Boncolás I.

Mindenki máshogy vészeli vagy éli át a telet. A jelenlegi helyzet meglehetősen instabil. Lélek analízis és önismeretet tucat számra. A pillanatnyi állás merőben érdekes.

Próbálok Svájcot játszani. Ne legyek se túl pozitív, se túl negatív, nehogy átessek naivba vagy csináljak magamból örök pesszimistát. De hiszem, hogy a konfúzió a megoldás előjátéka. 

Egykori szedett-vetett életemből nehéz volt elkezdeni felépíteni az egyéniségem. Pillanatnyilag úgy tűnik keveset haladtam eddig. Bár "Lassan haladok, de sosem hátrafelé". Tehát a folyamat még mindig megvan, csupán igényes munkához idő kell. :)

Halandóként megannyi gyengeségem van. A lista hosszú, de hogy egyet megemlítsek a sok közül : többet kellene önmagammal foglalkozni, mint másokkal. Ez már annyiszor letisztázódni látszott, de egyértelműen még mindig nem vettem az adást. Először magammal kell jóba lenne és boldoggá tennem, s ezután jöhetnek a többiek. Sok energiát fektetek másokba, mielőtt a saját házam tájékát raknám helyre. "Olykor fájdalmat kell másnak okoznod ahhoz, hogy maradéktalanul hű légy önmagadhoz." - ezt igyekszem nem csak megtanulni, de apránként alkalmazni is. 

Mindenki tudatában van önnön személyének egészen a kezdetektől. Arra, hogy mire képes s mire nem, mit szeret és mit nem, mit akar és mit nem, miért és miért nem. Azt, hogy feldolgozzuk magunkat a bizonyos szintre, mikor gyerekjáték az egész "önmegkérdőjelezősdi", nagy falat. Aki más mond, az téved. A lecke kemény, ilyen az Élet iskolája. 

Mentális higiénia megtartása érdekében őszintének kell lennem. Minden esetben. A másik irányba nem éri meg haladni. Csak zsákutca a vége. 

Itt ülök és sajog az elmém. Tudom mit kell tennem és még sem cselekszem. A látszat béna szerepe pedig nem áll jól. Bűntudatom van, mert felötlött a távozás lehetősége. Hogy egészen őszinte legyek, nem elmenni akarok, de kibontakozni és próbát tenni, végig játszani a lehetőségeket.Valami merőben újba vágni a fejszét.  Megajándékozva egy hónap szabival májusban egyszerűen hogyan lehetnék képes több időt kérni magamra? Mármint Tőlük. Azt hiszem nincs mese, a következő lépés esszenciális. Plusz esedékes. Kell a tapasztalat, egy más kaliberű munka és munkabeosztás. Itt az A verzió - tárgyalás a következő nyárról - egy átmeneti viszlát család, viszlát Anglia. Tisztában vagyok azzal, mit kérek tőlük, viszont nincs más választásom.

Vasárnap akarok velük beszélni. Kell egy hetes "tréning".

Az elmúlt napok plusz a kocsim megér egy sztorit!

Tény I. - több teendő, elfoglaltságom van, mint valaha.
Tény II. - többet és gyakrabban írok, mint valaha.
Következtetés - HAHahahhahaHHAaahaA! 

Erre ennél bővebben és frappánsabban sem tudnék választ adni. Csupán nevetni egy nagyot. Szerintem elég érdekes a tényállás. :)


No lássuk mink van a múlthétről egészen a mai napig..

Végre "találkoztunk" egyik kedves olvasómmal, a Fruzsival. Valójában sykpeoltunk, viszont mivel én lassan 20 hónapja így "találkozok" és tartok kapcsolatokat fent, igenis nevezhető ez az első talinak. :) Szájber módon, mivel legtöbben közületek is csupán így ismertek. A beszélgetés apropója nem tudom mennyire privát vagy publikus, így nem teszek említést róla. Örülök, hogy végre beszélgettünk. Én olyan voltam, mint a nyúzott róka, fáradt és szörnyen festettem. Hozzáfűzném, azóta voltam fodrásznál és visszanyertem az arcom eredeti színét is. :):) Akkor kezdtem beteg lenni. A változatosság kedvéért, most egy hosszabb távú vírus gazdateste vagyok. Erre később visszatérek. Nem tudom ki mennyire ismeri és olvasta az anno Amcsiban lévő csajok blogját (Csilli és Évi), akik blogolvasó-blogíró találkozót is szerveztek kalandjuk végén. Nos, az ötletet mindig díjaztam és őrült jónak találom, hogy személyes kontaktusra is sor került a kitartó írás és olvasás után. Úgy döntöttem én is szeretnék hasonló csinálni. :) Bár az időpontot, helyszínt és azt, hogy kik jönnének el sajnos még nem tudom, de egy képletes ötletnek nem rossz. Valószínűleg tavasszal hazaugrok, és egy estére szívesen összefutnék mindazokkal, akik erre igényt tartanak. :) 

Szombaton szokás szerint a kávézóban voltam. Minden sokkal rugalmasabban ment, stressz sem volt jelen, a személyzet is sokkal jobban együtt tudott működni. Hála az új tulajoknak. Egy angol pár vette át a kávézó irányítását. Már behoztak kisebb változtatásokat is. Új poharakat vettek például. Az előző tulaj bevallom kissé hanyag és nemtörődöm volt. Én a fal színét gusztustalannak találom. Sötét lila....?! Az asztalokat is le fog kelleni cserélni rövid időn belül, mielőtt a menün és a tányérokon kívül a vendégek is odaragadnának. Félreértés ne essék, mi mindent tisztán, rendbe tartunk, viszont ahogy (bocsi) szarból nem lehet várat építeni, az agyon használt, ősrégi asztalokból sem lehet ennél többet kihozni... Remélem erre mi hamarabb sort kerítenek. 4-re végeztem. Hanka már kint vár a bejárat előtt. Ő is éppen egyik plusz munkájával végzett. Beültünk a Cross Key nevű pubba egy gyors sörre. Egy 50 perces eszmecsere után elköszöntünk és indultunk haza.

