februári IELTS, vacsi, Afrika, party és új barátom a modern technológia

No high five IELTS!

Kedden bementem a suliba. Első dolgom volt, hogy megérdeklődjem a vizsgám pontos időpontját jövő szombatra. Erre jött a hideg zuhany… Semminemű visszajelzés nem érkezett még az IELTS nyelvvizsga központtól. Gondoltam bizonyára félreértés, adatkésés vagy hasonló történt. Hamar bebizonyosodott, hogy tévedek. A központ soha nem kapta meg a jelentkezési lapom. A sulim mentegetőzött egy sort, majd bocsánatot is kértek. Awefully sorry-k repkedtek jobbra-ballra. Oké, kérdeztem, mitévők legyünk most. Az igazgató elintézett még egy hívást, én elmentem órára, majd a szünetbe visszatértünk a témára. A központ közölte, már késő a jövő szombati vizsgára jelentkezni, viszont a februárira be tudnak még rakni. Az éremnek mindig két oldala van. Annyira hátrány, mint előny. Egy eséllyel kevesebb arra az esetre, ha javító vizsgára szorulnék. Egy eséllyel több, mivel nyertem egy hónapot felkészülést illetően.

Péntekre kiderült, hogy az angol posta panaszok ezreit volt kéntelen fogadni az ünnepek után. A szolgáltatásuk rendkívül minősíthetetlen volt, mivel feladott levelek és csomagok jelentős mennyiségben rossz címre érkeztek, vagy "elkeveredtek" majd "elvesztek". Gondolom ez a sok idéző jel mutatja mennyire szkeptikus vagyok mindezzel kapcsoltban. :) Annak ellenére, hogy tudom ilyenkor az éves hajtást simán felülmúlja az ünnepek körüli rendet, de erre fel lehetne készülni, mondjuk extra ember két hétre vagy valamilyen szintű óvintézkedés. Mondjuk egy teával kevesebbet fogyasztanak a kihordók, így hamarabb címre ér a posta... Nem tudom ,de biztos van megoldás, ami nem feltétlenül drasztikus.

A keddi nap fénypontja volt a vacsi. Én még ilyen jót soha nem főztem eddig! Kívántam, hogy 11 ujjam legyen, hogy azt is megnyalhassam. Hát isteni volt. Büszke vagyok magamra. Bár kaptam némi felügyeletet az Emmától, mivel elég összetett volt az étel. Ebből a könyvből főztem, ami mellesleg az enyém. :) Karácsonyra kaptam a családtól. Nem a legjobban vannak vázolva a tennivalók, viszont a receptek egytől egyig fenomenálisak. 

A menü : tengeri sügér, ropogós pancetta (kiváló minőségű bacon) és édes burgonya. 

Akit érdekel szívesen elküldöm emailben vagy kommentben a hozzávalókat s hogyan kell elő-és elkészíteni. 

Tanzánia mánia 

Tanzánia, Arusha térsége

Ez a kaland jövőnyárra marad. Amennyiben hamarabb lesz rá keret, természetesen semmi akadálya. Idén az amerikai vakáció le fogja enni még a bankszámla bugyogóját is, anyagi gondokba pedig nem akarok keveredni. :)Az önkéntes munkák sok pénzbe kerülnek, legalább is az a jó nevű és megbízható társulat, akinél jelentkeztem. Mára megváltozott a véleményem. Mivel még nem foglaltam le a helyem, variálhatok. Így a célországot is megváltoztatom. Első emailemben kikötöttem, nekem mindegy hova megyek és küldenek, ott akarok lenni, ahol a legnagyobb szükség van segítségre. Ezt pedig nehéz eldönteni, mindenhol másak a problémák, s mégis ugyanaz. Ezt nem lehet kategorizálni. Erre a válasz az volt : segítség mindenhol elkél. Ez a kijelentés igen tiszteletre méltó és lelkes, de a küldetés úti célja teljes mértékben az én választásom. Afrika gyermek korom óta vonzott. A Szafari illatát ezerszer elképzeltem már,akkor is ha elméletileg ez lehetetlen. :) Az emberiség bölcsője. Amit leírok az nem csupán a harmadik világra igaz. Elképeszt ez a hatalmas kontraszt Afrika és a világ többi része között. Amíg mi téglaházban, kiépített kerttel a civilizáció által dajkálva élünk, ők sártapasztott kunyhókban , a Szerengetivel övezve (amire őszintén irigy vagyok) a „valós” világról oly keveset tudva. Egyébként ahova ezeket az önkéntes táborokat általában szervezik már úgymond kissé civilizáltabb térség és közeg.” Az ember természeténél fogva társas lény” – na meg önző. Most nem kell megsértődni, se protestálni, mert így van. Ahhoz nagyon tisztalelkűnek kell lenni – aminek létezését sokszor kétlem, hogy csak a mások javát  szolgálnánk mindenféle vagy akár csak a legcsekélyebb szintű elvárás nélkül. Ami motivált alapvetően a kaland, az adrenalin, hogy valóban képes leszek-e minderre. Az, hogy majd hogyan fog rám hatni a program. Az, hogy mind az amit eddig tanultam az élet során (lexikálisan és átvitt értelemben) élesben is használható e. Ebből a haszon remélhetőleg egy életre szóló lecke lesz. :) Tehát ha profitálok és jó helyre rakom a befektetni valót, s még másik is jól járnak, akkor még sem vagyok olyan rossz ember, igaz?! :) Csak kölcsönösen „kihasználjuk” egymást?

