Prága, Csehország

Prága, Praha, Prague. Magyarul, csehül és angolul.

Elképesztően fantasztikus három napot töltöttem a csehek fővárosában. Szeptember 22-én, szerda este repültem. A légitársaság megint csak a jó-öreg Wizzair, ami kezd Európa egyik legközkedveltebb utasszállító vállalata lenni. Jómagam elégedett vagyok a színvonallal és az ehhez abszolút passzoló árakkal is. Gyorsan még annyit megemlítenék, hogy megint csak kocsival mentem és egy reptéri autós megőrzőben hagytam a kis clio-t. Az ár kedvező, az utazás kényelmes és kiszámíthatóbb, mint busszal.

Egész későn landoltam, késő este 11 körül, viszont ezúttal sem volt nálam több, mint szerény és hűséges kis kézibőröndöm, szóval ismételtem nem kellett várni a csomagkiadónál. Pillanatok alatt átsiklottam az útlevél ellenőrzésen. Szerintem 5 percnél megint nem várakoztam tovább és már láttam is a parkoló horizontján az én kedves cseh barátnőmet, Martinát, aki szívélyesen kijött elém a reptérre és még vendégül is látott egész ott tartózkodásom alatt. :-)

Szóval, az egész utazás apropója alapjába véve egy amolyan "old-school au pairs" találkozó, ami a régen itt au paireskedő lányokat és egy-két más a UK-ben szerzett barátot foglal magába. A társaság 90%-a péntektől kezdett megérkezni, én azért jöttem hamarabb, hogy egy kis időt töltsek csak Martival.

Tehát az egész csütörtök a miénk volt! Csak a miénk! :-) Ami már csak abból a szempontból is jó, hogy kevesebb a fusztra, mivel csak ketten voltunk. Tiszta laza napunk volt. A kelés könnyen ment annak ellenére, hogy előző este sokáig koptattuk beszéléssel a régi sztorikat és nemrég történt fejleményeket. Csak a saját tempónkat kellett követni, amit most extra kényelmesre állítottunk :-), így szépen volt időnk mindenre, egy komótos reggelire is. Majd mint a legtöbb busy fővárosban, itt is aranyat ér a tömegközlekedés a centrumon belül, tehát busszal majd metróval jutottunk el a központig.

Két megálló után, a buszról leszállva ehhez az ezüst oszlopokkal motivált metrómegállóhoz érkeztünk, a Letnany. Egyébként nem tudom helyesen leírni a nevét, az első N betűhöz tartozik egy ilyen a teteje fölé --> ^, ami a számunkra szimpla N-ből NY-t képez. A szimpla N, mindenfelé pöcök nélkül pedig az NY mássalhangzó a cseh ABC-ben. Ez így van a Z és az S esetében is.

A központba bevetettük magunkat és nekiláttunk egy kis városnézésnek.

Egyik megálló a turisták egyik legnépszerűbb helye, az Old Times Square vagyis Régi idők tere, ami renovált és szépen helyrepofozott, látványos épületek közé van beékelve.

Ez az egyik kedvenc képem :

Balról a második építmény imádtam.
The Astronomical Clock, vagyis a templom tornyának alsó harmadára épített csillagászati óra, ami minden órában egyszer megszólal, és a jól megfigyelhető két kisajtón a 12 apostol bábuja, egymás után haladva kitekint.

egy sétáló utca

Az idő remek volt, sőt mi több, számomra meglepően meleg. Éppen alkalmas egy kellemesen fárasztó sétára :-) Szóval következő célállomás Prága Vára volt, ami egy dombra van építve.

Prága városa a felfelé vezető útról

Egy kötelező fotó az egyik őrrel, amit egyébként rendkívül idegesítőnek találok, sőt mi több elcsépeltnek, de Marti vett rá, na!

Másik kedvenc. Egy játék múzeum bejárata.

Őrségváltás

A vár udvarában található a Prágai Katedrális, aminek egyik freskókkal díszített bejáratát a következő képen láthatjátok.
Majd a monumentális építmény egyik, "szánalmas" kézi fényképezőm lencséjébe bele nem zsúfolható része.
A katedrális alatt tárolt, nézelődőktől ráccsal elkerített amolyan "kiállítás" az első kövekről 1060-ból.