 Megérkeztem, betoppantam. Szaga volt a feszültségnek. Nem tudtam mi folyik éppen, de nem szenteltem különösebb figyelmet a történéseknek. Emma durci volt, kavargatta a vacsi a serpenyőben, majd láttam, hogy James se tudja hol áll már a feje. Oli hozta a formáját. Szegény beteg és nem volt jó passzban. Hát hogy mutassák ki, ha nem úgy, hogy sírnak és nyűgösek. Aztán James tett valami megjegyzést, hogy na akkor nekem itt elegem volt az etetésből.. hm... szép kis hozzáállás. Én még sosem voltam anyuka, legalábbis nem hivatalosan. :) Viszont tudom, ha egyszer szülővé válsz, nincs visszatáncolás. Attól a pillanattól, hogy anya lettél egy életre szóló szerződésed van, amire se garancia, se biztosítás. :) Vagyok olyan tapasztalt és láttam már annyi, hogy ezt csak így ki tudjam jelenteni. Szerintem ezzel James nincs teljesen tisztában. De nem hibáztatom. Erre meg kell érni, idővel. Neki Oli az első gyereke, ennek fejében még van kettő, akik nem is az övé vér szerint. Attól, hogy szeretik egymást, ezt nem ugyanaz. Aki mást mond az hazudik.. Reméljük hamar máshogy fogja látni a helyzetet és rendbe fog jönni önmagával. Az utóbbi időben nagyon ingerlékeny (magához képest), türelmetlen és olyan mintha jelen se lenne. Ez megpecsételi Emma kedélyállapotát is, így az enyémre is természetesen kihat. Ezért voltak az elmúlt napok, hetek nehezek. Ezért is gondolkozom egyre inkább azon, hogy tovább kellene állnom. Nem most rögtön, de hamarosan. A másik, hogy úgy hiszem többre vagyok képes, mint au pair. Azt mindig hozzáfűzöm, au pairnek lenni jó. Sok mindenre szert tehetsz ezúton. Én nem utálok au pair lenni, de idejét érzem a változásnak. Nem akarok semmi konkrétumot írni, míg magamba le nem tisztázódik ez az ügy, de amint van fejlemény levésem. :) Hiányolom az izgit, azt a bizonyos "bizsit" (nálam ez bizsergés) az életből. Mielőtt elkezdődik a suli szeretnék ennél többet csinálni és kihozni magamból. Ha analizálom az egészet, azért jöttem ki, hogy kicsit elszakadjak a családtól, önállóbb legyek és szerezzek egy kis függetlenséget. Erre kijöttem, idővel családtaggá váltam egy új helyen, és sokban függök tőlük. Ez nem gond, a jelen szituációban ez a dolgok rendje. Mi mást várjak ennyi együtt töltött hónap és élmény után?! :) Ha igazán szeretem magam, amit fontosnak tartok, hogy így legyen, akkor meg fogom hozni azt a döntést, hogy elmegyek és megteszem azt az igenis szükséges, elengedhetetlen következő lépést. :) Ha engem itt igazán szeretnek és valóban tekintenek rám mint a család tagjára, akkor ezt meg fogják érteni és elengednek. Megértően és kedvesen... :) Emlékszem egyszer egyik kedvenc blogíróm mondta : "menni könnyebb, mint maradni"... :) És milyen igaz..

Vasárnap Londonba mentem Hankával és Lisával. Meglepően "jó" idő volt. Lisa még nem volt Londonba így beiktattunk csak a kedvéért egy kis városnézést. Majd valahogy megint az egyik bevásároló utcán találtuk magunkat.. Csupán egy fél pillantást akartunk vetni a Jane Norman üzletébe... KETTŐ nem több mint kettő egész perc után a vásárlás-költekezés kóros tünetei mutatkozni kezdtek rajtunk. Hanka volt a legkritikusabb állapotban. Őt egyből az akciós részlegről eltávolítva az új kollekciósra helyeztük át. Mit sem ért.. A tünetek még aggasztóbbakká váltak. Az összes remény elveszni látszott miután Lisát is elkapta a láz. Tehetetlen voltam. Semmi perc alatt megfertőződtem én is. Nem volt mit tenni. Nem csoda, nehéz erre immunisnak lenni.. Szerencsére ez a kór egy bizonyos összeggel elvesztése után kezelhető. A bankkártya infúzió után a tünetek is halványodni kezdtek. Állapotunk stabilizálódott, s tovább tudtunk hál'Istennek haladni a napunkkal.
Kis idő után vissza-visszatértek a kór jelei.. de a végén mindent megoldottunk...

5 körül már kiéheztem minden porcikámat és könyörögtem, hogy menjünk enni. Nem kellett győzködnöm senkit. :) Egy utunkat keresztező olasz étterembe ültünkbe egy termetes kemencés pizzára. Nyamm.. delicato! :) Gyönyörű, vékonyra gyúrt tészta, megrakva sajttal és füstölt sonkával épp ott és úgy, ahogy az a nagykönyvben is le van írva. Mindennek tetején szerepelt a menü zöldje. Megkoronázták egy kis "fű"-vel ^^ nem tudtam beazonosítani a pizzámat borító aj növényzetet, de finom volt. Utána járok!! Nőiesen intett Lisa kollegina a jól szituált pincér gyereknek, aki egy egészen a bal fülétől a jobb füléig érő mosollyal toppan az asztalunk sarkához. Én úgy láttam, hogy még a szempilláit is megrebegtette, de erre már így utólag nem vennék mérget. Kértünk egy kis vinegar-t, amibe később a pizza falatkákat mártogattuk. Hát isteni volt minden. Még az árak és barátságosak voltak, szóval egy szavunk nem volt.

