hulla jó sztori.....

Sziasztok!

Ma este Kingham-ben (10 perc autóval) voltam porontyot felügyelni egy párnak. Egy párnak, akiket személyesen soha nem láttam előtte, és akiknek egy olyan illető ajánlott be, akivel kétszer találkoztam életemmben (10-10 percre). A kapcsolat a "munkaadóim" és a "sponzorom" között is elég egyedi. Ők speciel még telefonon sem beszéltek, csak email-en keresztül. 

A fiatal házaspár 'londoner-ek' , törzs gyökeres londoniak. Kikapcsolódni jöttek vidékre. Egy kis cottage-ban (vidéki házikó) szálltak meg. Sarah, az anyuka emailben küldte el a ház adatait, ami egy állítólag használható postai kódot vonna maga után. GPS-sel mentem, a navigátor képességire szász százalékosan rábízva magam. Kingham-ba el is találtam és egy félpercre naivan azt hittem, hogy az érintettek által megadott pontos címre is. A navigátor szól " you have reached your destination"- így nyugodtan elrakom a kesztyűtartóba a masinát, kiszállok, magam után becsapva az ajtót. Egy klikk a slusszkulcson. Clio lezárva. Az ilyen vidéki kis házak általában rendelkeznek egy sajátos elnevezéssel, mint például : little house, high house, duck cottage. Hasonlót remélve ezután keresgéltem. Ott szimatoltam a cottage után durva 10 percig. Semmi. Az Honour Oak cottage-ra kellett volna rátalálnom, amit a föld elnyelni látszott. Tartja a mondás : "manapság semmi sem elérhetetlen", csak a nő akinek már 10 perce babysittelnem kéne. Hívom, nem válaszol. Időszűkében fogtam magam, komótosan odasétálok egy épp szimpatikus, utamat keresztező cottage-hoz. Nincs idő lacafacázni. Kopogtatok. A bejárati ajtó felső egyharmada kifinomult üveg lap volt, így erőlködés nélkül betekintést nyertem. Noha nem, minta bámultam volna. Egy ott lakó (lány) épp az arcát nyomkodta a folyosón lévő gigantikus tükör előtt, majd a kopogásra reagálva, az akciót félbehagyva ajtót nyit nekem. Én megpróbáltam legjobb tudásomnak megfelelően előadni a tízes skálán 11+ érdemlő kínos szituációt. Közlöm, hogy nem találom a házat, ahol már 12 és fél perce gyermeket felügyelnem kéne. A lány segítőkészen tanakodik, miután közöltem a cottage nevét. Sötétség az arcán. Halvány lila gőze nem volt. Odahívja apucit. Jön a kínos kérdés. "Kiknek szittelsz?" mire én "ez egy kiváló kérdés uram, amire én is szeretném tudni a választ." Bácsi néz, szemöldök felhúzva. Majd kifejtem a már fent említett tényállást. Kapok egy mosolyt. Lazulnak az én, a dialógusban megmerevedett izmaim is. Kicsikarok a feszültségtől haszontalannál vált mimikaizmaimból egyet jó magam is. Kérdezi a postai kódot, amit keresek. Közlöm. Kapok egy hm-öt, majd még annyit hogy a kód ehhez a házhoz tartozik, viszont ennek nem Honour Oak a neve, és a pár sincs itt akit én keresnék. Majd mondják, próbáljam meg az szomszéd házikót. Mielőtt búcsút intenék, kapok a nemzetiségemet lokalizáló kérdést. "Magácska lengyel?" mondom "csak távoli rokon. Magyar vagyok." - amire a bácsi pupillái kitágultak, arcát egy szélesebb mosoly hasítja ketté. "Gyakran dolgozom Budapesten" -mondja. Milyen kicsi a világ. :) Okés, ez mellékes.Idő van, mennem kell cottage-ot keresni. Elköszöntem, és húztam a szomszédba. Kopp-kopp. Ajtót nyit egy 80 és halál közötti öreg néniket. Már tudtam, hogy megint rossz helyen kopogtatok. Leírom a tényeket, a néniket analizálja mi tévő legyek, majd profi szintű leírást kaptam merre is menjek. Legalább tutira tudta merre van az a fránya cím. Oké. Szedem a lábam, eszem a hajam. Késés : 25 perc. Vááá! És tádááá, ; meglett a Honour Oak. A férj ajtót nyit majd beinvitál. Udvariasak mind a ketten. Lerohamoztam őket egy "Sziasztok, én Melinda vagyok Chipping Norton-ból, aki szörnyen sajnálja, hogy ennyit késett"-el. Nevetnek. Mondom, rendben, helyben vagyunk. :) A mama elmagyaráz mindent, megmutatja hogy működik a TV ( -.- ) meg hogy, hol van a jégkrém aztán helósziam, távoznak. Helyet foglalok a kanapén. Kikapcsolom a TV-t. Előveszem a könyvem. Egy óra olvasgatás után felsír a kisbaba. Ja, nem.. felüvölt. Felmegyek, a szoba ajtaja résnyire nyitva hagyva, hogy a fény beszűrődjön. Kiemelem a síró pelenkást a kiságyból, ami majd kipeceredik a karjaim közül. A fejemet szakszerűen elfordítom a fény felől, ne lássa, hogy idegen vagyok, majd elkezdtem simogatni, picit ringatni. Mind hiába. Ugyanúgy zokog, őrjöng. Miután sikeresen kiordította a dobhártyámat a fülemből, látom, hogy a cumisüveg ott ücsörög a kiságy mellett. Gyorsan felkapom és odaadom a babának. Siker. Megitta a maradék tejet, a karjaimban álomba zuhant és visszafektettem a babaágyba. Jeee. 

A szülők 11 helyett már 10-re hazaértek. Így frissen felspanolva úgy döntöttem, gyorsan leírom az említésre méltó történéseket, hogy okoljunk és kacagjunk egy kicsit.

Remélem szép estéje volt mindenkinek!

Puszi,
Melinda

Utazás a köbön, jelentkezés beadva

Sziasztok!

Mindenki szeretettel üdvözlök a privát blogban! :) haha.. :)

Nektek valószínűleg fel sem fog tűnni a különbség, nekem viszont sokat jelent. Több okból kifolyólag limitáltam a hozzáférhetőségem. Első sorban, ezentúl nem akarom, hogy akárki belenézhessen az életembe. Többségetek régi olvasóm. Valószínűleg magatok is észrevettétek, már nem abba a fázisba vagyok, mikor anno zöldfülű au pair lányként, frissen elhagyva hazámat, angol földre lépve blogot kezdtem. Nem csupán jellememre és személyre értem, de a host családban és a körülményekben való hovatartozásomra is. Megszoktam mindent, otthon érzem magam, itt kezd kialakulni a (magán)életem is részben, itt vannak terveim, életem legszebb emlékei idefűznek - így megesik, hogy írásaim személyesebb hangvételűek. Továbbá bizonyos személy visszaélt a blogom és írásaim nyíltságával és a névtelen hozzászólás jogával, ami nem egyszer elgondolkodtatott az eset után. Arra jutottam, valóban nem szeretném, ha akárki, bárki, pláne hasonló, rossz szándékú emberek szabadon olvassanak rólam, amelyet én szívesen és őszintén megosztok mindazokkal, akiket érdekel és megérdemlik. Szóval köszönöm az olvasást, kitartást, kommentet, emailt, kedvességet és bizalmat.

Na és akkor nézzük, hogy is állunk.

Az éhezés semmilyen értelembe -legyen elvont, akármilyen alternatíva, ötlet, gondolat- nem egészséges. Még ha nem is a szó legszorosabb értelmében. :)

Pár hónapja már, hogy koplalok, én az utazó. Gondoltam itt az ideje, hogy készítsek valami finomat és kielégítsem "étvágyam". Így történt, hogy az elmúlt két hétben két repülőjegyet is elfogyasztottam - természetesen kirándulásokat maga után vonva.S mivel a mohónak étvágya feneketlen, közlöm : ez csak a kezdet! :)
Első számú kaland : május 3-31. Elmegyek amerikázni!
Már említettem, hogy a barátom az óceán másik oldalán él, Ohio államban. Augusztusban ment ki, ekkor láttuk egymást utoljára. Az utolsó találkozás alkalmával természetesen rengeteg megbeszélendőnk és letisztázandónk volt. Így is sokan mondtak/mondanak minket őrültnek, naivnak, hogy bevállaltuk. Négy hónap mínusz, és ugyanennyi plusz a javunkra. ;) Májusban újralátjuk egymást. Na ezt már féllábbal is!
Hogy a végre kifejtsem a lényeget, a paktumot megtartva, félidőben találkozunk! És íme : egy London-Dayton retúr  repülőjegy boldog tulajdonosa vagyok! :) Ami elkerülhetetlen volt : az átszállás. Az elmúltakban már annyiszor repültem, hogy lassan légtéri engedélyhez kell folyamodnom, de bevallom, Átszállás és én még mindig egy nagy bemutatkozásra várunk. A barátom állítja, aggodalomra semmi ok. Pillanatnyilag nem is agyalok vagy filózok rajta. Mindent a maga idejében.

Második számú kaland : Helló Skandinávia!
Na ennek az utazásnak már azelőtt van sztorija, mielőtt ténylegesen elkezdődne. Ízletes, meglepő, spontán. Kezdjük a Renkóval, aki szintén egy "blog-bug" volt, anno, még a skóciai portyázása során. Akinek nem cseng ismerősen a neve, vagy csak memória frissitésre vár >>> http://renkogoestoscotland.freeblog.hu/. Okés, na tessék Renáta, micsoda jó sponzor lennék. Be vagy reklámozva. / (:majd az anyagiakról később, privátba :) /. Olvastuk egymást, illemtudóan kommentelgettünk. Majd a kapcsolattartást kicsit takarékra vettük, s nem rég ismét megtaláltuk egymást az éteren. Isten óvja a világhálót. Mondtam már, ha az Internetnek keze lenne, megcsókolnám?
Na, visszakanyarodok, mert ma elég szórakozott vagyok és nem akarom túlkombinálni a már amúgy sem egyszerűt. :) Nagy merészen -ne kérdezd, hogy jutottam erre a konklúzióra- dobtam egy emailt a fennemlítettnek ;), nem e lenne kedve velem Stockholmba utazni. Nem magamon, hanem rajta lepődtem, meg mikor kaptam valami olyasmit, hogy "simán".. :) mondom - " O.O " !! :) Ez a spontán skálán 10-es!
Meglepő, mert személyesen még soha sem találkoztunk. Részemről, nem éreztem volna fernek, ha ő jön brit honba, vagy én megyek oda ahol éppen kószál :). Tehát egy köztes út lett a nyerő. Már mind ketten repjegyet foglaltunk. Időpont : február 18-20.
Ízletes, mert elképzelésem nincs Észak-Európáról. Persze már utána olvastam néhány érdekességnek, de le merem fogadni, hogy csodálatos lesz. Eddig csupa pozitív dolgot hallottam a skandináv államokról, legfőképpen lenyűgöző tájrészeiről.

