Tesó vizit és egy 'álljunk csak meg egy szóra'.... ****

Helószia!

Beszúrok egy-két sort mielőtt egy nagyobb, összefüggő szöszire kerülne sor.

A címben megemlítettek összekapcsolódnak, ezért vázolom az elsőt. Legidősebb bátyám Londonban él jelenleg és pont. Erről többet nem kívánok szólni. Őt mentem meglátogatni vasárnap. 2 óra fantasztikus autó út. Jól kijövök a magas km/h-val. Csak a sebességkorlátozás hangulatromboló. Az út háromnegyede masszív autópálya, finom kis 4 sávos, helyenként útjavításokkal dekorált, idegölő kocsisorokat ezúttal nem felhalmozott bitumen. Oxford után az M40-re készülök ráhajtani. Otthon autópályát egy ideje nem szagoltam, viszont ha jól tudom, magyar honba nem körforgalomból kell felvezetni, hanem hosszú -mi úgy mondjuk- felvezetőn. Itt a körforgalom a tuti. Ez úgy történik, hogy mész-mész egy akármilyen közúton, majd egy körfogóhoz érsz, amiben általában 4 vagy több kijárat van, ezen belül jelzőlámpák irányítanak. Természetesen oly kedvelt többsávos körforgók. Én is egy hasonlóhoz értem. Várok, hogy a lámpa tovább engedjen. Zöld. Csodálatos, váltok, gáz és már hajtok is tovább. Nem telt bele 2 másodpercbe, hogy észrevegyem a rossz sávot koptatom. Kissé a belsőbe ragadtam a londoni kijárat pedig ott integet nekem. Gyorsan sorolok, kezemet már rutinosan előkészítem a bocsánat kérő kézjelzéshez (amit az angolok nem díjaznak különösebben). Ezúttal is fabatkát sem ért. Látom, már a mellettem lévő kocsiba mérges a pilóta. Felveszem a szemkontaktust, gondoltam bevágok egy "puppy face"-t. Erre azt veszem észre, hogy valami nehezék huppan az ölembe. Az állam. A "mérges" kocsiban kimeredt szemmel, meglepett pofaberendezéssel pislog rám a pár akinek babyszitteltem Kingham-ban (előző bejegyzés). Londonig végig kacagtam az utam.

Ps.: Érdekes. Mind a ketten felismertük a másikat... :-)