Az a típus vagyok, aki nem szeret panaszkodni. Legfőképpen nem barátoknak - noha különösen ilyen szituációkra vannak "kitalálva". Lelki szemetes vagy lelki társ. Kinek mi ízlik. Viszont az elmúlt időkben annyit gondolkoztam magamban, csendben, a koponyámat egy gondolat el nem hagyta... Most ki kell adni, s a blogom mire jó, ha nem erre.
A gondok. A probléma pedig nem az, hogy van egy-két gond, ügy, mivel az mindig akad. Tíz ujjamra egy. A bökkenő csupán, hogy valami blokkol jelenleg. Szerintem ez önmagam.
Nézzük csak a sémát.
Mostantól majdnem au pair plusz vagyok. 10 fonttal meg lett toldva a heti fizetésem.
A majdnem a sértés szintjét kopogtatja, mivel ennél jóval többet teszek a valódi elvárásokon felül. Em szólt két hete, hogy nincs megelégedve teljes mértékben. Szúrja a szemét néhány dolog a takarítással kapcsolatban. Azzal nem is mertem vitatkozni az elejétől kezdve, hogy igen, nincs minden száz százalékosan és makulátlanul megcsinálva. Viszont, mint au pair (vagy majdnem au pair plusz) munkaköröm csupán könnyű házimunkára terjed ki. Soha nem kényszerültem előtte arra, hogy belekóstoljak egy hivatásos takarító nő munka menetébe, viszont amit jelenleg végzek több, mint valószínű megfelelne az elvárásoknak. Így most az egész hétfői napot végig kell takarítanom. Plusz, hét közben is meg-megragadom a porszívót és végig szántom a házat, mert a kutya, akit egyébként tiszta szívből szeretek, végig mocskolja a házat (sáros lábbal beengedik a szőnyegre, bőrkanapéra). Csak, hogy tiszta képet kapjatok, volt választásom. Felajánlották, hogy takarító brigádot hívnak, viszont ennek fejébe az én fizumból nyesnének le. 60 vagy kevesebb viszont számomra, így Amerika és Svédország előtt nem elfogadható, semmilyen körülmény között. Így, angolosan úgymond "sarokba szorítottak". Tehát, ez az én döntésem volt, ami nem elégít ki. Nem ezt vártam magamtól. Komplett takarító nőnek érzem magam. Ez sokat levon a "családtag" illúzióból is. Annak ellenére, ha az anyagiakat nézzük, ezt az ítéletet kellett meghoznom. S itt vagyok. Többet keresek, simán benne vagyok a biztos anyagi keretemben, viszont egy hajszállal nem tett ez boldogabbá. Most, hogy mindezt elmeséltem, engedjétek meg hogy kijelentsem : a tények ellenére örülök. S most itt ülve és végre mindent kiadva, félig mosolygok, mert mégis boldog vagyok. :) Megtanultam az újabb leckét. A pénz nem boldogít. De ezt most már akkor is végig csinálom májusig, mert megkötöttem a saját kezeimet. Ez egy másik tanulság.