Az alakuló molekula : Skócia.
A nóta a régi. Skót föld mindig vonzott. Talán a duda, talán a whisky, talán a felföld az oka. Az Egyesült Királyság rész, ezért kötelezőként is veszem. Bár kötelességből nem szoktam utazni. :) Ettől eltekintve, Észak-Írország is Nagy-Britannia része, oda viszont nem húz a szívem. Tehát, Skóciát csak így megemlítésképpen felhoztam, hogy valószínűleg az elkövetkezendőkben felkerül a 'Mission' listára.

Brookes
Összeteszem a két kezem, hogy ilyen rendi az igazgatóm. A héten elején még féllábbal bicegtem az egyetemi jelentkezésemen. Sehogy sem akart megszületni. Már majdnem császároztam. A döntésképtelenséges a tetőfokára hágott. Már a fekete és a fehér is egyformának tűnt számomra.. még hétfőn sem volt kész a jelentkezés, pedig a határidő már itt toporzékolt az ajtóm előtt. A Phil referenciája még hiányzott, a személyes indoklásom is csonkán festett. Nem tudtam elérni igazgató urat, se email, se telefon, se telepátia. A hó miatt még a suliig sem juthattam el. Szán és rénszarvas híján a közlekedés erőteljes hanyatlása látszik bekövetkezni.. már majd nem kiáltottam : 'küldjetek muníciót!' .. és ekkor jött a megváltó hívás. Egyenesen az igazgató. Reggel 10-11 között : "Ki az ágyból!"
Én : "öö... nem alszok, csak beteg vagyok. Ilyen a hangom."
Erre kifaggatott mi kéne, elcsacsogtam a tényeket, mondta, már az email el lett küldve és hogy lessem meg a referenciát gyorsan. Alisonnál voltam, plusz munkát csináltam. Mivel nem volt senki otthon, pofátlanul hazaszaladtam szemtelen 15 percre. Gyorsan átnyálaztam, majd láttam egy hibát. Nem nyelvtanit. :) Kértem, hogy toldja meg még egy gondolattal, aztán készen is vagyunk. Átdolgozás 2 perc. Jön a válasz üzi. Megnézem. Minden mesésen csodálatos. :) Rohanok vissza, munka...!
Aztán már az nap este elővettem magam. Letisztáztam a tényeket, szembesítettem magam mindazzal amivel tudat alatt kiválóan, a való világban képlékenyen voltam tisztában. Most már minden OK. Helyretettem az agyam. Utolsó simítások. Minden kész. Fizetés. Jelentkezési profil elküldve... Most ott ülök a képzeletbeli várószobába, arra várva, hogy kapjak egy pozitív visszajelzést. Valószínűleg egy IELTS vizsga feltétele alapvető kritérium lesz, amire számítva január végéra már el is intéztem magam egy időpontot. Már 2 hete leadtam a jelentkezést.. Kíváncsi vagyok.

Mindenkinek további kellemes Ünnepeket!

Melinda

Békés, Boldog Karácsonyt minden kedves olvasónak!

Attention!

Kedves olvasók!

Innentől a blog privátra fordul. Aki továbbra is olvasni szeretne, írjon egy emailt, hogy meghívhassam blogtagnak. melindasimoon@gmail.com

Puszika!!!

Melinda

¤-- még a héten publikus lesz mindenki számára, és hétfőtől lesz aktuális a privát blogolás, akkor küldöm a meghívókat is --¤

hÓ, te jó ég......!! avagy unbloodybelievable!!

Délután 4 óra. Este 9ig intenzív hóesést ígértek.

A kora reggeli meteorológia annyit mondott, havat mára nem várjunk, csak felhős eget. Ennek ellenére reggel fél8tól megállás nélkül szakad.. ejnye BBC. Az Aigner Szilárdnak biztos lenne egy-két szava!

helyzet jelentés

hellószia!

egy darabig nem fogok írni, a bejegyzéstelenség időtartamát még csak előreláthatólag sem tudom, de most van egy jó pár dolog a nyakamon amit jobb ha elintézek s majd csak utána írok, ígérem szaftos és fincsi lesz, de addig nem megy a firkálás míg le nem tudom a teendőket.

puszika!!

M

A múlthétvégéről nem írok regényt.. privát volt, ismét Lisával. Pénteken pubozni voltunk egy helyi beülősben. Tőlünk 15 perc séta. A hazafele úton intenzív hóesésbe keveredtünk. Sűrű és nehéz volt, épp jó volt egy hóangyalra. :)

Szombat este úszni mentünk, ahol rájöttem nem tudok gyorsúszni vagy csak elég gyatrán.. viszont a csukásom egész jó és kiszúrtunk egy koros férfit, aki a búvárszemüvege alól stírölt minket... undorító. legközelebb bemutatom neki ujjaim királyát, a középsőt a víz alatt..

Vasárnap elmentünk a helyi római katolikus templomba.. valami merőben eltérőt vártam, de szinte ugyan az a mise menete.. Azért látogattunk el, mert Lisa még nem volt angol misén, szerette volna megnézni. Fent ültünk a kórusnál, ahol általában az orgona is van. A kórustagok olyan élvezettel és örömmel énekeltek, egymásra mosolyogva és nevetve, egész varázslatos volt. Ami meglepett, hogy amikor körbe küldtek egy kosarat pénz összegyűjtésére, nem tűntek adakozóaknak az emberek. Én előre bekészítettem pár penny-t.

Később megnéztük a Harry P. utolsó részének első felét. Azt már rég tudjuk, hogy sosem volt ez gyerek film, még elég horrorisztikus elemek is vannak.. engem nem zavar. Én szeretem. Mindenevő vagyok filmek terén, talán a horrort annyira nem komázom.

Az elmúlt napokban annyi mindent történt. Ezt most meg kellett, hogy jegyezzem magamnak, hogy majd ha egyszer visszanézem, emlékezzek mikor kezdődött el az újabb őrület.. . :) Szemét leszek, nem mondok egyenlőre semmit, mert a poént nem illik lelőni... Bocsi. Sorry. Entsuldigung.

Lassan itt a Karácsony.

Ilyenkor gyakran rám tör egy melankólia hullám. A téli aktív hobbin így az ünnepek táján a töprengés, morfondírozás, a világ kivesézése és hasonlók. Szerintem egész jól haladok, most épp összezavartam magam. Sebaj. Meg helyrepofozódok. :)

Pánikra semmi okom, kimondottan jókat röhögök. Reggel mindig felkelek, az elmém friss és tiszta, tele vagyok elvekkel, elhatározásokkal, tényekkel amik mellől nem tágítok majd ez a napvégére fejre áll. :) Ilyen minimum egyszer megesik. Nem csak velem, mindannyiunkkal.

Az ünnepekhez pozitívan állok az idén. Bár nem lesz igazi a Karácsony az idén sem, persze én döntöttem így. Itt töltöm a hostokkal ismét. Annak ellenére, hogy olyan közegbe leszek, ahol szeretnek, még mindig semlegesen érzek iránta. Ez tudom meg fog változni a jövőben, mikor megtartom az első olyan Karácsonyt, ahol lesz saját készítésű dísz a fán, fahéj illatú süti aroma a levegőben, együtt kreált családi vacsi, család és barátok és az igazi üzenet. A felsoroltak mind illúziók ugyan, a sok faktor mögött csak egy a lényeg.

Az Szilvesztert pedig elmegyek és megünneplem. Nem azért, mert illik s kötelező, csupán tavaly kihagytam. Innentől semmit nem akarok kihagyni, elvesztegetni. Meg amúgy is.. még csak 20 vagyok kérem! :) Otthon ülni Új Évkor "egészségtelen". :)

Ma vettem egy csomag képeslapot. Nem tudom kire hogyan hat, én imádok küldeni és fogadni képeslapokat. Kész a képeslap listám, holnap leülök és megcsinálom őket, s legjobb esetben még fel is adom, ha időm engedi.. :)

dec.4 ~ early morning

Sziasztok! :)

Korán kidobott az ágyam és gyönyörű havas reggelre ébredtem. Egy bögre hot ribena a kezemben, lassan kezdem a napot.

Csupán azért írok, mert be szerettem volna szúrni egy videoklipet, hogy Ti is élvezzétek. Nekem nagyon tetszik.

Csodálatos szombat reggelt kívánok mindenkinek!

Vacsi hegyek, fahéj illat a levegőben.. plusz hó

Szép volt a múlthétvégém. Szép hosszú. :)

Maximálisan a barátoké volt a főszerep. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez alapon péntek este Hankánál aludtam Minster Lowell-be, mert szittelni kellett. Főzés és duma kifulladásig. Az előző esetből tanulva, ezúttal időben lefeküdtem aludni. Másnap dolgoztam.

Másnap időben keltem, 10-re bent is voltam. Most lehet kiakadni, de szeretek szombatonként dolgozni. :) Szeretem a kávézót, a vendégeket, a személyzetet. A legjobb része a dolognak, hogy tényleg kedvel végezzük s nem az erőltetett műmosoly és búvalbélelt magaviselet van jelen. S ez pedig azért van, mert az ember természeténél fogva társas élőlény és az aktív közeg a munkakedvnek is pozitív löketet ad. Emberek között lenni jó. Emberek között lenni elengedhetetlen. Legalábbis számomra. Én közösségben érzem a legjobban magad, viszont magamba lenni is ugyanúgy szeretek. Mind a kettőnek megvan a maga rendje, ideje. A kettő egymás nélkül szerintem nem működik.

