Párizs második felvonás

Egy egészen fantasztikus hosszúhétvégét sikerült eltöltenem Párizsba. Harmadik és eddigi leghosszabb időzésem, s remélem nem utolsó, mivel olyan nagy város, annyi látnivalóval, hogy oda mindig vissza kell menni mert, valamit minden alkalommal tuti, hogy kihagysz. :) Nekem két fajta utazási sémám van. A., 100% túrista, 110% városnézés. B., Abszolút csak látogatóban vagyok (barátok, család vagy egy aktuális esemény). A mostani párizsi kiruccanás inkább kicsit B volt, mint A. Legnagyobb az egészben, hogy végig franciákkal voltam és ez a tuti!! Sokáig tanácstalan voltam azzal kapcsolatban, hogy mit is gondoljak a franciákról. Egy francia nincs arogancia, arogancia nincs francia nélkül.. plusz a békacomb..! :) Na meg az, hogy nemzetiségiekkel szemben nem túl elfogadóak, talán ez egy tévhit, talán részben igaz. Két és fél nap megteszi a hatását. A vendéglátóim szemmel láthatóan igyekeztek jó benyomást gyakarolni, főleg Sam, akit eredetileg mentem meglátogatni. Talán ez a titka mindennek :)

Július 29-én este 22.30-kor indultam Londonból az Eurolines társasággal, ami egy busz társaság. A Victoriaról indultam. Indulás előtt be kellett csekkolni, mint a reptéren, hatalmas sor volt, azt hittem soha nem jutok el a buszig. Az úton egy amerikai lány mellett ültem végig. Tudod hogy ne legyen kellemetlen a helyzet, udvariásságból mindig váltani kell egy-két szót. Ez meg is volt, aztán azon vettem észre magam, hogy 11-től olyan hajnal fél háromig beszélgettünk :) Pedig igazán aludni szándékoztam. Sebaj, az ilyesféle megszakításokat, váratlan fordulatokat szeretem. Kis késéssel, de reggelre meg is érkeztünk. Soha többé nem vállalnám be busszal :-D Ez 14738922 százalék!! Nagy nehezen kiszálltam a sok-kerekű, utasszállító szörnyből lábamat már francia földre helyezve és Sam már ott várt rám :-) Hulla fáradtnak nézett ki, előző este "pezsgő-party" volt. Egy kettőre felébredtem :), az ott csücsülő álmot pillanatok alatt kipislogtam a szemeimből és egy másodperc alatt már úton is voltunk a földalatti felé. First mission : keresni egy pénzváltót. Tuti, hogy halálosan fáradtak voltunk és nem működött a látásunk, de körülbelül egy jó 40 percen keresztül keresgéltünk míg találtunk egyet :-) Párizs belvárosában!!! :-D Azért nem Angliába váltottam, mert a fotn erősebb mint az euró, szóval Franciába jobban megéri váltani. Ezután nekem sürgősen enyhítenem kellett a koffein-függő vágyamat, és elmentünk a közeli parkba felhörpinteni egy feketét. Ejj, de nem szeretem a rövid kávét...

