult elenk. 

Maga a kastely gyonyoru, bar igen elhagyatott volt. Elotte egy amolyan porta allt, ami szokatlan, de nem zomok, tomzsi,  hanem hosszu ablakokkal ellatott epulet. Innen pedig 6 km seta vart rank. Egeszen vegig a to menten haladtunk. Elszigetelt resze a tersegnek.

Untitled from Melinda Simon on Vimeo.



Utkozben talakoztunk egy hattyuval J, baranyokkal, par utbaeso videki luxus villaval, es nehany hagyomant orzo farmhazzal. 5korul elertuk az utolso kompot. J Ha valamelyik hamarabbit csiptuk volna el, nem is lett volna teljes a nap. ;) Hazaestunk. Lemostuk az ut porat es kesobb elmentunk vacsizni. Elso latasra megnyero etterembe ultunk be. A kiszolgalas voltakepp okes volt, de a felszolgaloknak nem volt a legjobb a modora. A zene hangos volt, a hely maga tulzsufolt. Attol meg mindmegettem, mert farkas ehes voltam. J

Faradtan, kimerulten meg a rossz agyon is komaba zuhantunk.

Vasarnap reggel elfurikaztunk egy ketsegbe esett koreai lanyt egeszen Bowness varosig. Ezutan kenuzni mentunk. £25/3 fo volt a kenu. Nem volt alkalmam hajo parkoloval talalkozni azelott. Szepen, rendjen sorakoztak a fenyesebbnel fenyesebb vitorlasok. A csonakhaz elott oltari nagy hal logott fejjel lefele. Nem valodi, csak turista csalogato fele. Pinocchio sem volt benne, szoval megerdemelt egy kepet. J

Kenuzas utan korbekocsikaztuk a kornyezo dombokat.

A tovidek az a hely, ahova nem csupan elmenni, de visszalatogatni is erdemes.



Untitled from Melinda Simon on Vimeo.