Mivel már egészen belejöttem a rutinba, ügyes vagyok és gyors, olyan jó borravalót kapok, hogy egész műszak alatt fülig ér a szám. Mindenki szereti ha megfizeti, főleg ha mindennek tetejében még szuper kedvesek is hozzád. Engem úgy említenek, hogy "The Saturday girl". :)

Általában 3-ig dolgozok. Megkérdeztem a főnököt, maradhatok e tovább, amire kaptam egy igenlő bólintást és nem is mentem haza egészen 6-ig.

Hogy miért dolgozok ennyit, az egyszerű. Van egy listám -ami mind a mai napig bővül- dolgokról, amiket meg akarok tenni, amiket nem hagyhatok ki, álmok, tervek és remények. Durván a 95%-hoz pénz kell. Ez sokak számára legyőzhetetlen korlát. Számtalanszor a fejemhez vágták, hogy miért nem gyűjtök és rakok félre. Mármint ténylegesen, mert spórolni mindig spórolok, csak a végén a tervek felemésztik az összeget. Erre csak azt tudom felelni, hogy amire Ti azt mondjátok én a pénzt költöm, én azt vallom, hogy befektetem. Az üzlet végeredménye pedig az emlék. Az pedig felbecsülhetetlen. ;)

Egyébként a pénzt utálom, de azt még jobban ha nincs.

Siettem haza, mert vendégeket vártam. Vacsira, mire másra. Halat sütöttem, mert az egyik lány -szintén Melinda (romániai magyar)- vegetáriánus. A két másik barátom John(cseh) és Tom(angol) pedig mindenevő, addig amíg finom és ehető. :) Pisztrángot és lazac-steaket csináltam. A vendégeim olyan drágák voltak. Udvariasan nem üres kézzel jöttek, hanem 4 üveg bort is hoztak kedvcsinálónak. Ezt iszogattuk olyan éjfélig, amikor a host szüleim megérkeztek. Ők is vacsora partin voltak olyan 3 mérföldre, Enstone-ba. Jamesnek nagyon jó kedve volt, kapott egy enyhe verbal diarrhea-t (szófosás). Olyannyira, hogy Emmával helyet foglaltak és hajnal 2-ig társalogtunk, vagy épp kinyúltunk a nevetéstől a Cornish papán. Egy top 20-as sláger listát játszottunk le és találgattuk az előadót és az évet. Még másfél év után is zavarba jöttem kicsit, hogy 12 körül 3 barátomat láttam vendégül a konyhába. Csupán nem figyeltük az időt. De ilyen vendég szeretettel és közvetlenséggel kezelni a helyzetet. Jó emberek között, jó az élet...

Még három hét Karácsonyig. Itt egyeseknél már ott ragyog a komplex karácsonyi fenyő a nappaliban, a házak fel vannak díszítve, égők ameddig a szem ellát. Vasárnap mi is egy karácsonyi piacon találtuk magunkat. Chetenhamben voltunk. A shopaholicok helyi paradicsoma. Az egyik standon glühwein (forralt bort) árultak, valószínűleg németek voltak maguk az eladók is. Imádom az illatát, az izét és melegét. :)



Ugye itt egy kicsit mindig meghal az ember. A halandók vétkeznek ha édességet látnak. Mi is vettünk joghurtos öntetbe mártott aszalt szőlőt. Oli mindig ezt eszik egyébként, nagyon finom. Próbáljátok ki.

Let it snow, let it snow, let it snow

Egyesek az időjárás jelentésből értesülnek a közelgő hóesésről, a kevésbé laikusak a természet által küldött jelekből, én speciel az irdatlan mennyiségű élelmiszer beszerzésből.

Mint mókusok a télre, úgy felpakolunk elemózsiával mi is, ugyanis leesett az első hó. Az első adag fehér áldást hétfőn kaptuk meg. Említésre sem méltó mennyiséget (durván 5 cm). A havazással járó kötelező pánik sem maradhatott el. Az emberek ránéznek a hóra és már meg is kapták a szabadnapjukat. Suli sincs, mivel az utak "járhatatlanok". Addig, amíg le nem sózzák, így is marad. Nekünk elvileg aggodalomra semmi ok, 4by4 van (4 kerék meghajtású). A gondot azok jelentik, akiknek nincs és elakadnak. Talán felesleges volt a Volvo-t megvenni? :)

Mára stabilizálódott a helyzet. Az utaknak kutyabaja, csupán a járdákat lepi el a hó, amin jóformán senki nem veti meg a lábát amúgy se. Vagy még is?

Hétfőn halálra gázoltak egy férfit a városban. Teljes mértékű baleset történt. A gyalogos közlekedőn, valamilyen munkálatokból hátrahagyott vödrön megbotolva az utcára esett, egyenest egy kamion elé.

A téli káoszra mindig van magyarázat. A legnépszerűbb, hogy ők erre nincsenek felkészülve. A Luton reptéren elvileg van 13 méregdrága hótoló. Az állam pedig nem fog venni még több ilyen magas költségű gépet, hogy használja évente 4-5 alkalommal. Ez a nagypapa meggyőződése.

A kormányváltás előtt tilos volt havat elkotorni még a saját portád elől is! Ugyanis ha valaki véletlenül megcsúszott volna rajta, akkor úgy ahogy vagy be lettél volna perelve. A David Cameron vezette kormány ezt a rendeletet eltörölte, mondván aki másoknak segíteni szándékozik, nem lehet megbüntetni. Haha.. Ez a legjobb sztori, amit a héten hallottam.. :)

Ma kaptam egy nagyon szép képeslapot anyutól névnapomra. Köszi szépen! És még egyszer neked is Boldog Névnapot. :)

Most itt ülök az asztalnál! az ebédlőben (laptopitisz kerülő:), James összepakolva.. 20 perc és indul a bázisra. Megbízása van a Közel-Keleten (Afganisztán, Omán és Pakisztán). December 24-én jön haza, valamikor az este folyamán.. Ez mind egy forgalmas decembert jelent nekem.

A második angliai november

Let's put the kettle on.

Brrr... Hideg van. Nem is akármilyen. A hőmérőhiganyszála hirtelen zuhanyt egy nagyot, s most valahol a nulla és az enyhe mínuszok között flangál. Az Egyesült Királyság bizonyos részein már leesett az első hó, sőt mi több, tartósnak ígérkezik. A mi környékünkön egyenlőre nem várható. Hó ide, hó oda, már most zokon esik kimenni a házból. Amikor kinyitom az ajtót, arcul csap a csípős hideg, olyannyira, hogy legszívesebben visszaadnám. Én amolyan még a kisszéket is magamra húznom típus vagyok. Zsófival anno azt vallottuk, már átálltunk az angol "én nem fázok, és amúgy nincs is hideg" üzemmódra. Mára ez tovatűnt. Úgy tűnik idén hibernálok.

~Munkásmentes a ház. Kész a fürdő~

Egy kis csúszással, de elkészült az ensuite. Panaszra semmi ok, egész jól néz ki. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Maga a fürdő mérete nem fenomenális, a lencsémbe is alig tudtam belepréselni, viszont ezúttal okosabban az elrendezés. A legjobban a mega tükör tetszik, majd a mosdó, a zuhanykabin és a padlófűtés. A legutóbbinak köszönhetően a padlónak mindig kellemes a hőfoka, ami még a szándékosan vékonyra tervezett zuhanytálcát is langyos hőmérsékleten tartja.

~Miles apart~

K e d d e n éppen csak beestem az ajtón, suliból jöttem. Testem víztartalma a Góbi-sivatagéval vetekedhetett volna. Ájultam egy pohár vízért. Szaladok a konyhába lehúzni egy korsó vizet. Majd az ablakpárkányon egy nekem címzett boríték kacsingat felém. Bevallom nem igen kapok postát, fejlettebb változata az email legyilkolja ezt a szép régi szokást. Egy képes lap. Hogy mi áll benne az titok. :) Egyenesen az óceán másik oldaláról kaptam a barátomtól. Igazán értékelem az ilyen gesztust. Egy egész napot betöltő mosolyt vésett az arcomba. A hét legszebb pillanata volt.

C s ü t ö r t ö k ö n egész nap talpon voltam. Két plusz munkát is vállaltam napközbe, majd éppen hogy hazaestem 3.30-ra. Elkezdtem az itthoni munkát. 7 körül mindennel végezve átmentem Lisahoz. Tőlünk nem messze, Oddingtonba lakik. Van itt mindenféle : Alsó-, Felső- de lefogadom még Közép- és Szélső- Oddington is. A falut megtaláltam, a házat nem. Félóra masszív bénázás után, kijött a főútra, hogy megtaláljam. Sikerült. Olyan fél11-ig időztem, majd siettem haza, mert Hanka várt skypen. Az egyik egyetemi beadandóján dolgoztunk közösen. A téma egy innovatív találmány, ami kapcsolódik a mobil telefonhoz és utazáshoz. A feladat, mindezt létrehozni egy blogon. Erre kellettem én. A kommunikáció akaratlan hiánya és a sok korrigálni való miatt egészen hajnal 3-ig fennmaradtunk és dolgoztunk. Beteges talán, de annyira élveztem, hogy még az ágyam se csalogatott nyugovóra térni. A másik, hogy a barátommal tudtam közbe kicsit skypeozni. Mivel az 5 órás időeltolódásnak köszönhetően ezt általában csak hetente egyszer, akkor is hétvégén tudjuk megtenni. A lehetőség pedig ellenállhatatlan volt. "Two birds with one stone."

P é n t e k e n délelőtt ismét suli, ahonnan délután időben hazaértem. A host szülők ekkora már Londonba voltak. A nagymama és én voltunk megbízva mindennel. Vacsorára én főztem mindenkinek. Még a nagypapa is átjött. Olyan szánalmasnak találom, hogy még mindig nem bíz meg azzal az Em, hogy valami értelmeset kreáljak. Pedig már úgy kibontakoztatnám a szárnyaimat. Halrudacska és hasábburgonya borsóval... ez volt a menü kérem -.-' A nagypapa egy karakán úriember. Nyílt, hűvös és egyenes. Mellesleg hajómérnök. Engem folyamatosan kérdésekkel bombáz, s minden feleletemre már készen áll egy jó előre legyártott újabb kérdést. Szkeptikus mindennel kapcsolatban, amit mondok és rákérdez az általam elmondottak hátterére. Mindent meg kell indokolni, mese nincs. Attól függetlenül, hogy pár óránál többet nem biztos, hogy szívesen eltöltenék vele, az ilyesfajta szituációk és társalgások az ínyemre vannak (egyenlőre csak egy rövidebb időintervallumra ^^).

