Utazás a köbön, jelentkezés beadva

Sziasztok!

Mindenki szeretettel üdvözlök a privát blogban! :) haha.. :)

Nektek valószínűleg fel sem fog tűnni a különbség, nekem viszont sokat jelent. Több okból kifolyólag limitáltam a hozzáférhetőségem. Első sorban, ezentúl nem akarom, hogy akárki belenézhessen az életembe. Többségetek régi olvasóm. Valószínűleg magatok is észrevettétek, már nem abba a fázisba vagyok, mikor anno zöldfülű au pair lányként, frissen elhagyva hazámat, angol földre lépve blogot kezdtem. Nem csupán jellememre és személyre értem, de a host családban és a körülményekben való hovatartozásomra is. Megszoktam mindent, otthon érzem magam, itt kezd kialakulni a (magán)életem is részben, itt vannak terveim, életem legszebb emlékei idefűznek - így megesik, hogy írásaim személyesebb hangvételűek. Továbbá bizonyos személy visszaélt a blogom és írásaim nyíltságával és a névtelen hozzászólás jogával, ami nem egyszer elgondolkodtatott az eset után. Arra jutottam, valóban nem szeretném, ha akárki, bárki, pláne hasonló, rossz szándékú emberek szabadon olvassanak rólam, amelyet én szívesen és őszintén megosztok mindazokkal, akiket érdekel és megérdemlik. Szóval köszönöm az olvasást, kitartást, kommentet, emailt, kedvességet és bizalmat.

Na és akkor nézzük, hogy is állunk.

Az éhezés semmilyen értelembe -legyen elvont, akármilyen alternatíva, ötlet, gondolat- nem egészséges. Még ha nem is a szó legszorosabb értelmében. :)

Pár hónapja már, hogy koplalok, én az utazó. Gondoltam itt az ideje, hogy készítsek valami finomat és kielégítsem "étvágyam". Így történt, hogy az elmúlt két hétben két repülőjegyet is elfogyasztottam - természetesen kirándulásokat maga után vonva.S mivel a mohónak étvágya feneketlen, közlöm : ez csak a kezdet! :)
Első számú kaland : május 3-31. Elmegyek amerikázni!
Már említettem, hogy a barátom az óceán másik oldalán él, Ohio államban. Augusztusban ment ki, ekkor láttuk egymást utoljára. Az utolsó találkozás alkalmával természetesen rengeteg megbeszélendőnk és letisztázandónk volt. Így is sokan mondtak/mondanak minket őrültnek, naivnak, hogy bevállaltuk. Négy hónap mínusz, és ugyanennyi plusz a javunkra. ;) Májusban újralátjuk egymást. Na ezt már féllábbal is!
Hogy a végre kifejtsem a lényeget, a paktumot megtartva, félidőben találkozunk! És íme : egy London-Dayton retúr  repülőjegy boldog tulajdonosa vagyok! :) Ami elkerülhetetlen volt : az átszállás. Az elmúltakban már annyiszor repültem, hogy lassan légtéri engedélyhez kell folyamodnom, de bevallom, Átszállás és én még mindig egy nagy bemutatkozásra várunk. A barátom állítja, aggodalomra semmi ok. Pillanatnyilag nem is agyalok vagy filózok rajta. Mindent a maga idejében.