Kedden suliba voltam. Időre, jó kislány módjára odaértünk kedves Lisa Freundin társaságában. Matek vizsga volt esedékes. Ne kacagj, mert nem viccelek! Nekem dyscalculia-m van. Kicsit bezavarnak a számok. Gyökér nem vagyok, tudok én mindent, vagyis majdnem mindent, csak háromszor annyi idő alatt meg tele hibával végzem el a műveletet. :) Ettől függetlenül sikerült rengeteg gyakorlás és szenvedés után letenni a matek érettségit. Attól nekivágtam matek vizsgát tenni angolul. :) Az egyetlen ok végülis, hogy állítólag könnyű volt és 75 fontot kaptam értem. Ne kérdezzétek miért lettem kifizetve, mivel az irodába is csak annyit voltak hajlandóak közölni, hogy mert ez jár valamilyen oknál fogva.. Örüljek és menjek tegyem félre amire akarom. :) nekem aztán nem kellett megmagyarázni az ügyet, én csak felmarkoltam a tényeket és boldogan végig mentem a procedúrán. Nem kamu, a pénz már a számlámról integet.
Suli után fodrásznál szépültem. A frizum nem valami fantasztikus. 45 fontért ettől többet vártam volna, de semmi vészes vagy ciki nem történt, a hajkoronám még mindig hétköznapi jellegű. :) Ezután siettem haza. 8 körül kapom a nap hívását. Ring, ring, riiing. ZSÓFI! :) Megérkezett Lutonra. Itt lesz jövő keddig. Már szerda este taliztunk is. :) Fantasztikus, hogy itt van. De erről majd a következő bejegyzésben.. :)


Tudjátok mit? Ami ma, azaz csütörtökön történt mind lényegtelen. Semmi nem számít kivétel egy 20 perces gyors konzultáció Emma, James és köztem. Mielőtt belekezdek megjegyzem, hogy szándékosan nem töröltem ki a fentiekben említett távozás lehetőségét. Mivel úgy gondolom lehet arra szükségem van. A másik, megnézzük ki fog köpni vagy nyelni tudni a következők után. Szólok, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlom, kockázatokért személy szerint felelősséget nem vállalok. :)
A kocsim. A kis clio-ról van szó. Már néha kellemetlenül érzem magam mikor végig nyálazom a dolgok állását a kocsival kapcsolatban. Nekem soha nem kell a gyerkőcöket felvennem vagy suliba vinnem... vagy akárhova máshova..én vagyok az egyetlen aki használja valamire is.. Tehát a kocsit csupán NEKEM tartják fent. Most ha ezt összegezzük, azt kell mondjam elég rendi-bendik..néha azt érzem, hogy ez így nem helyes, mert most az? Én még ehhez hasonlóval nem találkoztam. Okés. Szóval a mai csevej is ekörül zajlott. Felvetettek három opciót : 
I. ideadják INGYEN minden felszámítás nélkül a kocsit, a nevemre íratják és vihetem a portékát, igen, csak ilyen természetesen. 
II. eladhatjuk a kocsim, kapnak érte x összeget aminek a felét nekem adják (ők azt állítják legalább 1200 fontra számítsak) és letehetem előlegre vagy vehetek magamnak egy másik kocsit 1200 font ajándékkal ha úgy tetszik. 
III. minden marad ahogy per pillanat van. és punktum!! nincs sértődés!


Melinda arcformációja minderre ~~~~> O.O ??
Nem ma születtem és a falvédőről se most jöttem le.. rákérdeztem - érthetően gyanakodva - "what's that catch?" :) najó, lehet nem a legudvariasabb forma, de nem tudtam melyik bolygón vagyok hirtelen.. erre annyit kapok, hogy gondoljam át. Mind a ketten jól járnánk. Ők nem ecsetelték azt a tényt, hogy valójában én nem is furikázom a gyerekeket meg semmi.. Plusz felvetették, hogy maradhat minden így ahogy van.. plusz a második verzió amiben a kocsi eladás és a nekem járó ezer valahány font került megemlítésre... hát abba nem sok érdeket láttam a részükről. Még azt is mondták, hogy nem muszáj vennem autót azonnal. Le is rakhatom a számlámra az összeget, de szeretnék ha kocsira költeném.. Én továbbra is csak egy pár gülü szemet tudtam rájuk mereszteni. Néha rászántam magam, hogy na akkor pislogjak is elvétve, mert nagyon tud fájni a a kiszáradt szemgolyót felkarcolja a szemhéj... 
Ja, hogy azért tisztázzuk, természetesen a biztosítást nekem kell fizetnem ami olyan havi 90-100 font. De ezt meg tudnám oldani, viszont ezt a lehetőséget nem lehet tanakodás nélkül figyelmen kívül hagyni!!! :O Egyébként a konkrét válasz az volt, hogy segíteni szeretnének nekem az angliai jövőmben, hogy végre legyen valami ami hivatalosan is az én tulajdonom és hát egy autó az elengedhetetlen. Anno említettem valami olyasmit, hogy néhány éven belül szeretnék ilyeneket beszerezgetni. Kocsi, talán lakás, de legalább egy jó albérlet és a többi.. 
Adtak időt, gondolkozzak el rajta nyugodtan, hívjam fel apuékat és beszéljek Sammel (barátom). Rágjam át magam a lehetőségeken és a többi... Mondták, hogy "we love you and want to give you a good option to get started here". Hm... Én még mindig picurkát sokkos vagyok. Már a légzésem és a pulzusom alright, de azért még óvatosan sétálgatok.. :) Szóval én szívesen várok ésszerű és indokolt hozzászólásokat, véleményeket. 

Kiadom...

Túl sok minden jár az eszembe. Szinte feldolgozhatatlan. Adatbázis túlterhelt. Kiadnám magamból, ha tudnám hol kezdjem.

Az a típus vagyok, aki nem szeret panaszkodni. Legfőképpen nem barátoknak - noha különösen ilyen szituációkra vannak "kitalálva". Lelki szemetes vagy lelki társ. Kinek mi ízlik. Viszont az elmúlt időkben annyit gondolkoztam magamban, csendben, a koponyámat egy gondolat el nem hagyta... Most ki kell adni, s a blogom mire jó, ha nem erre. 