7-re befejeztem a munkát, majd pillanatok alatt összeszedtem magam és indultam Witneybe. A többiekkel volt egy pub randim. A tervezett éjfél helyett 1 után indultunk haza. Későn estem ágyba ismét.

S z o m b a t o n én keltem az Olival (Emmáék még mindig Londonba voltak). Hamarabb kelt a szokásosnál, így már 7-kor csak páros lábbal ugyan, de kivetett az ágy. Közbe a nagymama is tett-vett olyan 10-től átvette kicsit tőlem, én időközben a káoszt megpróbáltam rendre teremteni, majd megint én voltam a soros. Időközben Emmáék is hazaértek. Én leadtam a "műszakom" és mentem 1-re a kávézóba. Csak 2 órát maradtam, mivel 4 körül megint én voltam az Olival egészen míg el nem aludt. A köztes időt nem elemezném, elég legyen annyi, hogy időnként lecsekkoltam, hogy helyén van e még a pulzusom ütemszáma. So-so. Mindennek ellenére, még mindig nem tudok betelni a kis huncut mivoltjával. Elkaptam egy pillanatot. Simán elmenne egy jól szituált parti fotónak az Oli 16 éves kamasz a diszkóban imitációjával. :)

Már majdnem beleugrottam a csíkos pizsamámba, mikor eszembe jutott, hogy találkozóm van. Csupán egy helyi pubba ültünk be a két német kollegina Viki és Lisa társaságában. Sikerült elvesztenünk a ragályosan ránk ragadt angol jó modort és felvertük a csendes, vidéki pubot a jókedvünkkel. :)

Megállapodtunk, ez a kép egész jó. Arányosan hülyén nézünk ki rajta.

L&M

Viszonylag korai fekvést terveztem, amiből fél1 lett a végére. Hiába... ha jól mulat az ember. ;)

Másnap kis híján brutálisan kivégeztem az ébresztőmet mikor fél8-kor felrázott álmomból. De túlélte. Kipattantam az ágyból és nekiláttam felocsúdni az elmúlt napokból. A reggeli csésze kávé mindig, de most különösen aranyat ért. Talán nem a koffein ébreszt fel, hanem maga a szokásos metódus. Ahogy beszippantom a kávé aromáját, leadja az agyamnak az infót, hogy reggel van, ideje aktivizálódni. Hamar összekaptam magam, Lisát is sikeresen felébresztettem. 9-re készen voltunk, Ő haza én pedig Londonba igyekeztem. Busszal és egyedül, így mentem le. Felültem az emeletre, a busz legeslegelejébe a panoráma ablakhoz. Lehúztam a cipőmet, felraktam a korlátra lábam és csak bámultam a gondolataimat kifelé az ablakon. Ahogy megérkeztem, beugrottam a legközelebb kávézóba, majd tovább indultam egy Latte társaságában. A dolog apropója : randim volt két régi ismerőssel. Két másik magyar lány, szintén au pairek. A történet komikája, hogy ezer éve ismerjük egymást, mind a hárman vásárosnaményiak vagyunk, de előtte szóba sem elegyedtünk otthon. Valljuk be, Angliának valamiféle közösség kovácsoló ereje lehet! A napot vásárlással az Oxford streeten töltöttük. Karácsony előtt veszélyes zóna! Az játékboltoknál kilométeres sorok tornyosulnak, az üzleteket beszippantja az ember-tenger.

Egy hónap van Karácsonyig. A dekoráció már hetek óta ki van aggatva.

Barbie és Kevin karácsony

és a groteszk Barbie lepte csillár

a csajok

A nap hamar eltelt. Jó volt találkozni. Jól éreztem magam. Köszi csajok!

Másnap kezdtem a hetet. Kötelességeimet ellátva 1 körül végeztem az itthoni teendőkkel. Majd elkezdett remegni a kezem. Kénytelen voltam ledőlni. Ezután a gyomrom kikényszerített az ágyból egyenesen a WC-ig, ahol rosszul lettem, elkezdtem öklendezni és végeredményül kijött a fáradtság egy nem éppen említésre méltó formában. Úgy látszik én is csatlakoztam a "brigádba" - néhány ismerősömmel is megtörtént mindez az elmúlt időkben. Később újra megtörtént, s másnapra jobban voltam.

K e d d e n suliba voltam ismét. El vagyunk rendesen látva kis tanárokkal. Ők az óraadók jelenleg. Élvezem a társaságukat. A második órát egy erősen koros hölgy tartotta. Igen érdekfeszítő témát dobott elénk. A tárgykör : Capital Punishment avagy a halálos ítélet volt. Az osztály két csoportra lett osztva, A. csop. ellene B. csop. mellette. Elsőre a B. csoportba lettem sorolva, de átkérettem magam az A-ba, mert régi ez a téma, ősidők óta piszkálja a csőröm. Ellene akartam lenni. Mindössze néhány percet szándékozott ezzel foglalkozni a tanár, de egy hatalmas vita kerekedett a témából. A B. csoport szónoka nem csupán azért volt mellette, mert ez volt a feladata, de ténylegesen ezt is vallotta és díjazta az ötletet. Legfőbb indoka, hogy jelentős összegeket lehetne megspórolni azon, ha mindazokat, akik amúgy is életfogytiglanra vannak ítélve kivégzik. Az állam rengeteg pénzt fordít rájuk, s ez jobb célokra is mehetne... Értettem a nézőpontját, láttam a logikát. (A srác üzletembernek készül voltaképp.) De hol van a humanizmus? A gyilkosok voltak a toppon, mi legyen velük, miért maradjanak életben mondjuk egy brutális emberölés után?! Nem vagyok ügyvéd, ügyész még csak jogból jó sem, viszont annyit tudok ; mások élete felett mi emberek nem ítélkezhetünk, még akkor sem ha a szóban forgók ezt előzőleg elkövették. Az ilyen emberek vagy pszichésen betegek, vagy a kultúra és környezet tehet róla (pl. terroristák által nevelt gyerekek). Persze vannak gazemberek és alávalók. Viszont ha ugyanazt tesszük velük, mint ők tettek, egy hajszállal nem vagyunk jobbak. És ez semmilyen értelemben nem lehetne példaértékű.

Nem mennék ennél mélyebben a témába, csak érdekesnek találtam.

Mindenkinek nagyon szép hetet kívánok! Öltözzetek melegen!

Oxford Brookes

Tény, nem én vagyok az első és közel sem az utolsó..sokan migrálnak külföldre szerte a világon, egész kis életüket felpakolva szerencsét próbálni. Az angliai magyar populáció jó néhány típusa keresztezte már utam (már ha szabad kategorizálni), a menő üzletembertől az éppen csak munkába állt konyhai kisegítőig. Sok égig érő paszulyra számító és pár racionalista. Ez is attól függ ki milyen háttérrel jön ki. Fikarcnyi nyelvtudás, maroknyi önbizalom. Ezzel rendelkeztem tavaly júniusban, mára fordult a kocka. Temérdek jót kaptam jobbról, balról s mikor a rossz időkön volt a sor, azokból is megpróbáltam profitálni, nem pedig vesztesen kikerülni. Tehát az Élet rendes (volt) hozzám, amit illik meghálálni. Avagy megköszönve az első lökést, innen átveszem és folytatom.

Pár bejegyzéssel előrébb említettem, hogy milyen hatással van a jövőképemre a pincér munka. Egy véka alá sorolom az au pair és minden ilyen másoknak kiszolgáltatott, melós munkával. Attól a ténytől eltekintve, hogy mázlim van mind a kettővel (rendes személyzet/család) nem kezdeném el újra, másoknál, egy másik helyen.

A hostjaim akármennyire is összecsiszolódtunk úgymond "idegenek", semmi rokoni szál, kötelező kötelék és még ha azt nézzük alkalmazott se vagyok, mert nem tudom abba a klasszisba sorolni magam. Számtalanszor próbáltam kifundálni mi is vagyok én itt, aztán arra jutottam, talán a "szorgos vendég" kifejezés a legtalálóbb. Akárhogy is, ilyen emberséges, tisztességes bánásmódban ismeretlenektől még sosem volt részem. Nekik az az ideális, ha én maradok és segítek kárpótlásként pedig elidőzök, mint egy permanens vendég. Éppen ezért legelőször talán Em hozta fel a továbbtanulás ötletét. Amit hónapokkal ezelőtt még kétségesnek véltem, mára kétségtelennek találok. Így történt, hogy az elmúlt pár hetet már a jelentkezés lebonyolításával töltögettem. Irány a Brookes! ~> http://www.brookes.ac.uk/

Múlt szombaton voltam a nagy nyílt napon. Egy teljes hetet izgultam végig. :)

Újdonsült német freundin is velem tartott, Lisa.

Reggel 10-re kellett a Headington campus-nál lennünk Oxfordba, 9-kor szándékoztunk elindulni Witney-ből. Mivel korán kellett indulni, Hankánál aludtam (5 perc W-től). A péntek este kissé hosszúra sikeredett. Hajnal 5-ig csevegtünk a kandalló mellett, takarókba bugyolálva, hatalmas és puha díszpárnák között. Így az ennek köszönhető már-már kómás alvási fázisból pontosan 9.00-kor kászálódtam ki. Maximálisan elaludtam. Puszta 10 perc alatt összeszedtem romjaim, majd rohantam W-be. Időben odaértünk, leparkoltunk és 10.00-kor nekivágtunk a napnak.