A képen látható, nem tudom mennyire egyértelműen kivehető tetőtéri kis kávézóba beültünk egy félórára. A kilátás Prága városa volt megint.
Egy kis utca visszafelé haladva a központba...

hímesek :-)

jó-öreg gulyás

Károly híd, ahol csak gyalogosan lehet közlekedni

5 ujjadat a kép alján található keresztszerű szimbólumra, másik kezedet pedig az öntött vasas részen láthatóra téve kívánni lehet.

nem rossz ;-)

cseh korona. Egy nullával megtoldva a bankók értékét, a magyar forint értékének felel meg.

Péntek. A legmozgalmasabb napja az egész prágai tartózkodásomnak. Kezdjük azzal, hogy kedves cseh vendéglátómnak kötelező gyakszija volt az éppen csak elkezdődött egyetemen, amiről csupán kétszer lehet hiányozni egy szemeszterben és nem akarta már az első napom ellőni. Tehát mese nincs, suliba pedig menni kell, úgyhogy nekem egyedül kellett boldogulnom olyan délután kettőig. Marti már reggel 6 után kicsivel el is húzott, én persze hajlandó nem voltam felkelni olyan korán, szóval csak olyan 9 óra körül kászálódtam ki és tettem rendbe magam a nagy önálló városnézésre. Előtte való este megbeszéltünk pár részletet hogy hova, mivel és hogyan tudok eljutni, majd hogy hol találkozunk ha neki vége a sulinak. A kis papírfecnire, gyér kézírással vetett tervemet stírölve elindultam a buszmegállóhoz, ahol a buszra felpattanva, 2 megálló után a metróhoz érkeztem (Letnany), ahol 4-5 állomás után már a központba voltam. És elkezdtem egészen martinátlanul barangolni Prágában. Élveztem, pedig semmi extrát nem tettem, csupán sétáltam, nézelődtem, oh ja és vásároltam, amin kemény sztrájkot űztem pedig hónapokig (így futotta a zsúfolt szeptemberemre is). Egy kicsit megvalósult egy régóta betervezett álmom, hogy egyedül utazzak. Nem tudom ez miért vonz vagy inspirál engem annyira, de még mindig tervben van. Csupán azon töprengek, hogy külföldi vagy belföldi (Anglia) távlatokban gondolkozzak e. Tovább haladva, az idő már kettő körül járt, nem sokára találkozni kell Martival. Szuper jól elnavigáltam magam a kis utcáktól kezdve, a főbb sétálókig. Meg is veregettem a vállam. Kicsit késve érkeztem, mivel lefőttem a hirtelen melegbe, mint messziről jött európai a Góbi sivatagba, úgyhogy szaporára vettük a lépteinket. Martinak időpontja volt az egyik főváros melletti rendőrkapitányságon. Az ügy elég lényegtelen, olyannyira, hogy ő maga nem is emlékszik az incidensre, aminek voltaképp még szemtanúja sem volt. Mindössze azért kellett elmenni a meghallgatásra, mert az egyik érintett barátja volt. Itt elidőztünk egy olyan bő két órát, egyébként a húga és húga barátja is velünk tartott. A fiú különösen szimpatikus, amcsi angolt nyomó, kellemes egyén volt. Miután végeztünk, elmentünk felszedni egy Németországból érkezű egyébként török származású kedves barátunkat, Mo-t. Nem tudom ki mennyire emlékszik a fiatal emberre, Ő volt a számtalan bulik házigazdája, mint pl Xmas, Halloween, Black n' White party. Szóval őt felszedve visszamentünk a lakásba lerakni a cuccot, majd gyorsan elkészültünk és indultunk vissza a központba. Végre ételhez jutottam. Elfelejtettem enni egész nap. Egy kellemes alagsorba épített étterembe ettünk, ahol egyébként nagy ablakok tágították a teret. Cipóban tálalt krumpli levest ettünk, ami felettébb lenyűgözte germán földről jött barátunkat. =)

Vacsi után elmentünk sétálni.

a már említett tér esti kivilágítása

A képen Martina egyik még középsuliból ismert barátnőjével vagyok

A séta után olyan 11 körül a nagy állomásra mentünk, ahol egy másik érkezőt fogadtunk. Sabine, én személy szerint nem ismertem előtte, csak látásból. Szintén német, jó fej, én nagyon csíptem.