A gondok. A probléma pedig nem az, hogy van egy-két gond, ügy, mivel az mindig akad. Tíz ujjamra egy. A bökkenő csupán, hogy valami blokkol jelenleg. Szerintem ez önmagam. 

Nézzük csak a sémát. 

Mostantól majdnem au pair plusz vagyok. 10 fonttal meg lett toldva a heti fizetésem.

 A majdnem a sértés szintjét kopogtatja, mivel ennél jóval többet teszek a valódi elvárásokon felül. Em szólt két hete, hogy nincs megelégedve teljes mértékben. Szúrja a szemét néhány dolog a takarítással kapcsolatban. Azzal nem is mertem vitatkozni az elejétől kezdve, hogy igen, nincs minden száz százalékosan és makulátlanul megcsinálva. Viszont, mint au pair (vagy majdnem au pair plusz) munkaköröm csupán könnyű házimunkára terjed ki. Soha nem kényszerültem előtte arra, hogy belekóstoljak egy hivatásos takarító nő munka menetébe, viszont amit jelenleg végzek több, mint valószínű megfelelne az elvárásoknak. Így most az egész hétfői napot végig kell takarítanom. Plusz, hét közben is meg-megragadom a porszívót és végig szántom a házat, mert a kutya, akit egyébként tiszta szívből szeretek, végig mocskolja a házat (sáros lábbal beengedik a szőnyegre, bőrkanapéra). Csak, hogy tiszta képet kapjatok, volt választásom. Felajánlották, hogy takarító brigádot hívnak, viszont ennek fejébe az én fizumból nyesnének le. 60 vagy kevesebb viszont számomra, így Amerika és Svédország előtt nem elfogadható, semmilyen körülmény között. Így, angolosan úgymond "sarokba szorítottak". Tehát, ez az én döntésem volt, ami nem elégít ki. Nem ezt vártam magamtól. Komplett takarító nőnek érzem magam. Ez sokat levon a "családtag" illúzióból is. Annak ellenére, ha az anyagiakat nézzük, ezt az ítéletet kellett meghoznom. S itt vagyok. Többet keresek, simán benne vagyok a biztos anyagi keretemben, viszont egy hajszállal nem tett ez boldogabbá. Most, hogy mindezt elmeséltem, engedjétek meg hogy kijelentsem : a tények ellenére örülök. S most itt ülve és végre mindent kiadva, félig mosolygok, mert mégis boldog vagyok. :) Megtanultam az újabb leckét. A pénz nem boldogít. De ezt most már akkor is végig csinálom májusig, mert megkötöttem a saját kezeimet. Ez egy másik tanulság.

A buta a saját, az okos mások hibáiból tanul. Egy hasonló esett az orrom előtt történt meg anno valamelyik au pair barátnőmmel. Engem az a tudat vakított el, hogy az én családom ezt nem fogja megtenni, mindig jogosak lesznek. Elbízni magamat pedig sosem kellet volna. Még egy hétig 20 éves és naiv - jelenleg ez a képletem. :)

Az elmúlt hét fájó pontja maga a host anyám volt. Tényeket közlök. Valami problémája van velem, viszont magától úgy tűnik nem hajlandó korrekt módon közölni velem. Amit igenis megérdemlek 20 hónap után. Végig mentem az elmúlt pár hét eseményein, tanakodtam esetleg csináltam e valami nem helyénvalót. Mivel tökéletes senki nem lehet, abban biztos vagyok lehettek apróságok, amikre konkrétan nem emlékszem, s tudok diagnosztizálni, de semmi törvénybe ütköző és eget rengető nem ugrik be. Így azon a ponton vagyok, hogy az én kezem tiszta, vaj nincs a fülem mögött. Lelkiismeretesen továbbra is végzem a dolgom, kedves és tisztelettudó vagyok. Alapjába véve nem változtattam a mindennapi hozzáállásomon. Viszont Em rendületlenül egy bizonyos kedélybe van. Nem igazán beszélünk, vagyis ő néha-néha, de semmi olyan jellegű kommunikáció nincs jelen, mint a megszokott. Figyelj, én nyitott vagyok, még ha rossz is van, lehet hozzám fordulni. Továbbá olykor nem köszön. Mosoly az csak elvétve. Valójában nem tiszta a kép, mivel olykor úgy látom, ez csak felém van így, olykor pedig hogy másokkal is így viselkedik. Eddig nem akartam Én elkezdeni ezt a beszélgetést, de szerintem sort kell kerítenem rá. Nem akartam megadni, amit szemmel láthatóan akar : végre kérdezzek már rá. De arra jutottam, hogy ha valakit szeretek, tisztelek, nézek valamibe, akkor megteszek mindet azért, hogy jobbá tegyek egy rossz helyzetet, vagy ha boldogtalan és rosszkedvű, anélkül, hogy azon morfondíroznék, rám hogy fog (esetemben) egy ilyen jellegű kommunikációs forradalom hatni. Így amint lehet sort kerítek rá. 

 Egyenlőre ennyi. Tudom nem sokára minden megoldódik. 

Nem sokára újra jelenkezem.

Puszi,

Melinda

24 óra vírus, 24 óra fun

Múlt pénteken megbeszéltem Hankával, meglátogatam az új családjánál.

Igen, elköltözött. Nem jöttek ki jól a régi családdal, pedig a Hanka nagyon igyekezett. Az utolsó napok pedig rossz hangulatban teltek. A család ellenszenves volt és a többi. Nem szép lezárása a történetnek. 