Nagy humán massza lepte el a sulit. Ennyi embert! Mindenhol guide-ok voltak kihelyezve, többségük ott tanuló nebulók, akik szépen elirányítottak mindenkit. Előző héten kaptam postán egy primitív térképet, ami éppen elég volt a navigáláshoz. Az első helyszín a Gibbs volt, ahol a tanszék vezetőkkel lehetett beszélni, kérdéseket feltenni. A látvány épp annyira lehangoló, mint szívmelengető. Megcsapott a "Home, sweet home" érzés. Kis szocis flashback. :)

Egy roppan kedves hölgy fogadott minket. Két kérdésem volt. Az érdemjegyek beírása angolul vagy az anyanyelvemen történjen, mivel az UCAS honlapján (http://www.ucas.com/)

az áll, hogy ne próbáljuk a brit megfelelőjét megadni az érettségi eredményeknek?! Aztán mint kiderült angolul kell a betűrendszer szerint megadni. A hölgy olyan kedves volt, hogy mondta, küldjem el az email címéré a beszkennelt bizonyítványt és ő majd válaszol hogyan is kell csinálni. A másik kérdés, a matekom volt. A kikötött érdemjegyet nem éri el az enyém, viszont hallottam másoktól, ezt nagyon sokszor nem is nézik.. A tanszékvezető mondta, a lényeg, hogy meglegyen az érettségim belőle, mert ha a többi jegy tényleg olyan jó amilyennek leírtam, akkor semmi probléma nem lesz.

Nagyobb falat a Personal Statement. Az önjellemzés. Ez alapján döntik majd el, melyik szakra sorolnak be, mivel Te nem tudod rangsorolni őket a jelentkezési lapon, csak megadni. Láttam a Hanka jellemzését. Nem piskóta. Kiváló indoklást kell adnod mindenre, miért érdekel a szak, miért hiszed jó diákja lennél az egyetemnek, mik a tervek, miért ezek a tervek, mi motivál van e tapasztalat vagy sem. És ezt minden szakról le kell írni. Ezt nem lehet egy egy oldalas jellemzésbe belepréselni. Na tough! Első kihívás... :) De a nőci mondta, hogy igyekeznek minden esélyes diákoz behívni személyes interjúra, aminek kimondhatatlanul megörültem. Élőben sokkal meggyőzőbb vagyok és szeretem a személyes kontaktust. Plusz nagyobb megmérettetés az élő prezentáció számomra. Ezért se lennék jó a száraz irodai munkára. A csapat munka a nekem való. Szóba hoztam a blogomat, és a hölgy tanácsolta tüntessem fel a jellemzésbe. Persze nem ezt. Haha, itt a meglepi ~> http://gastronautgirl.blogspot.com/. Alaposan beleültették a bogarat a fülembe, az Emma, a barátok és a többiek, akit blogolnak. Eszméletlen mennyire kaja centrikusak vagyunk. Én meg egy konyhai nebáncsvirág vagyok, tehát elhatároztam főzni tanulok. Jobban mondva nem csak főzni, de tanulmányozni mit eszek, mi a jó és a többi. A magam erejéből és mások által is. A blog angolul van, bocsi kedves mindazok, kik nem tudtok a nyelven. Nekem ez gyakorlás és bevallom nagyobb élvezet is. Angolul jobban szeretek írni, olvasni, kommunikálni. Noha nem vagyok antihungarista, se semmi hasonló. Egyszerűen jelenleg ez a képletem; brit a köböm.

A kijárat felé haladva ezt a szobát pillantotta meg. Nem lehetett belépni sajna. Tábla nem volt kirakva, nem tudom mi lehetett a funkciója. Talán a japán szaktanári szoba =)

A következő állomás a pénzügyi beszélgetés volt, ami a nagy teremben lett megtartva. Újra egy szimpatikus fiatal hölgy tartotta az előadást, nem sok újat hallottam, mindennek túl mélyen utánanéztem. Ha már az anyagiaknál tartunk, ami a legkényesebb téma minden felsőfokú intézményre jelentkező számára, akkor boncolgassuk ki a témát. Itt a link is ~> http://www.brookes.ac.uk/studying/finance

Az én szituációm piszok szerencsés. Nekem csak a tuition fees vagyis a tanulmányi költségeket kell hitel által állnom. 2 szemeszterre felvehető tanulmányi hitel Ł3, 375 a 2010-11-ben kezdők számára, ami csak nappalis, Európai Uniós tagállamból származó diákokra vonatkozik. Unión kívülieknek ennek a tripláját kell fizetnie. Levelezősöknek kevesebb mint ennek a harmadát, viszont hosszabbra nyúlnak a diákévek, az alap 3 évet megtoldva 1-2 évvel. Ezen kívül a következőket lehet igényelni : szállásdíj és megélhetési hitel. Továbbá lehetőség van természetesen ösztöndíjra, egyetem által kínált diákmunkákra és viszontagságos körülmények közötti élők támogatásra. Ha szerencsém van, és a dolgok a tervezett szerint haladnak, nem lesz szükségem a plusz hitelekre. A jelenlegi szituáció úgy néz ki, hogy a családdal maradok, viszont feleannyi munkáért cserében (ami megközelítőleg 12-15 órát jelent). S mindennek tetején az összes kiegészítő munkát dobom, talán a nagymamáé marad.

Ez a típusú diák hitel olyannyira kedvező, megengedhető és rugalmas, hogy még azok is felveszik, akiknek kisujjból kirázható zsíros összegek vannak a bankszámlájukon. Az egyetemi évek alatt nem kell ezen morfondírozni, csak akkor kezded a fizetést, amikor már munkába álltál. Még akkor is ha már fix állásod van, de az évi jövedelmed nem éri el az Ł15, 000 -ot (durván 4, 500 000Ft) akkor nem köteleznek a visszatérítésre. Ha évi kereseted az összeg fölötti, akkor kezdet a törlesztést. Tegyük fel lesz olyan Ł18, 000 járadékod egy esztendőre, akkor heti Ł6-ot (1, 500Ft) vonnak majd le a fizudból. A kamat pedig olyan csekély, hogy szinte ugyanannyit kell visszaadni a banknak, amennyit felvettél. Itt kell mindent igényelni : http://www.direct.gov.uk/en/EducationAndLearning/UniversityAndHigherEducation/StudentFinance/index.htm

Az előadás végén fennhagyták a legfontosabb linkeket :

Ezután bementünk a könyvtárba kicsit lepihenni és szétnézni. Itt átnyálaztam a brossúrákat, amiket az eligazító diákoktól kaptam.

Nem lepett meg a döntésem. Nem úgy, mint mikor anno jelentkeztem 18 éves fejjel a Debreceni Egyetemre igazgatásszervezőnek. Tréfás.. =) Azt sem tudtam mi fán terem. Zéró tanácsot kaptam mikor erről volt szó, meg mínusz támogatást (és nem pénzre gondolok). Édesapám kimondottan feleslegesnek tartotta az egész egyetemesdit. Plusz olyan kis céltalan voltam, hogy iránytűt kellett igénybe vennem saját életemhez.

Publishing Media ~> http://www.brookes.ac.uk/studying/courses/undergraduate/2011/publishing

Konkrétan sokrétű. Magazin szerkesztés, reklámozás, könyvkiadó cégeknél mind elképzelhető munka, üzlet, szerkesztői ismeretek, elektronikus publikáció, marketing, design, kiadás és kivitelezés.

Személyes célom kissé specifikus. Én jobban meg szeretném majd bolygatni a szakma zsurnaliszta oldalát. A nyílt nap utolsó állomása a taster session vagyis egy nyílt óra volt.

Ettem-ittam a prof. szavait. Totál audio-orgazmus. Előadni tudni kell, a nő pedig profi volt. Még jó, Ő fog tanítani - amennyiben szerencsésen bejutok. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy újságírásra konkrétan nem specializálódik, tehát ez nem a kimondott publicista szak, viszont nem is akarnék kifejezetten csak arra orientálódni. Szabadon szándékozom hagyni a lehetőségeket magam körül, egészen a második évig, mikor rajtad a sor, hogy dönts mi érdekel kicsit jobban, melyik területén vagy a legjobb stb. Öröm volt látni, nem én voltam az egyedüli külhonos. :) Sanda gyanúm, hogy a jelenlévők egyike lengyel volt, de mindenképpen kelet-európai. Majd a hátsó sorban pár német. Többi brit. Én kis magyar a fronton. Lecsekkoltam, a tanár nem köpköd, plusz pont! Próbálnak nemzetközi vonalakban is gondolkozni, ezért is mennek gyakorta a hallgatók külföldre. A prof. felhozott pár diákot, akik Ausztráliában, Párizsban vagy az USA-ban töltöttek 1 vagy 2 szemesztert.

Jelentkezési határidő január 15. Két héttel ezelőtt kezdtem el. Mindent az UCAS (lásd fent) oldalán bonyolítasz le, egy online rendszert igénybe véve (hasonló a felvi.hu-hoz). Először regisztrálsz, amit csak figyelmesen. Évente egyszer van alkalmad bejegyezni magad a rendszerbe. A regisztráció után belevetheted magad a tényleges jelentkezésbe. Amire szükséged van : egy db. IELTS (http://www.britishcouncil.org/hu/hungary-education-take-a-uk-exam-ielts.htm), 2 db. referencia ; egyik egy szakértői vélemény, pl.: tanár, régi munkaadó, másik a fentiekben már említett önjellemzés, bizonyítvány másolata, szakok bejelölése. Itt indexeled, hogy igény tartasz e akármilyen hitelre is, ha igen melyikre. Aztán egy alap űrlap, személyes adatok, nemzetiségi kérdések - ami uniós tanulóknál nincs az egekig bonyolítva, nem úgy, mint a EU-n kívüliekkel (vízum, kérvény stócok stb...). Ez a szisztéma igen dicséretes, én nagyon nagyra értékelem. A kérdések mellett mindenhol szerepel egy kérdőjel, amire kattintva bejön egy másik ablak, melyen terjengősebben kifejtik a tárgykört. Nem kell az egésszel egyszerre végezni, ha úgy gondolod csak mented a módosításokat. Én még semmit nem hagytam véglegesen jóvá, egyik kitöltött adatlapot sem. Aminek örülök. Kombinálni akartam Media, Communication and Culture szakpárral, viszont az előadás után megtudtam, hogy marketinggel is lehet. Ez még nincs közzétéve a weboldalon, minden évben újítanak jó néhány információt. Ugyan említették, jobban szeretik, ha a szakot önmagába viszik, de nekem más az elképzelésem. Bár értem az aspektusukat. Két szakot vinni olyan, mintha ikreid lennének, megoszlik a figyelem.. De én ígérem, jó anya leszek.