Múlthéten Gréta szülinapja volt. Ezer éve nem láttuk egymást, nagyon elfoglalt. Oxfordban élő és dolgozó ex-au pair.Eredetileg vacsorára hívtam meg, ajánlva, hogy a helyszín és időpont ő döntése. A vacsiból klubozás lett. Nem vagyok oda a helyi szórakozó helyekért, továbbá a királyság különböző részein is buliztam már, de sosem voltam elragadtatva. Nem bírom a tömeget, a tapizást, lökdösődést, azt pedig végképp nem, mikor valaki ebédje a cipőmön landol. Általánosan az angol szórakozó helyek nem az én ízlésvilágom és túlnyomó többségüknek ízlésük sincs. Ebbe az is beletartozik, hogy én jártam eddig rossz helyen. Egy eliteb klub biztosan jobban megnyerné a tetszésem, legalább higénia és stílus szempontjából. Viszont ha én nem vagyok a  "party arcok" publikus réme, jöhet akármilyen klub, akkor sem az én világom. Mielőtt félreértenétek imádok szocializálódni és szórakozni a beülős-beszélős-zenés és a baráti házibuli keretein belül. Viszont ez most a klubfüggő barátnőm estéje volt, nem mondhattam nemet. Az oxfordi Woo hoo-ba mentünk. A centrumi klubok egyike, elkényeztetett, fiatal, bugyi vadász ficsúrok és identiás zavarban lévő, semmi ruhadarabot viselő lányok lelőhelye. A tömeg iszonyatos volt, de megpróbáltuk úrrá lenni rajta. :)

Hajnali egy körül azon a ponton kötöttem ki, amikor már nem tudtam tolerálni azt a "mutációt", amin a jelenlévő emberhad ment keresztül az elmúlt órákban a bárpulttól a tánctérig. Kimentem friss levegőt szippantani. Le kellett raknom az kólámat, ami mellesleg szinte tele volt. Be passzoltam a többi, oldalra tett lötty közé, ahonnan többet fel se vettem. :) Két erősen feminista, józan lánnyal szóba elegyedtem. Rövid idő után elkezdték tippelgetni honnan is származom. Jött minden, csak nem a megfelelő, így rásegítettem annyival, hogy : Kelet-Európa. Erre két merev arcberendezés tekint rám. :) Válasz : "Én nem tudom mi van Németországtól Keletre, bocsi." Ezt már annyiszor kaptam. Volt aki azzal jött mikor említettem magyar vagyok, hogy ők bizony két városban is jártak ott - Pesten és Budán. -.-ˇ Vagy, hogy most az én barátnőm, Hanka cseh vagy szlovák, mert nem igazán vannak tisztába azzal, hogy is van ez Csehszlovákiában. Error!

iPhoned myself

A modern technológia arca elképesztő, fantasztikus, lehengerlő. És én még csak egy kisebihal vagyok a tudomány terén. Hogy is mondjam?! – kóstolgatok és ízlik. A napokban pedig odáig jutottam, hogy beleharaptam az almába. A híres Apple család„gyümölcsének” egyikét élvezem : az iPhone 3g-t. Smart phone - angolul már csak így emlegetik a mobilszámítógépet. Okos kis szerkentyű. Körülbelül 8 és fél órája vagyok magam is tulaj és imádom. Az otthoni kínálatot nem tudom, de Angliában annyira kedvező csomagba „osztogatják” az iPhone-t, hogy hiba lenne kihagyni. 35 font havi előfizetés, ami korlátlan hívásokat (Egyesült Királyságon belül), 600 limitált szöveges üzenetet („hazai” és nemzetközi szinten) és ingyenes Internet hozzáférhetőséget kínál. Ezzel meg is indokoltam a kérdéseket. Szuper kis gép. Mivel a családi életem 100, egyéb társasági életem 40 százalékát net-kontakttal végzem, idejét éreztem, hogy egy korszerű telefont szerezzek. Számomra kicsit még minden kínai, de a gyakorlat teszi a mestert. ;)

Szép napot!

Melinda

( Ps.: a hétvégi bejegyzés pár napon belül jön )