Párizs második felvonás

Egy egészen fantasztikus hosszúhétvégét sikerült eltöltenem Párizsba. Harmadik és eddigi leghosszabb időzésem, s remélem nem utolsó, mivel olyan nagy város, annyi látnivalóval, hogy oda mindig vissza kell menni mert, valamit minden alkalommal tuti, hogy kihagysz. :) Nekem két fajta utazási sémám van. A., 100% túrista, 110% városnézés. B., Abszolút csak látogatóban vagyok (barátok, család vagy egy aktuális esemény). A mostani párizsi kiruccanás inkább kicsit B volt, mint A. Legnagyobb az egészben, hogy végig franciákkal voltam és ez a tuti!! Sokáig tanácstalan voltam azzal kapcsolatban, hogy mit is gondoljak a franciákról. Egy francia nincs arogancia, arogancia nincs francia nélkül.. plusz a békacomb..! :) Na meg az, hogy nemzetiségiekkel szemben nem túl elfogadóak, talán ez egy tévhit, talán részben igaz. Két és fél nap megteszi a hatását. A vendéglátóim szemmel láthatóan igyekeztek jó benyomást gyakarolni, főleg Sam, akit eredetileg mentem meglátogatni. Talán ez a titka mindennek :)

Július 29-én este 22.30-kor indultam Londonból az Eurolines társasággal, ami egy busz társaság. A Victoriaról indultam. Indulás előtt be kellett csekkolni, mint a reptéren, hatalmas sor volt, azt hittem soha nem jutok el a buszig. Az úton egy amerikai lány mellett ültem végig. Tudod hogy ne legyen kellemetlen a helyzet, udvariásságból mindig váltani kell egy-két szót. Ez meg is volt, aztán azon vettem észre magam, hogy 11-től olyan hajnal fél háromig beszélgettünk :) Pedig igazán aludni szándékoztam. Sebaj, az ilyesféle megszakításokat, váratlan fordulatokat szeretem. Kis késéssel, de reggelre meg is érkeztünk. Soha többé nem vállalnám be busszal :-D Ez 14738922 százalék!! Nagy nehezen kiszálltam a sok-kerekű, utasszállító szörnyből lábamat már francia földre helyezve és Sam már ott várt rám :-) Hulla fáradtnak nézett ki, előző este "pezsgő-party" volt. Egy kettőre felébredtem :), az ott csücsülő álmot pillanatok alatt kipislogtam a szemeimből és egy másodperc alatt már úton is voltunk a földalatti felé. First mission : keresni egy pénzváltót. Tuti, hogy halálosan fáradtak voltunk és nem működött a látásunk, de körülbelül egy jó 40 percen keresztül keresgéltünk míg találtunk egyet :-) Párizs belvárosában!!! :-D Azért nem Angliába váltottam, mert a fotn erősebb mint az euró, szóval Franciába jobban megéri váltani. Ezután nekem sürgősen enyhítenem kellett a koffein-függő vágyamat, és elmentünk a közeli parkba felhörpinteni egy feketét. Ejj, de nem szeretem a rövid kávét...