A vicces, hogy google map szerint pontosan ugyanannyira lakik tőlem most mint előtte. :) Kerek 28 perc. :)

Péntek este kivételesen nem sok késéssel meg is érkeztem. Felhajtottam a ház előtti parkoló részre, ahol Hanka már terelgetett is a parkoló helyemre. Ledobtam a kocsit és mentünk bemutatkozni. A házaspár első benyomásra szimpatikus. A harmincas éveket tapossák két 10 év körüli gyerkőccel az oldalukon. A gyerekek időbeosztása nagyon szoros, szinte semmi szabadidő. Ez nagyon tipikus brit metódus. Tömjük meg a gyermek napirendjét, hadd okosodjon, erősödjön, legyen talpraesett aztán valahogy mindig az ellenkezőjét tapasztalom. :) A rövid ismerkedős csevegés után Hanka külön kis részlege felé vettük az irány. Külön házban él. Ők úgy hívják cottage, szerintem tároló. :) De jól ki van alakítva, teljesen úgy néz ki, mint egy komplex kis ház. S a célt maximálisan szolgálja : külön lakrész = privát szféra. A bejárati ajtón belépve egy kis folyosón találtam magam. Szűk, épp annyira elég, hogy levedd a cipellőd és felakaszd a kabátot. Balra egy nappali rész (kanapé+Tv), középen egy kis konyha vagy inkább főző kabin, jobbra pedig a lakáska master bedroom-ja, amihez a fürdőszoba hozzá van csatolva. Leültünk, elővettük a boros poharakat, leültünk a kanapéra, majd órákig csak beszélgettünk. Később rávettük magunkat, hogy megnézzük a filmet amit hoztam, de akkor is szinte csak beszéltünk. :) Így meg ez. Női mivoltunkat nem lehet meghazudtolni. Éjfél körül lefeküdtünk aludni.

Nem telt bele 10 percbe, mikor egy olyan szintű émelygés fogott el, hogy az ágyon fekve is majd hogy nem kiszédültem a testemből. Felugrottam és rohantam a fürdőbe. Kihánytam még a lelkem is (bocsánat). Éreztem, ez nem a bor, s amúgy is ennyi sosem ártott még meg... visszafeküdtem, de még mindig nagyon rosszul voltam. A fejemet szörnyű fejfájás kínozta, a szívem is fájt. Bevallom megijedtem. Ilyen ramatyul régen éreztem magam. Plusz pár nappal előtte a Lisa mondott egy sztorit egy helyi édesanyáról, aki két hete hunyt el egy bizonyos típusú influenzában. Mindössze egy hét leforgása alatt. Azért én bizakodtam. :) Nem telt el 5 perc és megint a WC fölé hajolva találtam magam. Az éjszaka folyamán egy szemet nem aludtam, megállás nélkül hánytam.

Szombat reggelre olyan voltam, mint a kiszáradt kóró. Vizet pedig nem tudtam inni hányásközben, mert azonnal visszakívánkozott. Még mindig piszkosul szarul voltam. Felhívtam a kávézót, hogy nem tudok menni dolgozni. Ezután délig aludtam, vagyis próbáltam aludni. Fájt mindenem, az összes végtagom remegett. 1 körül lezuhanyoztam és sikeresen felöltöztem, mert megelégeltem az intenzív szenvedést. :) Hanka felváltva ápolt majd sajnált. Nem szeretek beteg lenni. Legalábbis ennyire nem. Olyan kiszolgáltatott helyzet. Próbáltam magamat gyógyítani :D már nem is tudom hogyan. Pozitívan gondolkozni, elhitetni saját magammal, hogy kezdek jobban lenni. Mosolyogtam, szerintem az mindig segít. Olyan délután 2 körül el kezdett menni a hasam is. :S bocsi, hogy ezt is megosztom, de ez is velem történt. Undi, de ilyen a természet. :) Egész nap nem ettem, mivel felfordult a gyomrom ha ételre néztem vagy gondoltam, de Hanka rávett mentünk sétálni egy kicsit és nézzünk be a helyi bisztróba. Egy kanális mentén feküdt. Kis hangulatos hely. Semmi brites vonás nem mutatkozott. Abszolút modern, Angliának nyoma nem volt a beltéren. A menü jól nézett ki, de még mindig nem kívántam semmit. Sőt tudtam, ha eszek, akkor mindenkinek el fogom venni az étvágyát az első harapás után. :) Így csak ittam. Az most már jól esett. Ezután visszamentünk a házba, tovább haldokoltam magamban. Nem tudtam még hazavezetni, így közösen pihentünk. Írtam a host anyámnak, hogy nem fogok tudni babysittelni este, mert beteg vagyok. Tudtam, azonnal meg fog érteni, mert a host apám egy nappal előtte ugyanígy járt, mint én. Semmi gond. Maradhattam. Más választásom nem is maradt. Elkezdtünk nézni egy irtó hülye filmet. Címe : The worst week of my life. Angol film, angol színészekkel. Aki nem szereti Mr. Bean-t, annak nem is ajánlom. Hát prűdnek nem mondható, se viccesnek, de még is nevetsz rajta... :) Szinte fájnak a poénok. 6 körül már egészen jól elhitettem magammal, hogy jelentős javuláson mentem át az elmúlt órákban :) így elhatároztam hazavezetek. Sikerült is. Kicsit nehezen, de hazaértem. Köszöntem, majd felmentem a szobámba és este 8-kor már ágyban is voltam. Átaludtam az egész éjszakát ugyanabba a testhelyzetben, amibe álomba szenderültem.

 Reggel 8-kor fel is pattantak a szemhéjaim, kikászálódtam az ágyikómból, talpra álltam és kutya bajom nem volt. Se gyenge, se émelygős nem voltam. Megtisztult a szervezetem. Olyan egészségesnek és erősnek egy ideje nem éreztem magam. Emlékeztem, Hanka mondta, ha jobban vagyok csinálhatunk valamit. Így történt hogy habozás nélkül felhívtam. Két perc alatt összeütöttem mit is csináljunk, mivel én vagyok a helyi ötletgazda. :) 11-ra már jött is értem és mentünk Swindon-ba. Swindon 55 perces autóút Chippy-től. GPS-sel könnyen odataláltunk. Egy beltéri vizi komplexumba (http://www.swindon.gov.uk/leisuresport/oasis.htm) töltöttük a kora délutánt. Elég jó csúszdák voltak. Egyszer elhagytam a bikini toppom =) Régen elvörösödtem, most csak jót nevetek és megyek tovább, mintha mi sem történt volna. Nos ez vagy azért van, mert felnőttem és tudatosult bennem, hogy ilyen néha megtörténik plusz már mindenki látott olyat :), vagy egyszerűen csak hozza vagyok szokva, hogy néhány másodpercre olykor elköszön tőlem a bikini felsőm. Vitathatatlanul mind a kettő lehetséges. :)