A buta a saját, az okos mások hibáiból tanul. Egy hasonló esett az orrom előtt történt meg anno valamelyik au pair barátnőmmel. Engem az a tudat vakított el, hogy az én családom ezt nem fogja megtenni, mindig jogosak lesznek. Elbízni magamat pedig sosem kellet volna. Még egy hétig 20 éves és naiv - jelenleg ez a képletem. :)
A buta a saját, az okos mások hibáiból tanul. Egy hasonló esett az orrom előtt történt meg anno valamelyik au pair barátnőmmel. Engem az a tudat vakított el, hogy az én családom ezt nem fogja megtenni, mindig jogosak lesznek. Elbízni magamat pedig sosem kellet volna. Még egy hétig 20 éves és naiv - jelenleg ez a képletem. :)
Az elmúlt hét fájó pontja maga a host anyám volt. Tényeket közlök. Valami problémája van velem, viszont magától úgy tűnik nem hajlandó korrekt módon közölni velem. Amit igenis megérdemlek 20 hónap után. Végig mentem az elmúlt pár hét eseményein, tanakodtam esetleg csináltam e valami nem helyénvalót. Mivel tökéletes senki nem lehet, abban biztos vagyok lehettek apróságok, amikre konkrétan nem emlékszem, s tudok diagnosztizálni, de semmi törvénybe ütköző és eget rengető nem ugrik be. Így azon a ponton vagyok, hogy az én kezem tiszta, vaj nincs a fülem mögött. Lelkiismeretesen továbbra is végzem a dolgom, kedves és tisztelettudó vagyok. Alapjába véve nem változtattam a mindennapi hozzáállásomon. Viszont Em rendületlenül egy bizonyos kedélybe van. Nem igazán beszélünk, vagyis ő néha-néha, de semmi olyan jellegű kommunikáció nincs jelen, mint a megszokott. Figyelj, én nyitott vagyok, még ha rossz is van, lehet hozzám fordulni. Továbbá olykor nem köszön. Mosoly az csak elvétve. Valójában nem tiszta a kép, mivel olykor úgy látom, ez csak felém van így, olykor pedig hogy másokkal is így viselkedik. Eddig nem akartam Én elkezdeni ezt a beszélgetést, de szerintem sort kell kerítenem rá. Nem akartam megadni, amit szemmel láthatóan akar : végre kérdezzek már rá. De arra jutottam, hogy ha valakit szeretek, tisztelek, nézek valamibe, akkor megteszek mindet azért, hogy jobbá tegyek egy rossz helyzetet, vagy ha boldogtalan és rosszkedvű, anélkül, hogy azon morfondíroznék, rám hogy fog (esetemben) egy ilyen jellegű kommunikációs forradalom hatni. Így amint lehet sort kerítek rá.
Egyenlőre ennyi. Tudom nem sokára minden megoldódik.
Nem sokára újra jelenkezem.
Puszi,
Melinda
Szia:)
VálaszTörlésNagyon sajnálom,h nálatok is előfordulnak ilyenek. Fura volt ezt így olvasni,hiszen Te így élsz a köztudatban - legalább is az au pairekében - "Én is olyan szuper családot szeretnék,mint amilyen Melindáé!' /családtag vagyok,minden happy, szeretjük egymást és nem idegenként kóválygok csak össze-vissza és nem azt érzem,h akkor most én mit is csinálok itt/, de akkor most lehullott a lepel és az te host mamid is nőből van és vmi szúrja a csőrét és nem kívánja magától megosztani veled.
Támogatom az ötletet,h beszélj vele,mert legalább kiderül majd,h mi az ok.. és megkönnyebülhettek mindketten.
Az én host mamim az ilyen helyzeteket a lehető leghülyébben oldja meg.. avagy a kislány előtt,aki a tisztelet és hasonló szavakat hallomásból sem ismeri, szóval előtte oszt ki állandóan és ilyenkor még az a porszemnyi is,amit eddig sikerült megtanítanom neki az is elfelejtődik és csak kajánul vigyorog az arcomba,amikor mondok neki vmit!
A "takarítónő" ez nagyon durva. Hihetetlen mennyire képesek átesni a ló túloldalára és kedvesen jelen esetben választás elé állítani! és mindezt semmi lelkifurdalás nélkül...hiszen mindenki tudja,h mi nekik az 20 font?! nos semmi!!!
Találtam egy plusz munkát,ami alkalmi lesz,de itt van a szomszédban és a szabadidőmbe belefér. Nos az 3-3.5 óra fullos takarítás,de rögtön kézbe is fizetnek. Ott tényleg takarítónőnek éreztem magam! - de hát pont azért mentem -
Kitartás! A másik pedig az,h lehet,h a panaszkodás nem olyan szép dolog,de attól nem lesz senki sem kevesebb,ha leírja mi nyomja a lelkét. Én személy szerint azok közé tartozok,akinek ée kell írnia mi a baja,mert annyi minden más van mindig a fejemben,h az a plusz már a robbanást jelentené.. ez ugye látszik is az irományaimban...