A kávé után már úton is voltunk az első tényleges napi állomáshoz. Sam egykori lakótársa Pierre várt minket sok szeretettel egy igazi francia ebédre/reggelire. A kaja ratatouille volt, amit talán a jól ismert lecsónkhoz hasonlítanék a felületes konyhai szaktudásommal. De még mielőtt az ételről fecsegnék, néhány szó a vendéglátó Pierre-ről. Egy alacsony, kedves srác, szűkös, tipikus párizsi belvárosi lakáskában. A kecó olyan pici volt, hogyha eltüsszentettem volna magam, akkor az egész lakást végig söpörve kész is lett volna a portörlés a sepregetéssel együtt. De nagyon imádni való volt egyébként. A srác angolja egy jó erős alapfok. Nem vagyok tanár hogy leosztályozzam, de egész ügyes volt. Mielőtt hozzáláttunk volna a kajának, észrevettük hogy nincs baguette!!! :-O Ha az nincs, nincs semmi más se, szóval leszaladtunk a szomszéd utcában lévő pékségbe gyorsan egy-két darabért... a pékségek egyébként kiváltképpen figyelemre méltóak. Én legutóbb és ezalakalommal is imádtam őket. Na visszatérve, a finomsággal megtoldva elkesztünk lakomázni :-D Nekem nagyon ízlett, talán kicsit illetlen is voltam és többet ettem mint ahogy vendégségben szokás, de nem a királynővel ebédeltem :-) A "második fogás" egy jó kis káva, házi féle :-) Ebéd után segítettünk elmosogatni, törölgetni és pakolni, majd egy rövid beszélgetés után elindultunk a szálláshoz, ahol becsekkolás után én egyből kidőltem és benyomtam egy hatalmas félórás szunyát, érted két kávé után?!.. na ezt hívják gyerekek immunisnak. Az ébresztőm percre pontosan csipogott. Ki is ugrottam az ágyból pikkpakk, és elkezdtem gyorsan készülni, hogy időben odaérjünk a piknikre. Sam egyetemi barátai -azt hiszem leginkább az én tiszteletemre- összehoztak egy kis pikniket. Volt ott minden kérem, ezeréve nem ízlelt kolbász, sajt, baguette (többféle is), sonka és bor! A barátok : hát hol is kezdjem, mit is mondjak, egyszerűen fantasztikusak voltak. Sikerült megnevettetnünk egymást nem egyszer, meséltem néhány égő de vicces sztorit a Samről, tessék sűlni exbarátok előtt címmel :-) Azt hiszem olyan 5 és 6 között találkoztunk és olyan gyorsan telt az idő, hogy azán vettük észre magunkat, hogy már sötétedik. Mikor már úgy éreztük késő van már piknikelni és az étel is megfogyatkozott, elhatároztuk, hogy elmegyünk még egy kis borért. Egy fülledt nyári este, azért mégsem hagyhatjuk kiszáradni a torkunkat. Bevallom a kelleténél kicsit több üveggel vettünk, de hatan voltunk és nagyon fialatok ^^ És amitől már nagyon el voltam szokva, az az hogy megengedett az utcánvaló ivászat. Persze semmi játék határok nélkül vagy ilyesmi, de a vendéglátóim simán lehuppantak a kanális partjára, lábukat a vízbe lógatva felbontogatták szépen egyesével a palackozott kincset és egy jó hosszú beszélgetés mellett, szépen egybe folytunk a kanálissal lassan lassan :) gondolkoztam, hogy helyén való e amatőr szintű "alkoholizálásról" írni a blogban. és mint már néhány alkalommal előtte is csak arra jutottam, hogy a blog rólam szól és mindarról, ami velem történik és ez is megtörtént és fantasztikusan jól éreztem magam! Olyan hajnal 2 és 3 között úgy döntöttünk hogy itt az ideje hazazötyögni, szóval mindenki ment amerre látott én Samat énekelve vonszoltam végig Párizson :-) Nagyon jó kedvem volt.

Szombat. Kelés. Hát fájt. De nagy nehezen sikerült összehozni. Összekapartuk magunkat és elindultunk a városba. Metróval mentünk egy pár megállót, aztán a város szívében kötöttünk ki, ahol gyalog folytattuk tovább. Majd egy parkba lyukadtunk ki, ahol eleredt az eső, gyorsna behúzodtunk a fa alá. A lombkorona olyan sűrű volt, hogy a hirtelen zápor nem szivárgott át. Amint elállt, éhes lettem. :) Nagyon éhes. Farkas éhes! A parkból kisétálva egyből rátaláltunk egy csinos kis étteremre, tudjátok arra a fajtára ahol kreol börű, dögös francia srác a pincér :-D Na jól van Melinda. Sssh! Itt jön egy kis poén.. avagy hogy égessük le magunkat egy idegen országban. Rendelés. Pincércsávó felveszi minden. Ok. Sam rendel. Az is OK. Bevillant a koffein jelzőm, szóval gyorsan megtoldottam a rendelésemet egy kávéval. Kérdezi a pincérsrác. "Felszolgálhatok esetleg más italt is?" Mondon : "nem köszönöm, a kávé elég lesz egyenlőre, aztán a fogás után esetleg". A pincér szemei rámvillantak nagyrakerekedve, csak úgy mint a Samé. Pincérsrác "Pardon". Mondom "Mondtam valami rosszat". Erre Sam csak int a pincérnek, motyog valamit franciául aztán a srác el is ment leadni a szakácsnak a zsinórt :-D Hát kérem, nem szokás étkezés előtt kávét rendelni. Nem vágom az éttermi etikettet, nem vagyok nagy étterembe járós, bár ezt már megfigyeltem egy párszor előtte is, sebaj Melinda :-) Én csak annyit mondtam Samnek, hogy de hát nekem nagyon szükségem volt arra a kávéra.