Egy órás jegyünk volt, így már 3 körül végeztünk is. Majd elnéztünk a helyi outlet-be. Nem tetszett. Nagyon 40 évesekre van kategorizálva. Egyébként itt végre sikerült az első falatokat lenyomni a torkomon. Egy tál saláta plusz egy mini garlic bread. Már a végét jártuk a vásárlásnak, még semmit nem vettünk, amikor betévedtünk a legjobb boltba. Billabong ---> http://www.billabong.com/ Nem hallottam a márkáról előtte. És nagyon ráéreztek a stílusra. Én sportos-elegáns vagyok. Én egy pulcsival, Hanka egy kabival gazdagodva távozott. 45-ről 18 fontra volt leértékelve. Deal! 

5-kor el kellett indulnunk, mert este gyereket felügyelnem kellett. 

februári IELTS, vacsi, Afrika, party és új barátom a modern technológia

No high five IELTS!

Kedden bementem a suliba. Első dolgom volt, hogy megérdeklődjem a vizsgám pontos időpontját jövő szombatra. Erre jött a hideg zuhany… Semminemű visszajelzés nem érkezett még az IELTS nyelvvizsga központtól. Gondoltam bizonyára félreértés, adatkésés vagy hasonló történt. Hamar bebizonyosodott, hogy tévedek. A központ soha nem kapta meg a jelentkezési lapom. A sulim mentegetőzött egy sort, majd bocsánatot is kértek. Awefully sorry-k repkedtek jobbra-ballra. Oké, kérdeztem, mitévők legyünk most. Az igazgató elintézett még egy hívást, én elmentem órára, majd a szünetbe visszatértünk a témára. A központ közölte, már késő a jövő szombati vizsgára jelentkezni, viszont a februárira be tudnak még rakni. Az éremnek mindig két oldala van. Annyira hátrány, mint előny. Egy eséllyel kevesebb arra az esetre, ha javító vizsgára szorulnék. Egy eséllyel több, mivel nyertem egy hónapot felkészülést illetően.

Péntekre kiderült, hogy az angol posta panaszok ezreit volt kéntelen fogadni az ünnepek után. A szolgáltatásuk rendkívül minősíthetetlen volt, mivel feladott levelek és csomagok jelentős mennyiségben rossz címre érkeztek, vagy "elkeveredtek" majd "elvesztek". Gondolom ez a sok idéző jel mutatja mennyire szkeptikus vagyok mindezzel kapcsoltban. :) Annak ellenére, hogy tudom ilyenkor az éves hajtást simán felülmúlja az ünnepek körüli rendet, de erre fel lehetne készülni, mondjuk extra ember két hétre vagy valamilyen szintű óvintézkedés. Mondjuk egy teával kevesebbet fogyasztanak a kihordók, így hamarabb címre ér a posta... Nem tudom ,de biztos van megoldás, ami nem feltétlenül drasztikus.

A keddi nap fénypontja volt a vacsi. Én még ilyen jót soha nem főztem eddig! Kívántam, hogy 11 ujjam legyen, hogy azt is megnyalhassam. Hát isteni volt. Büszke vagyok magamra. Bár kaptam némi felügyeletet az Emmától, mivel elég összetett volt az étel. Ebből a könyvből főztem, ami mellesleg az enyém. :) Karácsonyra kaptam a családtól. Nem a legjobban vannak vázolva a tennivalók, viszont a receptek egytől egyig fenomenálisak. 

A menü : tengeri sügér, ropogós pancetta (kiváló minőségű bacon) és édes burgonya. 

Akit érdekel szívesen elküldöm emailben vagy kommentben a hozzávalókat s hogyan kell elő-és elkészíteni. 

Tanzánia mánia 

Tanzánia, Arusha térsége

Ez a kaland jövőnyárra marad. Amennyiben hamarabb lesz rá keret, természetesen semmi akadálya. Idén az amerikai vakáció le fogja enni még a bankszámla bugyogóját is, anyagi gondokba pedig nem akarok keveredni. :)Az önkéntes munkák sok pénzbe kerülnek, legalább is az a jó nevű és megbízható társulat, akinél jelentkeztem. Mára megváltozott a véleményem. Mivel még nem foglaltam le a helyem, variálhatok. Így a célországot is megváltoztatom. Első emailemben kikötöttem, nekem mindegy hova megyek és küldenek, ott akarok lenni, ahol a legnagyobb szükség van segítségre. Ezt pedig nehéz eldönteni, mindenhol másak a problémák, s mégis ugyanaz. Ezt nem lehet kategorizálni. Erre a válasz az volt : segítség mindenhol elkél. Ez a kijelentés igen tiszteletre méltó és lelkes, de a küldetés úti célja teljes mértékben az én választásom. Afrika gyermek korom óta vonzott. A Szafari illatát ezerszer elképzeltem már,akkor is ha elméletileg ez lehetetlen. :) Az emberiség bölcsője. Amit leírok az nem csupán a harmadik világra igaz. Elképeszt ez a hatalmas kontraszt Afrika és a világ többi része között. Amíg mi téglaházban, kiépített kerttel a civilizáció által dajkálva élünk, ők sártapasztott kunyhókban , a Szerengetivel övezve (amire őszintén irigy vagyok) a „valós” világról oly keveset tudva. Egyébként ahova ezeket az önkéntes táborokat általában szervezik már úgymond kissé civilizáltabb térség és közeg.” Az ember természeténél fogva társas lény” – na meg önző. Most nem kell megsértődni, se protestálni, mert így van. Ahhoz nagyon tisztalelkűnek kell lenni – aminek létezését sokszor kétlem, hogy csak a mások javát  szolgálnánk mindenféle vagy akár csak a legcsekélyebb szintű elvárás nélkül. Ami motivált alapvetően a kaland, az adrenalin, hogy valóban képes leszek-e minderre. Az, hogy majd hogyan fog rám hatni a program. Az, hogy mind az amit eddig tanultam az élet során (lexikálisan és átvitt értelemben) élesben is használható e. Ebből a haszon remélhetőleg egy életre szóló lecke lesz. :) Tehát ha profitálok és jó helyre rakom a befektetni valót, s még másik is jól járnak, akkor még sem vagyok olyan rossz ember, igaz?! :) Csak kölcsönösen „kihasználjuk” egymást?