Két másik szak is a listán, ugyanezen az egyetemen. Amiket érdekes, de babonából nem írok le, annak ellenére, hogy nem vagyok "fan". Pusztán nem akarom, hogy véletlenül is a kettő közül valamelyiken kössek ki a nagy favorit előtt!

Kemény dióra számítok. Mert az lesz. De hiszem, megéri, mert :

"Ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos."

A lemaradt Halloween kép

Idén elmaradt a "pretty look" ... A baloldali Hanka, a jobb oldali én volnék. A kép kontrasztját én babráltam meg. Haláli...+.O

Újra november

"Nem számoltam a napokat a héten. A nyolcadik után feladtam."

Ház = káosz

Elkezdődtek a felújítások az Emmáék fürdőszobáján. Az egész szét van verve az utolsó szem fugáig. A szülők a master bedroom-ba laknak, ami a legnagyobb háló a házban, amihez egy, a szobából nyíló fürdő az ensuite társul. Na ezt gyalázták meg a mesteremberek. Így osztozunk az "én" fürdőmön, ami állandóan foglalt. Emma, James a bébi és én. Kész vásár található, olyan atyaúristen tusfürdő kollekciójuk van, meg ilyen borotválkozás utáni krém meg zselé, meg hajvégápoló cumó. Az Oli fürdős játéktartó konténerét már meg se említem. Szóval mint a vándor hunok felpakolva, néha mikor kómásan bemegyek reggel készülődni, nem látok, nem hallok. Első dolog arcot és fogat mosok. Jó. Eddig minden megvan. Öblítek. Majd amikor visszateszem a fogkefét a pohárba látom, hogy az nem is az enyém!! -.-' Na ciki. Ennyit a közös tisztálkodó helyiségről.

Az átalakításokból adódóan, a ház reggel 9-től este 5-ig hatalmas, pecsétes lepellel végig le van fedve, mivel ki-bejárkálnak a munkások. Ekkora mocskot és koszt, meg PORT még életembe nem láttam. A mosogató gép kétszer is megy egy nap, mert benyomnak simán fejenként vagy 3-4 kávét, aztán a nap végére egy csésze nem marad (amúgy van durva 20 db.).

Ettől eltekintve, jó oldala is van a dolognak. Az én fürdőm is megújul egy kicsit. Emma már pár hónappal ezelőtt kifestette, most meg kapok egy vadi-új üveges pipere tartós polcot is. :)

A héten kétszer voltam suliba. Rengeteg új ember jött, mint mindig. Általában ősszel jönnek a legtöbben. Az ilyenkor érkezők maradnak a legnagyobb valószínűséggel egy évre. És mint mindig, tele vagyunk németekkel. :) Biztosan nem emlékeztek már Lénára. Tavaly nyáron volt itt, még amikor Ruthi is itt lakott és múlthéten találkoztam az új au pairrel. Lisa. Ilyen édes teremtést még nem láttam. Képzelj el egy csajt, cukorból. Annyira deja vu. Emlékeztet valakire, olyan mintha ezer éve ismerném és még se. Olyan jól megértjük egymást az első pillanattól, hogy vasárnap itt ebédel nálam. Én főzök ^^ (ami egyébként a meglepihez kapcsolódik). =) Most gonosz voltam megint? :) Egyébként mind a ketten imádjuk Gerard Butler, szóval a desszert a Law Abiding Citizen című film lesz, vele a főszerepben (+ Jamie Foxx, Colm Meaney). Már láttam. Végig izgulni kétszer nem tudom, de attól szívesen megnézem, mert tetszett.

A host apám a Közel-Keletre repült a héten. Csütörtökön indult és azóta ketten vagyunk Emmával. Mikor "kettesbe" vagyunk, még az átlagosnál is többet beszélünk. Egy szokásos nap reggel mindig együtt kávézunk, vagy legalább is én kávézok ő meg beszél, vagy épp fordítva. Vacsi előtt, közben és utána. Mindig. Vannak olyan napok, amelyek csak úgy kiesne kommunikáció szempontjából, de nagyon ritka. Most ez az adag meg van triplázva. Erre a fent már említett közös fürdő is rátesz. Valamelyik reggel belecseppentünk egy férj-feleség szituba^^amikor is ő fogat mosott (kétszer is lecsekkoltam, hogy nem-e az enyémmel) én meg fésültem a hajam a tükör előtt, közbe mondtam a magamét, ő meg a fogkrém alól visszamotyog valamit. :) .. Szövetséget kötöttünk! Tudniillik, nem tudok főzni.. O.o Anyukám bátor asszony, mindig is ezt mondtam, de ahhoz még neki se volt elég mersze, hogy a konyhába állítson. :) Plusz, sosem voltam rászorulva. Sok anyuka mondta már, hogy ők is csak akkor tanultak meg főzni, mikor családjuk lett, mikor volt kinek főzni. Nekem ugyan se férjem, se gyerekem nem lesz egy darabig, de minden zsigeremben azt érzem, én most főzni akarok! Ez is biztos egy a sok női hormontúltengésnek, vagy ösztön, vagy ki tudja. Szóval fakanalat fogok, és főzni tanulok. Emma, aki egyébként csodálatos szakács (csak is utánad Zsófi^^) lesz a mentorom. Jövőhéttől pedig én is főzök a családnak. Engedjétek meg, hogy még egy kicsit gonosz legyek. Ez is a meglepihez tartozik!

Szombaton annyit melóztam, hogy testem a nap végére már majdnem felmondta a szolgálatot, az utolsó fizikai tevékenységet igénylő energiát is felégettem. Reggel 9-től este 10-ig mint a katona, megállás nélkül talpon voltam. Délelőtt a szokásos, kávézó. Majd 3-től egy ízig-vérig posh családnál segédkeztem egyik angol barátommal egészen este 10-ig. Egy bonfire partit kellett összehoznunk. Amint megérkeztünk, a ház ura körbevezetett minket. Majdnem kértem térképet, hogy majd visszataláljak a kijárathoz, erre mondta, hogy majd ad fonalat. :) Ekkora házat, ilyen mértékben felújítva és a legotthonosabb részletekig kialakítva még nem volt alkalmam személyesen megtapasztalni. Kívülről azzal a fajta sárgás-barnás építőtéglával van készítve a ház oldala, ami nekem a kezdetektől fogva a legjobban tetszett itt Angliában. Tágas és hosszúkás ablakok, az üvegezés egy vagyon lehetett. Nem vagyok szakértő, de észrevettem az üveg sem volt hétköznapi. Ügyeltek, hogy passzoljon a ház stílusához. A beltér levett a lábamról. A konyha amilyen egyszerűen meg volt oldva, olyan nagyszerű hatást gyakorolt. Két oldalt a hosszú, letisztult munkapad. A baloldali közepébe a méreg drága, nagyon angol Aga sütő beágyazva. Abból is a number 1 fajta. Zsófiéknak is ilyen volt. A típus a sütők és a tűzhelyek számáról függ. Ezen két tűzhely volt, és öt sütő ha jól emlékszem. A legtutibb az volt, hogy a jobb oldalán a két tűzhely mellett, egy alacsony hőfokú, metál lap volt, aminek a funkciója, hogy csak melegen tartsa az ételt, vagy akármit amit rápakolsz.

A teret a masszív konyhasziget törte meg. Mindegy. Ezt nem fogom tovább részletezni. Azt hiszem nem tudnék a végére érni. Tulajdonképpen mindent imádtunk amit láttunk, csupán egy dolog szúrt szemet. A madaras óra. Tudjátok amelyik minden órában megszólal más-más fajta tollas hangján. Jaaaj, ezt úgy nem csíptem soha de soha. Nagymamán barátnőjének volt hasonló kakukkosa. Ezzel csak rárondítottak az egészre. Pedig jól kialakították a farmház hangulatot.

A parti szuper volt, még annak ellenére is hogy dolgoznom kellett. A vendégek és a házigazdák is roppant udvariasak, rendesek és kedvesek voltak. Voltak olasz és amerikai vendégek. Úr Isten! Én imádom az amcsi akcentust!!! Szóba elegyedtem egy két méter 20 centis nővel, akinek az angolját kezdetekben nem tudtam hova tenni. Azt mondta, neki tetszik az enyém. Hahh, Emmáék is szeretik, azt mondják nagyon karakteres. Jó kis erős! :-D .... egy gyors, nem a partihoz vágó téma. Tegnap skype-oltam a barátommal, aki az államokban van jelenleg, Ohioban és bemutatott az egyik lakótársának. Annyira belém ivódott az angol angol, hogy az amerika "bántja" a hallókámat. Itt ugye már találkoztam írrel, skóttal, észak angollal (külön téma), walesivel, de az amcsi angolra rendesen koncentrálnom kellett. Viszont nagyon tetszett. Így ismeretlenül is olyan jól elröhögtünk. :) Rendes srácokkal lakik együtt, az biztos....

A buli 80 százaléka a kertben volt, aminek a fénypontja a bonfire azaz máglya/örömtűz volt. S majd a tűzijáték, ami szintén kisebb vagyonba kerülhetett.

Bonfire night. November 5.-én tartandó nemzeti ünnep, amit Guy Fawkes night-ként is emlegetnek, visszaemlékezve az illetőre. Fawkes egyébként megpróbáltam felrobbantani az angol parlamentet (1605) az akkor nagyon kelendővé vált lőporra. Ma ez már csak egy jó ürügynek tárják az embereknek, hogy összeröffenjenek, tűzijátékot robbantgatva forralt bort szürcsölgethessenek. Állítólag a máglya különlegesen óriásinak számított. Hallottam a vendégeket, mikor suttogták, ekkorát még az életbe nem láttak. Egy olyan méretes istálló fele lehetett.

Ps. Az Oxford Brookes bejegyzés már készen van. Viszont úgy döntöttem, hogy nem rakom fel a jövőhét végéig. November 13.-án, azaz jövőhéten szombaton van a nyílt nap. Ma postázták ki a nyílt napos timetable, amit online igényeid szerint oszthatsz be. Nem számítottam postára, mivel kaptam online menetrendet, amit ki is nyomtattam. Annyira megörültem. :) Az első levél az egyetemtől! :) Tehát, úgy döntöttem, hogy várok, mivel rengeteg orientációra, előadásra és eligazításra megyek majd. Reggel 9-től délután 5-ig tart a programterv! Személyesen megtapasztalva, és nem csak a neten utána érdeklődve, sokkal jobb képet fogok kapni. Ez nekem is és mindazoknak is jobban megéri, akik várják a részleteket ősidők óta! :) Noha!!, emailben szívesen válaszolok, ha valakinek van konkrét vagy sürgős kérdése.