Ebéd után jött az egyik legjobb része az egész hétvégének. Biciklit béreltünk!

Ezt már milliószor ki akartam próbálni. Egyébként erre nem is számítottam, olyanannyira, hogy szoknyában voltam. Annyira jól esett viszont Párizs belvárosában, a Sajna partján, az Eiffel torony mellett biciklizni, mint a filmekben, meg álmokban, hogy még az sem zavart, hogy mindenki látta a szoknyám alól kivillanó fehér bugyimat! Az idő pompás volt. Első állomásunk a Louvre volt, ahova csak a Mona Lisara ugrottam be (egyébként azt hiszem 26 év alattiaknak ingyenes). Nem kezdtünk el múzeumot nézni, mert nem túristáskodni jöttem alapjáraton sem ezúttal.

Egy kis kitérőt tettünk a vonatállomás felé, ahonnan Sam egyik legjobb haverja éppen Svájc felé indult és ez volt az utolsó alkalom egy időre ,hogy találkoztak. (Mivel Sam augusztus első hetében kiutazott Amerikába). Poén : a zsúfolt állomáson kellett keresnünk a barátját, és én egyszer láttam facebookon a srácot. A szememmel egyből kiszúrtam, szerintem ő is látott engem előtte, mert automatikusan elkezdtünk intehetni egymásnak, Sam meg ott nézett jobbra balra, hogy hova megyek :-)

Miután elköszöntek egymástól, beültünk egy pofa sörre és legalább 2 óráig csak beszélgettünk. Aztán ahogy telt-múlt az idő, azon vettük észre magunkat, hogy már megint menni kell. Újabb piknik. Most mi vettük a hozzávalókat. Aztán felpakolva megint biciklizéshez folyamodtunk. Egészen az Eiffel toronyig tekertünk, ahol a pikniket is tartottuk. Hát fasza volt!! Ettünk, ittunk (csupán egy üveg bor), én annyira fáradt voltam a sok biciklizés után, hogy nem igazán voltam beszédes. Remélem elnézték nekem a kedves vendéglátók. Hamar elrepült az idő, szokásosan. Olyan este 10 körül indultunk is vissza a szálláshoz.

Másnap reggel olyan már délre az állomáson kellett lennem, úgyhogy semmi nem is történt. Alig tudtunk kimászni az ágyból, meg még a pakolás is.. Aztán metrózni is sokat kellett.. A lényeg, hogy időben kiértem, szépen becsekkoltam, elbúcsúztam a kis Frenchie-től, aztán leültem a helyemre és hazáig olvastam! :-)

A képeket holnap vagy csütörtökön felrakom. Nem volt még időm megszerkezteni őket.

Remélem tetszett a bejegyzés.

Puszi mindenkinek!

Ps.: Anyukám már csak egy hónap!!! :-)

"What is going on Melinda?...

...lots of things. wish I could count them."

És HelóSzia újra itt!!

Elnapolgattam a blogírást, nem volt időm, ami gondolom már meg sem lep senkit. Remélem azért nem utáltok nagyon. :)

Na hol is hagytam abba?! A török nyaralás óta annyi minden történt, hogy minden esemény fényévekre tűnik számomra. Kezdem ott hogy július 26.-án hétfőn megérkeztünk és én már nagyba készültem Párizsra! Mire összehoztam.. volt egy kis komplikáció, de hát miért is ne lett volna :) az Élet még mindig azt hiszi ki tud fogni rajtam, de elég dörzsölt vagyok én :) A részletekről a héten írok, képekkel mindennel, IZGALOMRA SEMMI OK! Tartom szava! :)

Párizs után volt egy kis szünet, avagy terápián voltam, még Anglián belül se utaztam, lógatni nem tudom a lábam, mert munka akadt bőven, de visszafogtam, mivel ezerrel spóroltam repjegyekre :D Jajj igen! Hát megáll az eszem, szörnyű nőszemély vagyok. Tessék megverni, rácsapni a kezemre, hallani akarok egy hatalamas EjNyEbEjNyÉt! Utazásra mindig készkisasszonynak szidásra van szüksége! Az elmúlt 2 hétben 3 repcsijegyet sikerült kisajtolni szűkreszabott pénztárcámból. De erre később visszatérek...