Múlthéten Gréta szülinapja volt. Ezer éve nem láttuk egymást, nagyon elfoglalt. Oxfordban élő és dolgozó ex-au pair.Eredetileg vacsorára hívtam meg, ajánlva, hogy a helyszín és időpont ő döntése. A vacsiból klubozás lett. Nem vagyok oda a helyi szórakozó helyekért, továbbá a királyság különböző részein is buliztam már, de sosem voltam elragadtatva. Nem bírom a tömeget, a tapizást, lökdösődést, azt pedig végképp nem, mikor valaki ebédje a cipőmön landol. Általánosan az angol szórakozó helyek nem az én ízlésvilágom és túlnyomó többségüknek ízlésük sincs. Ebbe az is beletartozik, hogy én jártam eddig rossz helyen. Egy eliteb klub biztosan jobban megnyerné a tetszésem, legalább higénia és stílus szempontjából. Viszont ha én nem vagyok a  "party arcok" publikus réme, jöhet akármilyen klub, akkor sem az én világom. Mielőtt félreértenétek imádok szocializálódni és szórakozni a beülős-beszélős-zenés és a baráti házibuli keretein belül. Viszont ez most a klubfüggő barátnőm estéje volt, nem mondhattam nemet. Az oxfordi Woo hoo-ba mentünk. A centrumi klubok egyike, elkényeztetett, fiatal, bugyi vadász ficsúrok és identiás zavarban lévő, semmi ruhadarabot viselő lányok lelőhelye. A tömeg iszonyatos volt, de megpróbáltuk úrrá lenni rajta. :)

Hajnali egy körül azon a ponton kötöttem ki, amikor már nem tudtam tolerálni azt a "mutációt", amin a jelenlévő emberhad ment keresztül az elmúlt órákban a bárpulttól a tánctérig. Kimentem friss levegőt szippantani. Le kellett raknom az kólámat, ami mellesleg szinte tele volt. Be passzoltam a többi, oldalra tett lötty közé, ahonnan többet fel se vettem. :) Két erősen feminista, józan lánnyal szóba elegyedtem. Rövid idő után elkezdték tippelgetni honnan is származom. Jött minden, csak nem a megfelelő, így rásegítettem annyival, hogy : Kelet-Európa. Erre két merev arcberendezés tekint rám. :) Válasz : "Én nem tudom mi van Németországtól Keletre, bocsi." Ezt már annyiszor kaptam. Volt aki azzal jött mikor említettem magyar vagyok, hogy ők bizony két városban is jártak ott - Pesten és Budán. -.-ˇ Vagy, hogy most az én barátnőm, Hanka cseh vagy szlovák, mert nem igazán vannak tisztába azzal, hogy is van ez Csehszlovákiában. Error!

iPhoned myself

A modern technológia arca elképesztő, fantasztikus, lehengerlő. És én még csak egy kisebihal vagyok a tudomány terén. Hogy is mondjam?! – kóstolgatok és ízlik. A napokban pedig odáig jutottam, hogy beleharaptam az almába. A híres Apple család„gyümölcsének” egyikét élvezem : az iPhone 3g-t. Smart phone - angolul már csak így emlegetik a mobilszámítógépet. Okos kis szerkentyű. Körülbelül 8 és fél órája vagyok magam is tulaj és imádom. Az otthoni kínálatot nem tudom, de Angliában annyira kedvező csomagba „osztogatják” az iPhone-t, hogy hiba lenne kihagyni. 35 font havi előfizetés, ami korlátlan hívásokat (Egyesült Királyságon belül), 600 limitált szöveges üzenetet („hazai” és nemzetközi szinten) és ingyenes Internet hozzáférhetőséget kínál. Ezzel meg is indokoltam a kérdéseket. Szuper kis gép. Mivel a családi életem 100, egyéb társasági életem 40 százalékát net-kontakttal végzem, idejét éreztem, hogy egy korszerű telefont szerezzek. Számomra kicsit még minden kínai, de a gyakorlat teszi a mestert. ;)

Szép napot!

Melinda

( Ps.: a hétvégi bejegyzés pár napon belül jön )

A net az élet sója...?

((Ez a szöszi még nem az amire mondtam, hogy lesd meg Fruzsi.))

Az ember pár napnál tovább nem bírja víz, pár hétnél tovább étel nélkül. Az internetmentesség mennyi idő után váltja ki első tüneteit és mikor áll be a kóma, majd a halál?

Hétvégén adok egy utolsó életjelet mielőtt egy időre nomád leszek.
Aztán engedelmetekkel felszívódok, mint a pára, egy kis tény-alátámasztásra várva..

:)
Melinda

let's catch up...

Idén gyorsan telt a karácsonyi sürgős-forgás. Kötelező, őrült vásárlás, csomagolás, névre szóló kártyák, egy darab zöld fenyő, díszek, ajándék-tenger, étel-ital amíg a szem ellát és a gyomor befogadni képes, bor bor hátán (forralt és szokványos egyaránt), hó, kocsi tabu, izoláció, lapátolás, derékbántalmak. De mindezek fejében szuper hangulatban telt az egész ünnep. Jókat nevettem a host családommal. Édesek voltak, mint mindig. Rettenetesen örültek az ajándékoknak. Idén sikerült mindenkinek olyat találni, ami teljes mértékben hasznos, bizonyos mértékig szükséges, de mindezek mellett meglepő és váratlan. Például szerintem meglepődtek, hogy Olinak is egy különlegesebb ajándékkal rukkoltam elő.