Szép vasárnapot mindenkinek! Just chill out!

Puszi,

Melinda

Laptopitisz

Gyakori egészségügyi probléma. Leginkább diákok, rendszeres laptop használók körében kialakult, rossz testtartásra kényszerítő pozitúra. Leggyakrabban fejfájáshoz, izomlázhoz, nyak és váll bántalmakhoz vezet. Jómagam az élő példák egyike. Nem tudtam hová tenni ezeket a panaszokat, amikor rátaláltam a laptopitiszre. Legtöbbször az ágyon ülve vagy feküdve, görnyedten gépezek, asztalhoz igen ritkán ülök. Hiba! A gyógyír az Ókorból ismert derékszög. Ha minden - törzsed, kezeid, lábaid - 90 fokos testhelyzetben van, a tünetek könnyedén orvosolhatóak.

Csak egy kis figyelmesség arra az esetre, ha másnak is kiújult volna a laptopitisze.

1/2 október

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy csinálok egy összegzést az elmúltakban történtekről, mint hogy nekivágjak egyből a jelenleg folyó dolgok írásának. Nem akarok túlságosan nagy űrt kihagyni (megint).

Mindössze ennyit jutott Angliának belőlem és nekem Angliából, egy fél október. Az első két hetét otthon töltöttem, családi közegben. Huzamosabb ideig nem voltam otthon látogatóba. Csak nem 7 hónapra sikeredett a szünet a következő vizitig. Valójában fel sem tűnt az első 4-5 hónapban, hogy milyen hosszú is lesz ez. Olyan augusztusra viszont már éreztem a fel-feltörő érzelmeket és azt, hogy szükségem van egy kis kikapcsra és a családra. A drága családomra. Erről nem írok most bővebben, csupán annyit mondanék, hogy az idő és a távolság sokat változtatott a családom és köztem lévő viszonyon. Ezt oda-vissza és jó értelembe értem. Az tény, hogy az otthon töltött napok sosem könnyűek, abban az értelembe, hogy mi szétszóródva élünk, sok, hogy is mondjam, klikk van a családon belül, tudjátok úgy mint a középsulis osztályba. Mindezen tényezők ellenére most különösen jól éreztem magam. Köszönök mindenkinek mindent.

Október, második félidő.

Annak ellenére, hogy csordultig volt a hócipóm a hazalátogatás előtt, örültem amikor visszaérkeztem. Ezért se tudnám még elhagyni a UK-t, még nem jött el az ideje. Lehet sose fog, lehet hamarabb mint gondolnám. Ki tudja. A repülőn megismerkedtem egy magyar lánnyal, aki épp akkor költözött Londonba a barátjához utazóba nem zsúfolható reményekkel tele. Évek óta sok a magyar Angliában, és egyre többen vagyunk. Hihetetlen mekkora ez az emigráció.

Kora este értem végleg haza. A család tárt karokkal fogadott. Ami meglepetésként ért, hogy elmaradtak a szokásos forradalmasítások. Az anyuka általában mindig előrukkol valami újjal míg távol vagyok. Valamilyen csoda folytán ez most elmaradt. Oka : ismeretlen.

Azóta megpróbáltam ráncba szedni löttyedt rutinom, és végre kezdek sínen lenni. A héten végeztem egy-két simítást az időbeosztásomon, ami egy csinos kis táblázat a napi rendemről. Szóval tudjuk, ki mikor mit csinál. Lassan vennem kell egy új program naplót. A mostanit még Zsófitól kaptam. 2 hónap és már csak egy emlék lesz végleg. :-)

Két héttel ezelőtt szombaton, nagy nehezen eljutottam a kávézó próbamelóra. Hanka barátnőm által ajánlott munka, Witney-ben. Elég simán ment az első nap. A másodikkal sem volt gond. Hanka végig mellettem volt és a többiek is, segített mindenki. Aztán a harmadik alkalommal én voltam a két lábon járó pincérnő katasztrófa. Saját magamat is kiröhögtem. Kisujjból összekevertem mindent, amit lehetett. Felhúztam egy-két vendéget is, simán lesöpörtem egy adag sült krumplit a tányérról és a többi. Gőzöm nincs mi volt a tragikus nap oka. Szerintem csak fáradt voltam, előtte való nap végig Olival voltam. Viszont múlt szombaton egy hibát nem ejtettem. Minden ment mit a karika csapás. Egyszer fent, egyszer lent. Egyébként soha nem csináltam ezt a melót előtte. Nem tudom ki hogy van ezzel, de nem gondoltam volna, hogy egy nehéz. A csapat velem egyidős és nálam fiatalabbakból áll. Mindenki angol, kivétel Hanka és én. Szeretek elfoglalt lenni, ezért is néztem egy hétvégi munka után. Örülök, hogy megtapasztalom az érem másik oldalát. Hatalmas, hogy mennyire ösztönöz minden arra, hogy tanuljak. Eszem ágába nincs, hogy ezen a szinten ragadjak le, gürizni egész nap, menni mint állat stb. A legcsekélyebb értelembe se nézem le ezt a melót, ideiglenes au pair kiegészítő munkának tökéletesen megfelel, de semmi több. A héten sikerült regisztrálnom magam a felvételi oldalon. Mindent online kell csinálni az UCAS (Universities and Colleges Admissions Service) weboldalán. Olyan mint a felvi.hu. Akármire jelentkezel referenciát kell írni és íratni magadról, megindokolva minden döntést, érvelni miért is lenni jó diák és az egyetem hasznos tagja, valamint miért választottad az adott szakot, tervek, célok és minden ami belefér.

5 szakot jelöltem be és csak az Oxford Brookes Egyetemen. Nekem már nem csak az a lényeg, hogy valahova felvegyenek, én itt akarok tanulni. Ez az álmom! Remélem ez kellőképpen levehető a bejelöltek alapján.

Rengeteg adatot, papírt és időt igényel. Jelentkezni január 15.-ig lehet, minden szükséges leadandót elküldve. A jó hír az, hogy nem kell mindent egyszerre elküldeni, csak a határidőt figyelembe kell venni. A jelentkezés után a suli majd küldeni fog egy értesítőt, hogy tudnak e kínálni helyet számomra, ami három féle lehet : feltételes, feltétel nélküli felvétel és elfogadhatatlan.

A döntő elem a megfelelő szintű nyelvvizsga. Enélkül bejutni nem lehet nemzetközi diákoknak. Eddig abban a hitben voltam, hogy a CAE az ami nekem kell, majd az IELTS (International English Language Testing System), de mint ahogy kiderült a szükséges utóbb említett letehető a CAE nélkül is. Hankának sikerült. Azt mondta, hogy nem sokkal nehezebb és tér el a szimpla felsőfokútól, csak formálisabb. Szóval mostantól erre készülök. Már szereztem is felkészítő könyvet és elkezdtem a múlthéten tanulni is.

Hogy mit is jelöltem meg... Hát itt van egy kis 'bibi'. Legutolsó látogatásomon mindenkinek egy abszolút szakról meséltem. Féltem az esetleges reakcióktól, amit az igazán választottakért kaptam volna. Otthon mások az emberek, szentbeszédre meg nem akartam fecsérelni azt a kis időt. Ezért elnézést kérek, ez csupán egy taktikai megoldás volt. Lehet önzőnek, vagy félrevezetőnek nevezni. Általában nem bűnözök. Viszont ezt még mindig nem szándékozom a publikum elé tárni, majd csak miután végleg és visszafordíthatatlanul elküldtem a jelentkezési formátumot, ami várhatólag a jövő héten lesz. Addig is szíves és az eddigi olvasás alatt minden bizonnyal jól megedződött türelmeteket kérem. Előzetesen annyit, hogy ennyire még az életbe nem voltam biztos magamba.

Az új melón és az egyetemi fejleményeken kívül nem sok minden történ az elmúlt két hétben. Persze a hétvégén volt a Halloweeni party, amiről beszámoló hamarosan várható.

Szép vasárnapi estét kívánok mindenkinek!

Melinda

Prága, Csehország

Prága, Praha, Prague. Magyarul, csehül és angolul.

Elképesztően fantasztikus három napot töltöttem a csehek fővárosában. Szeptember 22-én, szerda este repültem. A légitársaság megint csak a jó-öreg Wizzair, ami kezd Európa egyik legközkedveltebb utasszállító vállalata lenni. Jómagam elégedett vagyok a színvonallal és az ehhez abszolút passzoló árakkal is. Gyorsan még annyit megemlítenék, hogy megint csak kocsival mentem és egy reptéri autós megőrzőben hagytam a kis clio-t. Az ár kedvező, az utazás kényelmes és kiszámíthatóbb, mint busszal.

Egész későn landoltam, késő este 11 körül, viszont ezúttal sem volt nálam több, mint szerény és hűséges kis kézibőröndöm, szóval ismételtem nem kellett várni a csomagkiadónál. Pillanatok alatt átsiklottam az útlevél ellenőrzésen. Szerintem 5 percnél megint nem várakoztam tovább és már láttam is a parkoló horizontján az én kedves cseh barátnőmet, Martinát, aki szívélyesen kijött elém a reptérre és még vendégül is látott egész ott tartózkodásom alatt. :-)

Szóval, az egész utazás apropója alapjába véve egy amolyan "old-school au pairs" találkozó, ami a régen itt au paireskedő lányokat és egy-két más a UK-ben szerzett barátot foglal magába. A társaság 90%-a péntektől kezdett megérkezni, én azért jöttem hamarabb, hogy egy kis időt töltsek csak Martival.

Tehát az egész csütörtök a miénk volt! Csak a miénk! :-) Ami már csak abból a szempontból is jó, hogy kevesebb a fusztra, mivel csak ketten voltunk. Tiszta laza napunk volt. A kelés könnyen ment annak ellenére, hogy előző este sokáig koptattuk beszéléssel a régi sztorikat és nemrég történt fejleményeket. Csak a saját tempónkat kellett követni, amit most extra kényelmesre állítottunk :-), így szépen volt időnk mindenre, egy komótos reggelire is. Majd mint a legtöbb busy fővárosban, itt is aranyat ér a tömegközlekedés a centrumon belül, tehát busszal majd metróval jutottunk el a központig.