A kávé után már úton is voltunk az első tényleges napi állomáshoz. Sam egykori lakótársa Pierre várt minket sok szeretettel egy igazi francia ebédre/reggelire. A kaja ratatouille volt, amit talán a jól ismert lecsónkhoz hasonlítanék a felületes konyhai szaktudásommal. De még mielőtt az ételről fecsegnék, néhány szó a vendéglátó Pierre-ről. Egy alacsony, kedves srác, szűkös, tipikus párizsi belvárosi lakáskában. A kecó olyan pici volt, hogyha eltüsszentettem volna magam, akkor az egész lakást végig söpörve kész is lett volna a portörlés a sepregetéssel együtt. De nagyon imádni való volt egyébként. A srác angolja egy jó erős alapfok. Nem vagyok tanár hogy leosztályozzam, de egész ügyes volt. Mielőtt hozzáláttunk volna a kajának, észrevettük hogy nincs baguette!!! :-O Ha az nincs, nincs semmi más se, szóval leszaladtunk a szomszéd utcában lévő pékségbe gyorsan egy-két darabért... a pékségek egyébként kiváltképpen figyelemre méltóak. Én legutóbb és ezalakalommal is imádtam őket. Na visszatérve, a finomsággal megtoldva elkesztünk lakomázni :-D Nekem nagyon ízlett, talán kicsit illetlen is voltam és többet ettem mint ahogy vendégségben szokás, de nem a királynővel ebédeltem :-) A "második fogás" egy jó kis káva, házi féle :-) Ebéd után segítettünk elmosogatni, törölgetni és pakolni, majd egy rövid beszélgetés után elindultunk a szálláshoz, ahol becsekkolás után én egyből kidőltem és benyomtam egy hatalmas félórás szunyát, érted két kávé után?!.. na ezt hívják gyerekek immunisnak. Az ébresztőm percre pontosan csipogott. Ki is ugrottam az ágyból pikkpakk, és elkezdtem gyorsan készülni, hogy időben odaérjünk a piknikre. Sam egyetemi barátai -azt hiszem leginkább az én tiszteletemre- összehoztak egy kis pikniket. Volt ott minden kérem, ezeréve nem ízlelt kolbász, sajt, baguette (többféle is), sonka és bor! A barátok : hát hol is kezdjem, mit is mondjak, egyszerűen fantasztikusak voltak. Sikerült megnevettetnünk egymást nem egyszer, meséltem néhány égő de vicces sztorit a Samről, tessék sűlni exbarátok előtt címmel :-) Azt hiszem olyan 5 és 6 között találkoztunk és olyan gyorsan telt az idő, hogy azán vettük észre magunkat, hogy már sötétedik. Mikor már úgy éreztük késő van már piknikelni és az étel is megfogyatkozott, elhatároztuk, hogy elmegyünk még egy kis borért. Egy fülledt nyári este, azért mégsem hagyhatjuk kiszáradni a torkunkat. Bevallom a kelleténél kicsit több üveggel vettünk, de hatan voltunk és nagyon fialatok ^^ És amitől már nagyon el voltam szokva, az az hogy megengedett az utcánvaló ivászat. Persze semmi játék határok nélkül vagy ilyesmi, de a vendéglátóim simán lehuppantak a kanális partjára, lábukat a vízbe lógatva felbontogatták szépen egyesével a palackozott kincset és egy jó hosszú beszélgetés mellett, szépen egybe folytunk a kanálissal lassan lassan :) gondolkoztam, hogy helyén való e amatőr szintű "alkoholizálásról" írni a blogban. és mint már néhány alkalommal előtte is csak arra jutottam, hogy a blog rólam szól és mindarról, ami velem történik és ez is megtörtént és fantasztikusan jól éreztem magam! Olyan hajnal 2 és 3 között úgy döntöttünk hogy itt az ideje hazazötyögni, szóval mindenki ment amerre látott én Samat énekelve vonszoltam végig Párizson :-) Nagyon jó kedvem volt.