Ne hagyd magad!! Mi vagyunk a jobbak :P
Szia Sára!
VálaszTörlésÉdes tudni, így vagyok jelen a köztudatba. Ma jelentős fejlemények történtek. Minden visszaállt Emmánál. Nálam már nem. Részletekbe nem megyek be, de minden családba akadnak problémák, nézeteltérések. Itt is. És mivel én is itt vagyok, ebből én is kapok, még ha a gond nem is velem van.
Már beszéltünk. Nyíltan és egyenesen rákérdeztem, van e valami amit el szeretne mondani. Kiöntötte a lelkét. Egyébként megértem. A fentiekben említettem, sejtettem nem velem van a baj, így még biztosabban álltam mindenhez.
A takarításról nem is beszélnék többet... Ez az utolsó évem, hogy ezt csinálom. :) Mire felnövök és anya leszek, nem akarok undorral gondolni rá.
Tudom, néha ez meg kell történjen, mikor érzed hogy szakad a cérna.. de én ezt akkor sem szeretem. :) Voltaképp ha jobban megnézem nem is panaszkodtam csak vázoltam a dolgokat ahogy vannak. Azok pedig a való életben nem mindig fényesek. :)
Azért mindenkinek jó hetet kívánok!
Puszi
Szia!
VálaszTörlésKitartást a takarításhoz! A több pénz mindenképp jobb, de ahogy választás elé állítottak.. nos az már nem annyira.
No, kiöntötte a lelkét, és nem te voltál a bűnös? Depis napjai vannak a hostanyunak?
Kriszta
Örülök, h minden ok!
VálaszTörlésPuszi
Szia Kriszta!
VálaszTörlésKöszi a biztató hozzászólást. Én is azon vagyok, hogy javuljon a helyzet. Úgy tűnik máris jobb irányba halad. :) Igen, szerintem ez a január egy ilyen hónap. Nekem is több problematikusabb holtpontom van valahogy. De már süt a nap és mindjárt jobb. :)
Puszi,
Melinda
Sára,
köszi. :) én is.
puszi neked is!
Szia Melinda! :)
VálaszTörlésTényleg igaza van Sárinak, így élsz a köztudatban :) de ettől még persze tudjuk, hogy sehol sem fenékig tejföl az élet :) az emberek akkor is csak emberek.
Örülök, hogy sikerült tisztázni a dolgokat végül. Most már tényleg csak egy kicsi van hátra az au-pairségből, elegendő időd lesz elfelejteni mindezt 2 szigorlat között :D vagy nem tudom hogy nevezik ezt angliában :D hidd el a tanulás majd kiveri a fejedből a takarítást :DD
nagyon szorítok, hogy minden sikerüljön az egyetemmel kapcsolatban!
puszi
Szia Fruzsi!
VálaszTörlésKöszi szépen. Hamarosan jön az a változás. Alig várom, hogy újra az iskolapadot koptassam. Emlékszem mikor anno anyuék állandóan azzal rágták a fülem : "Addig jó, míg tanulsz." :)
Puszi
Én eleve au pair plusz voltam annak idején, nekem minden nap takarítanom kellett, amivle nem is lett volna baj, ha estére nem lakták le volna az egészet. De kibírtam. Bár én nekem ez alap volt, szóval tudtam hogy ez lesz fél évig. A te helyzeted más, mert idő közben változtattak, az meg milyen már, hogy levonnak a takarító brigád javára a TE fizudból...hö. szerződésed nincs? biztos ütközne valamilyen ponttal.
VálaszTörlés