Második számú kaland : Helló Skandinávia!
Na ennek az utazásnak már azelőtt van sztorija, mielőtt ténylegesen elkezdődne. Ízletes, meglepő, spontán. Kezdjük a Renkóval, aki szintén egy "blog-bug" volt, anno, még a skóciai portyázása során. Akinek nem cseng ismerősen a neve, vagy csak memória frissitésre vár >>> http://renkogoestoscotland.freeblog.hu/. Okés, na tessék Renáta, micsoda jó sponzor lennék. Be vagy reklámozva. / (:majd az anyagiakról később, privátba :) /. Olvastuk egymást, illemtudóan kommentelgettünk. Majd a kapcsolattartást kicsit takarékra vettük, s nem rég ismét megtaláltuk egymást az éteren. Isten óvja a világhálót. Mondtam már, ha az Internetnek keze lenne, megcsókolnám?
Na, visszakanyarodok, mert ma elég szórakozott vagyok és nem akarom túlkombinálni a már amúgy sem egyszerűt. :) Nagy merészen -ne kérdezd, hogy jutottam erre a konklúzióra- dobtam egy emailt a fennemlítettnek ;), nem e lenne kedve velem Stockholmba utazni. Nem magamon, hanem rajta lepődtem, meg mikor kaptam valami olyasmit, hogy "simán".. :) mondom - " O.O " !! :) Ez a spontán skálán 10-es!
Meglepő, mert személyesen még soha sem találkoztunk. Részemről, nem éreztem volna fernek, ha ő jön brit honba, vagy én megyek oda ahol éppen kószál :). Tehát egy köztes út lett a nyerő. Már mind ketten repjegyet foglaltunk. Időpont : február 18-20.
Ízletes, mert elképzelésem nincs Észak-Európáról. Persze már utána olvastam néhány érdekességnek, de le merem fogadni, hogy csodálatos lesz. Eddig csupa pozitív dolgot hallottam a skandináv államokról, legfőképpen lenyűgöző tájrészeiről.

Az alakuló molekula : Skócia.
A nóta a régi. Skót föld mindig vonzott. Talán a duda, talán a whisky, talán a felföld az oka. Az Egyesült Királyság rész, ezért kötelezőként is veszem. Bár kötelességből nem szoktam utazni. :) Ettől eltekintve, Észak-Írország is Nagy-Britannia része, oda viszont nem húz a szívem. Tehát, Skóciát csak így megemlítésképpen felhoztam, hogy valószínűleg az elkövetkezendőkben felkerül a 'Mission' listára.

Brookes
Összeteszem a két kezem, hogy ilyen rendi az igazgatóm. A héten elején még féllábbal bicegtem az egyetemi jelentkezésemen. Sehogy sem akart megszületni. Már majdnem császároztam. A döntésképtelenséges a tetőfokára hágott. Már a fekete és a fehér is egyformának tűnt számomra.. még hétfőn sem volt kész a jelentkezés, pedig a határidő már itt toporzékolt az ajtóm előtt. A Phil referenciája még hiányzott, a személyes indoklásom is csonkán festett. Nem tudtam elérni igazgató urat, se email, se telefon, se telepátia. A hó miatt még a suliig sem juthattam el. Szán és rénszarvas híján a közlekedés erőteljes hanyatlása látszik bekövetkezni.. már majd nem kiáltottam : 'küldjetek muníciót!' .. és ekkor jött a megváltó hívás. Egyenesen az igazgató. Reggel 10-11 között : "Ki az ágyból!"
Én : "öö... nem alszok, csak beteg vagyok. Ilyen a hangom."
Erre kifaggatott mi kéne, elcsacsogtam a tényeket, mondta, már az email el lett küldve és hogy lessem meg a referenciát gyorsan. Alisonnál voltam, plusz munkát csináltam. Mivel nem volt senki otthon, pofátlanul hazaszaladtam szemtelen 15 percre. Gyorsan átnyálaztam, majd láttam egy hibát. Nem nyelvtanit. :) Kértem, hogy toldja meg még egy gondolattal, aztán készen is vagyunk. Átdolgozás 2 perc. Jön a válasz üzi. Megnézem. Minden mesésen csodálatos. :) Rohanok vissza, munka...!
Aztán már az nap este elővettem magam. Letisztáztam a tényeket, szembesítettem magam mindazzal amivel tudat alatt kiválóan, a való világban képlékenyen voltam tisztában. Most már minden OK. Helyretettem az agyam. Utolsó simítások. Minden kész. Fizetés. Jelentkezési profil elküldve... Most ott ülök a képzeletbeli várószobába, arra várva, hogy kapjak egy pozitív visszajelzést. Valószínűleg egy IELTS vizsga feltétele alapvető kritérium lesz, amire számítva január végéra már el is intéztem magam egy időpontot. Már 2 hete leadtam a jelentkezést.. Kíváncsi vagyok.

Mindenkinek további kellemes Ünnepeket!

Melinda