Két megálló után, a buszról leszállva ehhez az ezüst oszlopokkal motivált metrómegállóhoz érkeztünk, a Letnany. Egyébként nem tudom helyesen leírni a nevét, az első N betűhöz tartozik egy ilyen a teteje fölé --> ^, ami a számunkra szimpla N-ből NY-t képez. A szimpla N, mindenfelé pöcök nélkül pedig az NY mássalhangzó a cseh ABC-ben. Ez így van a Z és az S esetében is.

A központba bevetettük magunkat és nekiláttunk egy kis városnézésnek.

Egyik megálló a turisták egyik legnépszerűbb helye, az Old Times Square vagyis Régi idők tere, ami renovált és szépen helyrepofozott, látványos épületek közé van beékelve.

Ez az egyik kedvenc képem :

Balról a második építmény imádtam.
The Astronomical Clock, vagyis a templom tornyának alsó harmadára épített csillagászati óra, ami minden órában egyszer megszólal, és a jól megfigyelhető két kisajtón a 12 apostol bábuja, egymás után haladva kitekint.

egy sétáló utca

Az idő remek volt, sőt mi több, számomra meglepően meleg. Éppen alkalmas egy kellemesen fárasztó sétára :-) Szóval következő célállomás Prága Vára volt, ami egy dombra van építve.

Prága városa a felfelé vezető útról

Egy kötelező fotó az egyik őrrel, amit egyébként rendkívül idegesítőnek találok, sőt mi több elcsépeltnek, de Marti vett rá, na!

Másik kedvenc. Egy játék múzeum bejárata.

Őrségváltás

A vár udvarában található a Prágai Katedrális, aminek egyik freskókkal díszített bejáratát a következő képen láthatjátok.
Majd a monumentális építmény egyik, "szánalmas" kézi fényképezőm lencséjébe bele nem zsúfolható része.
A katedrális alatt tárolt, nézelődőktől ráccsal elkerített amolyan "kiállítás" az első kövekről 1060-ból.


A képen látható, nem tudom mennyire egyértelműen kivehető tetőtéri kis kávézóba beültünk egy félórára. A kilátás Prága városa volt megint.
Egy kis utca visszafelé haladva a központba...

hímesek :-)

jó-öreg gulyás

Károly híd, ahol csak gyalogosan lehet közlekedni

5 ujjadat a kép alján található keresztszerű szimbólumra, másik kezedet pedig az öntött vasas részen láthatóra téve kívánni lehet.

nem rossz ;-)

cseh korona. Egy nullával megtoldva a bankók értékét, a magyar forint értékének felel meg.

Péntek. A legmozgalmasabb napja az egész prágai tartózkodásomnak. Kezdjük azzal, hogy kedves cseh vendéglátómnak kötelező gyakszija volt az éppen csak elkezdődött egyetemen, amiről csupán kétszer lehet hiányozni egy szemeszterben és nem akarta már az első napom ellőni. Tehát mese nincs, suliba pedig menni kell, úgyhogy nekem egyedül kellett boldogulnom olyan délután kettőig. Marti már reggel 6 után kicsivel el is húzott, én persze hajlandó nem voltam felkelni olyan korán, szóval csak olyan 9 óra körül kászálódtam ki és tettem rendbe magam a nagy önálló városnézésre. Előtte való este megbeszéltünk pár részletet hogy hova, mivel és hogyan tudok eljutni, majd hogy hol találkozunk ha neki vége a sulinak. A kis papírfecnire, gyér kézírással vetett tervemet stírölve elindultam a buszmegállóhoz, ahol a buszra felpattanva, 2 megálló után a metróhoz érkeztem (Letnany), ahol 4-5 állomás után már a központba voltam. És elkezdtem egészen martinátlanul barangolni Prágában. Élveztem, pedig semmi extrát nem tettem, csupán sétáltam, nézelődtem, oh ja és vásároltam, amin kemény sztrájkot űztem pedig hónapokig (így futotta a zsúfolt szeptemberemre is). Egy kicsit megvalósult egy régóta betervezett álmom, hogy egyedül utazzak. Nem tudom ez miért vonz vagy inspirál engem annyira, de még mindig tervben van. Csupán azon töprengek, hogy külföldi vagy belföldi (Anglia) távlatokban gondolkozzak e. Tovább haladva, az idő már kettő körül járt, nem sokára találkozni kell Martival. Szuper jól elnavigáltam magam a kis utcáktól kezdve, a főbb sétálókig. Meg is veregettem a vállam. Kicsit késve érkeztem, mivel lefőttem a hirtelen melegbe, mint messziről jött európai a Góbi sivatagba, úgyhogy szaporára vettük a lépteinket. Martinak időpontja volt az egyik főváros melletti rendőrkapitányságon. Az ügy elég lényegtelen, olyannyira, hogy ő maga nem is emlékszik az incidensre, aminek voltaképp még szemtanúja sem volt. Mindössze azért kellett elmenni a meghallgatásra, mert az egyik érintett barátja volt. Itt elidőztünk egy olyan bő két órát, egyébként a húga és húga barátja is velünk tartott. A fiú különösen szimpatikus, amcsi angolt nyomó, kellemes egyén volt. Miután végeztünk, elmentünk felszedni egy Németországból érkezű egyébként török származású kedves barátunkat, Mo-t. Nem tudom ki mennyire emlékszik a fiatal emberre, Ő volt a számtalan bulik házigazdája, mint pl Xmas, Halloween, Black n' White party. Szóval őt felszedve visszamentünk a lakásba lerakni a cuccot, majd gyorsan elkészültünk és indultunk vissza a központba. Végre ételhez jutottam. Elfelejtettem enni egész nap. Egy kellemes alagsorba épített étterembe ettünk, ahol egyébként nagy ablakok tágították a teret. Cipóban tálalt krumpli levest ettünk, ami felettébb lenyűgözte germán földről jött barátunkat. =)

Vacsi után elmentünk sétálni.

a már említett tér esti kivilágítása

A képen Martina egyik még középsuliból ismert barátnőjével vagyok

A séta után olyan 11 körül a nagy állomásra mentünk, ahol egy másik érkezőt fogadtunk. Sabine, én személy szerint nem ismertem előtte, csak látásból. Szintén német, jó fej, én nagyon csíptem.

Állomás után a hotelt mentünk megkeresni, majd kicsit vártunk a becsekkolásra és bő félóra múlva már a villamoson zötyögtünk vissza a centrumba, egy jó pub-ra éhezve!

a villamoson

Hosszas keresés után rátaláltunk egy tetőtől talpig ijesztő pubra.

Martina, Mo és én

a pub

Sabine és Dani

Hajmeresztő képegyveleg mindenfele a falon. Csak megemlíteném, az egyiken egy nő ült a WC-n. Hogy mi lehetett a fotós apropója..?! Beteg. Le se fényképeztem.

olyan keresztapás =) Egyébként nem dohányzom, csak ha az alkalom úgy adja. Nem erőltetem a leszokást se a bagózást, de mértéket tartok. Van hogy hetekig rá se gyújtok.

Szombat és egyben az utolsó nap. Mintha nem is éjszakáztam volna, ahogy csörgött az ébresztő felpattantak a szemhéjaim és kiugrottam az ágyból. Mo-nak mondtam, hogy reggel én keltek mindenkit, szóval magamat önkényesen kiszolgálva felvertem álmából :-) Amire mindössze annyi volt a reakció hogy "És a reggeli már kész van?". . .

A napindulós hajcihők megvoltak, kaja, fogmosás, cipő, kabát, kulcs, lift és már úton is voltunk megint. A többiekkel a városba találkoztunk, már Nora (német) és Tom (angol) is csatlakozva a csapathoz. Együtt felvettünk egy másik tagot is, Szonja-t, aki svájci és szintén csak látásból ismertem. Majd teljes létszámmal elmentünk város nézni.

A következő képen látható épület egy étterem. Nekem nagyon tetszett.
Tipikus városnézős megoldás. Fogat, lovakkal. Számomra az egyik legszimpatikusabb forma, bár még sosem próbáltam ki. Na ez elég vicces... Felírom a listámra!!!
A fentiekben már említett csillagászati óra tornyába fel is lehet ám menni, még jó hogy fel lehet... Legjobb turistafogó! Szóval mi is így tettünk. Ezt mind lifttel mind lépcsőzéssel megoldható. Mi a sportosabb választás mellett döntöttünk és felsétáltunk.

Ezen a vascsöves alagúton jut fel és le a lift

már a torony tetején, a kinti részen a csapattal

(= loving it =)

És a eleredt a pár nap alatt nem hiányolt eső, amit a legjobban az emberek alkotta esernyő kupac indexel a kép.

Egy intellektuális kép, aminek készítője egy tátott szájú arra tévedt turista volt

kövessetek!!

a toronyból lefelé

Egy utolsó csoport kép

A gépem 6 órakor indult. Már 4-körül elindultam a központból a reptérre. Ezúttal busszal. De előtte még közösen beültünk ugyanabba az étterembe, ahol előző este volt szerencsénk betévedni.

És az úton belebotlottam egy cukrászdába. Remélem észrevehető a hasonlóság.

Ezt a képet csupán a poén kedvéért szúrtam be. Így néz ki kérem egy 100%-os MENTA TEA! ^^

Egy végső és rövid összegzés.

Engem megnyert az a része Prágának, amit nekem volt szerencsém bejárni. Az ország csak földrajzilag nincs messze a miénktől (M.o.) sajnos. Azon emberek mentalitása, melyekkel néhány napos látogatásom alatt találkoztam, a várost körbejárva - ez alatt lakóteleptől, szórakozó helyekig, éttermeken át mindent értek - szembeötlően magasabb a színvonal. Ami elképesztett, hogy legalább két tuca emberrel elegyedtem szóba, ezalatt értek eladót, jegyeladót, civil utcai embert, pincért, pénztárost, random cseh embereket Martinán keresztül vagy pubba mind erős közép szinten vagy feljebb beszéltek angolul. Azt nem tudom ez mennyire vonatkozik az ország többi részére mondjuk. Konzekvencia tehát, hogy igen, see you again!

Melinda