Szóval a kis szünet után augusztus 15.-én nekivágtunk Walesnek a családdal (az apuka nélkül). Host father távol van egy hónapra, gyakorlaton, valami távoli szigeten Dél-Amerika partjainál, aztán most ezért van ennyi meló és ezért is kapton a Walesi nagymamától egy kedves meghívást 5 napra Swanseaba, Caswell Baybe. Erről is egy külön bejegyzés lesz természetesen kékkel, és részletesen beszámolóval..

Most csütörtökön jöttünk vissza. Kicsit hulla vagyok. Néha lecsekkolom, hogy a pulzusom még emberséges ütembe kattog e vagy sem a gyerekek miatt :) És *assza meg még mindig csipem őket. Nem tudom mi a probléma, pedig Walesbe már elszakadt a cérna, mécses minden (ígérem töviről hegyire levések mindent!). De most épp visszazökkentem a strapabíró au pair csaj karakterbe. Egyáltalán nem bánom a kemény munkát, pláne nem ha a host anyámnak segítek ezzel. A kapcsolatunk elég "weird", furcsa, nem inkább azt mondanám, hogy érdekes, vagy méginkább figyelemreméltóan különös, hogy meg se tudom fogalmazni. Nevetségesen hangzik talán, de abba sem vagyok biztos, hogy egészséges e :D Olyan történetek a múltból, jelenből, érzelmeket, gondolatokat oszt meg velem, hogy nem tudok máshogy érezni csak megtisztelve és mélységesen családtagnak kezelve.. ami talán nem jó. Talán.. Ha a fejem tetejére állok se lesznek soha az igazi családom, ez mindig egy tény marad, persze nem is akarom ezt, de néha ez a közelség összezavar. Csak kérdezd meg apukámat : üzletnek a családban semmi keresnivalója! Milyen igaz. Szóval néha kicsit nehéz ezt egyensúlyba tartanom magamnak, mert akármi meg akárhogy is van itt Én vagyok a "kívűlálló". Na a lényeg a lényeg, hogy tudom, hogy többet dolgozok az elmúlt egy-két hétben, meg alapvetően nyáron mindig több a meló, és a fizu még mindig csak 70 fontnál standál, de én annyi mindent kapok, hogy azt nem lehet kifizetni, vagy egy béremeléssel viszonozni. Persze azért kicsit meg lenne toldva a boldogság mérő egy-két fokkal, ha heti 10-15 fonttal több pénz ütné a markom, de nem probléma.. ;)

A gyerekek... A két lány néha olyan idegesítő, hogy kiabálok, ne mintha használna s már nem mintha érdekelne :) de ez így van. C'mon! Mindenki volt kamasz és 9 éves is, tudjátok hogy működik ez. Plána ha visszaemlékszem nekem milyen kapcsolatom volt a tesóimmal :D nem valami fényes. Teljesen egészséges vénáig idegesítő testvérek között rivalizálásról van szó. Nem vagyok szakértő, ez csak az én véleményem, biztos, hogy ez minden testvérpárral máshogyan zajlik le, bár szerintem az alapvető dolgok mindenhol megvannak. Néha már meg sem éri felemelni a hangom ha a helyzet úgy kívánja. Lazaság a titok, ha felhúzod magad attól előrébb nem leszel plusz még a fejed is megfájdul és nagy eséllyel még egy ér is elpattanhat az agyadban, az meg kinek jó, nem de?