Állomás után a hotelt mentünk megkeresni, majd kicsit vártunk a becsekkolásra és bő félóra múlva már a villamoson zötyögtünk vissza a centrumba, egy jó pub-ra éhezve!

a villamoson

Hosszas keresés után rátaláltunk egy tetőtől talpig ijesztő pubra.

Martina, Mo és én

a pub

Sabine és Dani

Hajmeresztő képegyveleg mindenfele a falon. Csak megemlíteném, az egyiken egy nő ült a WC-n. Hogy mi lehetett a fotós apropója..?! Beteg. Le se fényképeztem.

olyan keresztapás =) Egyébként nem dohányzom, csak ha az alkalom úgy adja. Nem erőltetem a leszokást se a bagózást, de mértéket tartok. Van hogy hetekig rá se gyújtok.

Szombat és egyben az utolsó nap. Mintha nem is éjszakáztam volna, ahogy csörgött az ébresztő felpattantak a szemhéjaim és kiugrottam az ágyból. Mo-nak mondtam, hogy reggel én keltek mindenkit, szóval magamat önkényesen kiszolgálva felvertem álmából :-) Amire mindössze annyi volt a reakció hogy "És a reggeli már kész van?". . .

A napindulós hajcihők megvoltak, kaja, fogmosás, cipő, kabát, kulcs, lift és már úton is voltunk megint. A többiekkel a városba találkoztunk, már Nora (német) és Tom (angol) is csatlakozva a csapathoz. Együtt felvettünk egy másik tagot is, Szonja-t, aki svájci és szintén csak látásból ismertem. Majd teljes létszámmal elmentünk város nézni.

A következő képen látható épület egy étterem. Nekem nagyon tetszett.
Tipikus városnézős megoldás. Fogat, lovakkal. Számomra az egyik legszimpatikusabb forma, bár még sosem próbáltam ki. Na ez elég vicces... Felírom a listámra!!!
A fentiekben már említett csillagászati óra tornyába fel is lehet ám menni, még jó hogy fel lehet... Legjobb turistafogó! Szóval mi is így tettünk. Ezt mind lifttel mind lépcsőzéssel megoldható. Mi a sportosabb választás mellett döntöttünk és felsétáltunk.

Ezen a vascsöves alagúton jut fel és le a lift

már a torony tetején, a kinti részen a csapattal

(= loving it =)

És a eleredt a pár nap alatt nem hiányolt eső, amit a legjobban az emberek alkotta esernyő kupac indexel a kép.

Egy intellektuális kép, aminek készítője egy tátott szájú arra tévedt turista volt

kövessetek!!

a toronyból lefelé

Egy utolsó csoport kép

A gépem 6 órakor indult. Már 4-körül elindultam a központból a reptérre. Ezúttal busszal. De előtte még közösen beültünk ugyanabba az étterembe, ahol előző este volt szerencsénk betévedni.

És az úton belebotlottam egy cukrászdába. Remélem észrevehető a hasonlóság.

Ezt a képet csupán a poén kedvéért szúrtam be. Így néz ki kérem egy 100%-os MENTA TEA! ^^

Egy végső és rövid összegzés.

Engem megnyert az a része Prágának, amit nekem volt szerencsém bejárni. Az ország csak földrajzilag nincs messze a miénktől (M.o.) sajnos. Azon emberek mentalitása, melyekkel néhány napos látogatásom alatt találkoztam, a várost körbejárva - ez alatt lakóteleptől, szórakozó helyekig, éttermeken át mindent értek - szembeötlően magasabb a színvonal. Ami elképesztett, hogy legalább két tuca emberrel elegyedtem szóba, ezalatt értek eladót, jegyeladót, civil utcai embert, pincért, pénztárost, random cseh embereket Martinán keresztül vagy pubba mind erős közép szinten vagy feljebb beszéltek angolul. Azt nem tudom ez mennyire vonatkozik az ország többi részére mondjuk. Konzekvencia tehát, hogy igen, see you again!

Melinda