A szilveszter annyiban tért el a tavalyitól, hogy nem itthon, a lakásban töltöttem. Viszont elég lazára volt véve. A román-magyar és cseh párnál töltöttem. Bár ők nem olvasnak, de azért megint megköszönném a vendéglátást. 

Karácsony előtt, még mielőtt minden barátom hazautazott volna az ünnepekre, elmentünk egy baráti karácsonyi vacsira egy közkedvelt, helyi pubba a Bitter&Twisted-be. A társaság a változás kedvéért nem volt a mixek mixe, 3 német és én a fekete bárányka. :) A szokásos menü mellett a konyha kreált egy komplett karácsonyit, amin körülbelül 12 fogással kínáltak, plusz a desszertek. Nehéz volt döntés hozni, szó mi szó. Én marhát ettem, gravy szósszal és az ünnepek táján igen népszerű sült burgonyát. Itt ne a hasábkrumplira asszociáljunk, hanem egy egész burgonyára félbe vágva.. A desszertről : mennyei volt. Sticky Toffee Pudding. 

Nincs jó vacsi bor nélkül az asztalon. Rendeltünk is egyet. Pontos leírás nem volt a borokról az étlapon, viszont laikusan, hangzás alapján kiszemeltünk egyet. Amikor felszolgáltál, láttuk, hogy magyar termelésű. :) 

Szóval keretbe foglalva ismét szép időt töltöttem az angol családommal, viszont jövőre otthon töltöm az igazival. Nem érdekel a hó, nem érdekel a pánik. Ha kell veszek 3 pár husky kutyát, egy strapabíró szánt és nomád módon keresztül szelem Európát. :)

Az ünnepek óta nagy a pangás társasági barátok híján. Rengeteget voltam a családdal. Rengeteget dolgoztam. Ennyi plusz munkám még az életemben nem volt. Reggel 7-től este 7-ig. Elég is volt. Kezd minden visszazökkenni a régi kerékvágásba. Lányoknak suli vab, Olinak ovi. Nekem is lassan-lassan visszacsepegnek a haverok angol földre és a nyelviskola is kinyitotta már kapuit.

A héten idejének éreztem, hogy elkezdjem a komolyabb felkészülést a vizsgámra. Van egy gyakorló könyvem és a Net is tömve van feladatokkal. Elkezdtem szótárazgatni, mint a régi szép időkben. :) Szeretek tanulni, mindig is szeretettem. Mostantól fent kel tartanom ezt a szintet, hogy kicsit beiktassam a rendszeres tanulást a mindennapjaimba. Egészségesen kicsit tartok a nyelvvizsgától. Nem is tudom, magától a vizsgától vagy csupán, amit az eredménye von maga után. IELTS elengedhetetlen az egyetemmel kapcsolatos esélyeim számára. Apropó, a héten kaptam egy levelet a Brookes-tól, amiben listázták az általam megjelölt szakokat kód szerint és felkértek arra, hogy ellenőrizzem le mindent jól jelöltem meg stb. A héten mindennek utána járok. Kódok alapján, fejből nem tudom eldönteni, hogy valóban a helyes szakok álltak a nyomtatványon. ...

néhány kép a vacsiról ->

nem sokára egy kis aktuális... 

puszkóó :-)

FIGYELEM!!!!

Immáron másodjára tudhatom posztom témájának az au pair találkozót lehetőségét! :) Most három rendkívül rendes, kedves és segítőkész lánnyal az oldalamon a szervezést beindult! Terjeszd bárkinek, akit komolyan érdekel! Érdeklődni emailben!

Puszkó!!!

kis filó

Az életben minden ideiglenes, változó, átmeneti. Csupán a változások állandóak. 

Tesó vizit és egy 'álljunk csak meg egy szóra'.... ****

Helószia!

Beszúrok egy-két sort mielőtt egy nagyobb, összefüggő szöszire kerülne sor.

A címben megemlítettek összekapcsolódnak, ezért vázolom az elsőt. Legidősebb bátyám Londonban él jelenleg és pont. Erről többet nem kívánok szólni. Őt mentem meglátogatni vasárnap. 2 óra fantasztikus autó út. Jól kijövök a magas km/h-val. Csak a sebességkorlátozás hangulatromboló. Az út háromnegyede masszív autópálya, finom kis 4 sávos, helyenként útjavításokkal dekorált, idegölő kocsisorokat ezúttal nem felhalmozott bitumen. Oxford után az M40-re készülök ráhajtani. Otthon autópályát egy ideje nem szagoltam, viszont ha jól tudom, magyar honba nem körforgalomból kell felvezetni, hanem hosszú -mi úgy mondjuk- felvezetőn. Itt a körforgalom a tuti. Ez úgy történik, hogy mész-mész egy akármilyen közúton, majd egy körfogóhoz érsz, amiben általában 4 vagy több kijárat van, ezen belül jelzőlámpák irányítanak. Természetesen oly kedvelt többsávos körforgók. Én is egy hasonlóhoz értem. Várok, hogy a lámpa tovább engedjen. Zöld. Csodálatos, váltok, gáz és már hajtok is tovább. Nem telt bele 2 másodpercbe, hogy észrevegyem a rossz sávot koptatom. Kissé a belsőbe ragadtam a londoni kijárat pedig ott integet nekem. Gyorsan sorolok, kezemet már rutinosan előkészítem a bocsánat kérő kézjelzéshez (amit az angolok nem díjaznak különösebben). Ezúttal is fabatkát sem ért. Látom, már a mellettem lévő kocsiba mérges a pilóta. Felveszem a szemkontaktust, gondoltam bevágok egy "puppy face"-t. Erre azt veszem észre, hogy valami nehezék huppan az ölembe. Az állam. A "mérges" kocsiban kimeredt szemmel, meglepett pofaberendezéssel pislog rám a pár akinek babyszitteltem Kingham-ban (előző bejegyzés). Londonig végig kacagtam az utam.

Ps.: Érdekes. Mind a ketten felismertük a másikat... :-)