Visszakanyarodva a repjegyes témára. A hobbim lett a repülőjegy vásárlás avagy egyszerűen csak belejöttem a netes foglalásba? FogGgalmam sincs, nem is akarom tudni honnan jön ez az őrület. Amint előbb említettem az utóbbi hetekben sikerült lefoglalnom egy pár jegyet. Kezdem az legelsővel és a legváratlanabbal. Szeptember 3-6 irány ÍRORSZÁG! És igen, még is összejön. Úgy látszik Írország olyan mint a blogírás.. halogatom, halogatom, de a végén csak sikerül összehozni :D Nos a társaság Ryanair, kiindulópont Birmingham, úticél Dublin. Miért is jött össze? Egy kedves lány még középiskolából, akivel egyébként még a röpicsapatban is együtt voltunk kedvesen meghívott engem még hónapokkal ezelőtt, aki mellesleg Dublin mellett él. Eredetileg Zsófival mentem volna, de nem úgy jöttek össze a dolgok, haza is kellett mennie hamarabb stb.. szóval úgy tűnt ebből nem lesz már semmi, feladtam, game over. Aztán felcsillant a reménysugi, Evelin megint rámírt (bevallom már el-elfelejtkeztem a témáról is) aztán gyorsan megsasoltam a repjegyeket és olyanannyira jó üzletnek tűnt, hogy mondom üsse kő! mindössze 50 font odavissza, nem rossz. A váratlan elem most jön a képbe kérem, mivel úgy tűnt egyedül utazok, amikor a nagy közösség kovácsolo facebook és skype összehozza az embereket, és hirtelen így elegyedtem szóba Lillával, akit alig 10 perc alapos érvelés után sikerült rávenni, hogy velem tartson! :) Köszi Lillám, biztos szuper lesz!!! :)

Második hadművelet, legspontánabb. Szeptember 22-25 PRÁGA! Társagág Wizzair, kiindulópont London, Luton, úticél egyértelmű :-). Eredetileg egy oldschool au pair találkozó, amiről már nyár elején tudtam, de nem gondoltam, hogy tényleg összejön. Nem én szervezem, egy régi német au pair csaj Nora. A legjobb dolog az egészben, hogy Martinka fog vendégül látni, nála fogok aludni, szal szállásra se lesz gond! Én a legjobban annak örülök, hogy az én cseh barátommal leszek, persze a találkozó egy bazinagy extra pont!! Egyáltalán nem készültem arra, hogy résztveszek, mivel a szállás miatt hezitáltam, majd a repjegy is.. de a jegy a végén csak 90 font volt. Csak. Na jó, nem leszek posh! továbbá megígértem, hogy kúrálom magam, tehát nem számítottam még egy ilyen elvetemült ötletre..

Haramdik és a legrégebbóta várt :) Szeptember 29-től október 14-ig HUNGARY!! Ehhez nincs mit hozzáfűznöm :) Már hiányzik a család és igen, I NEED A CUDDLE! :)

Szóval ez csak egy kis laza szöszi volt, a héten kidolgozom az összes többi ígért bejegyzést! várjátok! Jó lesz!

Ps.: Kérek egy kis életjelet rólatok kedves olvasók! Hiányolom a kommenteket! xx

Egy hét a törököknél II. - képek

Ahogy ígértem itt vannak a képek megtoldva néhány gondolattal. Sajnos elrontottam a feltöltést és két nap képeit összecseréltem (a későbbit előlre raktam, a korábbit hátrébb véletlenül), mivel a képeket minden nap végén feltöltöttem a gépre a fényképezőmről. Szóval ezért elnézést kérnék, remélem nem okoz túl nagy csalódást.

Élvezzétek!

Puszi

Íme a sírhelyek közül néhány. Amint megfigyelhető, némelyik magasabban van elhelyezve a többitől. Ez azért van, mivel az itt nyugvók, aki ősi királyok, haláluk után is versenyeztek azért, hogy ki van közelebb az istenükhöz, aki az egekben él. Szóval a "frissen" elhunyt uralkodót, mindig feljebb és feljebb temették el.

csak egy pöpec hajócska

Teknős part

csobbanás az iszap fürdő után!

jóban-rosszban, sárban-koszban =)

Az élet nehéz :)

általában minden étteremben a vacsora után minden ízlelőbimbót megmozgató gyümölcstál járt

GÖCEK

nyugi ez csak egy mű kígyó

szállásunk

nehéz munkám

hastánc show, host apám a földön tapsol :)

és minden munkának meg van a maga gyümölcse :)

hajókirándulás

host szüleim

vacsi a fa tetején!!!