Szombat. Kelés. Hát fájt. De nagy nehezen sikerült összehozni. Összekapartuk magunkat és elindultunk a városba. Metróval mentünk egy pár megállót, aztán a város szívében kötöttünk ki, ahol gyalog folytattuk tovább. Majd egy parkba lyukadtunk ki, ahol eleredt az eső, gyorsna behúzodtunk a fa alá. A lombkorona olyan sűrű volt, hogy a hirtelen zápor nem szivárgott át. Amint elállt, éhes lettem. :) Nagyon éhes. Farkas éhes! A parkból kisétálva egyből rátaláltunk egy csinos kis étteremre, tudjátok arra a fajtára ahol kreol börű, dögös francia srác a pincér :-D Na jól van Melinda. Sssh! Itt jön egy kis poén.. avagy hogy égessük le magunkat egy idegen országban. Rendelés. Pincércsávó felveszi minden. Ok. Sam rendel. Az is OK. Bevillant a koffein jelzőm, szóval gyorsan megtoldottam a rendelésemet egy kávéval. Kérdezi a pincérsrác. "Felszolgálhatok esetleg más italt is?" Mondon : "nem köszönöm, a kávé elég lesz egyenlőre, aztán a fogás után esetleg". A pincér szemei rámvillantak nagyrakerekedve, csak úgy mint a Samé. Pincérsrác "Pardon". Mondom "Mondtam valami rosszat". Erre Sam csak int a pincérnek, motyog valamit franciául aztán a srác el is ment leadni a szakácsnak a zsinórt :-D Hát kérem, nem szokás étkezés előtt kávét rendelni. Nem vágom az éttermi etikettet, nem vagyok nagy étterembe járós, bár ezt már megfigyeltem egy párszor előtte is, sebaj Melinda :-) Én csak annyit mondtam Samnek, hogy de hát nekem nagyon szükségem volt arra a kávéra.

Ebéd után jött az egyik legjobb része az egész hétvégének. Biciklit béreltünk!

Ezt már milliószor ki akartam próbálni. Egyébként erre nem is számítottam, olyanannyira, hogy szoknyában voltam. Annyira jól esett viszont Párizs belvárosában, a Sajna partján, az Eiffel torony mellett biciklizni, mint a filmekben, meg álmokban, hogy még az sem zavart, hogy mindenki látta a szoknyám alól kivillanó fehér bugyimat! Az idő pompás volt. Első állomásunk a Louvre volt, ahova csak a Mona Lisara ugrottam be (egyébként azt hiszem 26 év alattiaknak ingyenes). Nem kezdtünk el múzeumot nézni, mert nem túristáskodni jöttem alapjáraton sem ezúttal.

Egy kis kitérőt tettünk a vonatállomás felé, ahonnan Sam egyik legjobb haverja éppen Svájc felé indult és ez volt az utolsó alkalom egy időre ,hogy találkoztak. (Mivel Sam augusztus első hetében kiutazott Amerikába). Poén : a zsúfolt állomáson kellett keresnünk a barátját, és én egyszer láttam facebookon a srácot. A szememmel egyből kiszúrtam, szerintem ő is látott engem előtte, mert automatikusan elkezdtünk intehetni egymásnak, Sam meg ott nézett jobbra balra, hogy hova megyek :-)

Miután elköszöntek egymástól, beültünk egy pofa sörre és legalább 2 óráig csak beszélgettünk. Aztán ahogy telt-múlt az idő, azon vettük észre magunkat, hogy már megint menni kell. Újabb piknik. Most mi vettük a hozzávalókat. Aztán felpakolva megint biciklizéshez folyamodtunk. Egészen az Eiffel toronyig tekertünk, ahol a pikniket is tartottuk. Hát fasza volt!! Ettünk, ittunk (csupán egy üveg bor), én annyira fáradt voltam a sok biciklizés után, hogy nem igazán voltam beszédes. Remélem elnézték nekem a kedves vendéglátók. Hamar elrepült az idő, szokásosan. Olyan este 10 körül indultunk is vissza a szálláshoz.

Másnap reggel olyan már délre az állomáson kellett lennem, úgyhogy semmi nem is történt. Alig tudtunk kimászni az ágyból, meg még a pakolás is.. Aztán metrózni is sokat kellett.. A lényeg, hogy időben kiértem, szépen becsekkoltam, elbúcsúztam a kis Frenchie-től, aztán leültem a helyemre és hazáig olvastam! :-)

A képeket holnap vagy csütörtökön felrakom. Nem volt még időm megszerkezteni őket.

Remélem tetszett a bejegyzés.

Puszi mindenkinek!

Ps.: Anyukám már csak egy hónap!!! :-)