ez volt a szobám

így készül a török kenyér, amit minden étkezés előtt felszolgáltak

Elvonó

Egész nyugodt augusztusnak nézek elébe. Rám fér. És a pénztárcámra is. Itt az idő gyűjtögetni, össze kell szedni magam anyagilag, az utolsó garast is "elherdáltam" utazásra. De ezt teszi a függő : minden fillért a szenvedélyére költ. Szóval most elvonón vagyok. Detoxikálom minden porcikámat egy időre, aztán ha majd megint itt az idő, hagyom hogy megint beivódjon a merég. De most, első helyen a kötelesség! Újra elkezdek napi rendszerességgel tanulni, akármilyen formában. Már most készülök a téli vizsgámra, mivel a drága cseh barátnőm Martina sajnos nem ment át a CAI felsőn, épp egy ponttal maradt le, ami szívás plusz jó lecke miért is érdemes alaposan felkészülni. Ő maga is bevallotta nem készült sokat, s ezt én is tudtam. Nos, köszönöm a leckét, még akkor is ha erről ő maga nem tud. :)

Szeptembertől lesz egy extra költségem ugye. Egy másik nyelvet el kell kezdenem, ami annyit tesz vavy magán tanár vagy másik nyelvsuli. Hezitálok. Először az egyetemmel kell egyeztetnem mindent, mivel a szakok melyek számításba jöhetnek nálam, mind kombinálható egy nyelvvel, amit pedig mindenképp akarok. Túlságosan sok minden tetszik a szakok közül, szóval erről még midnig nem írok részletesen majd ha csak többet tudok. De a két nyelv mely között vacilálok az német és francia. És engedjétek meg, hogy tovább folytassam a mondandómat azzal, hogy "Úr Isten Melinda, hol a logikád??" mivel németet már tanultam középsuliba, plusz szerettem is, franciát pedig soha de soha és gőzöm sincs róla. Egyszerűen csak beleszerettem!! De mind a kettő szinte ugyanúgy tetszik, és szinta ugyanúgy favorizálom őket. Bár tudom, hogy a francia iszonyat nehéz, maguk francia ismerősök láttak el ezekkel az információkkal. Szóval abból kiindulva, hogy valaki ezt vallja a saját anyanyelvéről, nem elég bíztató a helyzet számomra. Viszont ha amolyan melindásan gondolkozok, akkor miért ne, menjünk a nehezebb után, kihívás, kihívás!! Ettől lesz még édesebb mikor összejön minden.

Avagy most legyek nagyképű? Oh, nem mohó? Vagy sokat akar a szarka?---> Csináljam egyszerre a kettőt, kiegyensúlyozva azzal, hogy a németet több a franciát alapóóra számba tanulom? Elvégleg csupán ennyi dolgom lesz jövő évben. Ennyi lesz a tanulni valóm! Az egyetemen pedig rengeteget kell tanulni, szóval... nem árt rágyúrni...!!??

Anyagiak.. Megoldom, persze, hogy megoldom. Már van is ötlet. Mit ötlet. Megoldás. Szombati munka. Néhány au pair barátnőm dolgozott egy kávézóba a suli mellett. Ha nagyon jó vagyok, akkor 5-6 órát és szívesen dolgoznék. Szükségem van minden pénzforrásra, mert már most vannak terveim az "elvonóm" után!

Okés, most vissza a topikra. Úgy hozzál szoktál ahhoz, hogy mindig úton vagy, hogy a hétköznapok, amiket otthon kell tölteni, leszívják az agyad, és visszakényszerítenek a valóságba. Ahh.. Súlyos... Avagy erre is van megoldás. Számomra..! Betáblázom magam teendőkkel, eljárok úszni, yogara, külön órákra, suliba, egy turiba önkéntes eladónak, amiért pénzt ugyan nem kapsz, de az idő telik, kicsit jótcselekszel és emberek között vagy. A jóöreg vissza a régi kerékvágásba téma. Avagy élet rendje. Vegyék ahogy tetszik.

Holnap suli, aztán megyek Emma2-höz vasalni, utána itthon meló, este pedig elmegyünk lötyögni egy kicsit Witneybe. Gréta megy haza pénteken, szóval ez amolyan búcsú? Hm talán nem, mert szeptemberben jön vissza, csak már nem mint au pair. Szóval a kövi szöszi már a törökös képekkel lesz teletömve, várjátok, jön!

További szép hetet!