Sinen vagyok

Errol kulon postot nem szandekoztam irni, csupan beszegni egy nagyobb hangvetelu szosszenetet vele. Viszont szivesen megosztom az oromom okat itt is.

Ugy tunik, a mondat vegere pont kerult - vagy felkialto jel. Vitathato. Nehezen tudok lepest tartani sajat eletem esemenyeivel. Szanalom, banalom, de rengeteg mindent le sem irok. Ime egy nyomos erv vagy kituno kifogas - laptop hianyaban nem egyszeru az online eletvitel. Publikacio pedig vegkepp nem.

Tehat zsebembe kerult egy 6.5-os IELTS eredmeny, ami egyetlen kritiriuma volt az egyetemi bejutasnak.

Miutan kispostaztak az osszes hivatalos okiratot a viszgamrol azon nyomban elkudltem emailben a masolatokat a Brookesnak. Hetekig zero reakcio. Majd par hete kaptam az interjura valo meghivast. A heten, pontosabban szerdan el is mentem es harom dimenzios, tettre kesz formatumban megjelentem. Maga a prof jott le ertem az aulaba. Nevemen szolitott a kezdetektol. A lifthez mentunk. Lassan adagoltak az osszes infot, amit tudott rola, ami az adatlapomon szerepelt. Valoszinuleg soha nem keszult Ram ennyit senki elotte. Eleg nagy loket ez egy interju elott. A szintukhez ertunk. Kinyilt a liftajto es kilibbentunk a folyosora, mint ket osregi kollega. Azzal kezdte, hogy Isten hozott a szerkeztoi reszlegen. Ekkor dobbant meg eloszor a szivem. Ajtot nyitott nekem, majd betessekelt. A prog irodaja a reszleg masik oldalan helyezkedett el, igy volt alkalmam bepillantast nyerni a "kemeny" dolgok elott. Megalltam egy ponton, mert meg kellett allnom. Valoszinuleg egy abszolut hetkoznapi jelenseg vett le a labamrol, s talan epp ebben rejlik a dolog szepsege. Vegigpasztaztam szemeimet az irodan. Kozepen a mag, a mini irodakbol epulo iroda kozpont. Mindenkinek meg van a sajat kis asztala, kollegak csevegnek egymas mellett, megannyi iratot kezukba tarva. Masok a szamitogep kepernyoere mutogatva osztanak meg informaciokat munkatarsaikkal. Majd elsuhant egy-ket kaves bogre is elottem, aminek aromaja szikrakent belobbantotta koffeinre orientalt agyfeltekemet. A bal soron vegig haladva az osszes fejes irodaja vegig lett prezentalva. Mindenki a telefonon logott. Vegul betertunk a prof irodajaba is. What a mess. Elkacagtam magam egy kicsit. Egy egeszen kicsit. Megkerdezte a pfor, mi olyan mulatsagos, o is szeretne nevetni. Mondtam, ez olyan, mint a szobam. :) - amire annyit mondott,  orulok, hogy otthon erzed magad. Az interju maga meroben barati volt. Altalanos kerdesek. Itt inkabb engem akartak megismerni, mint sem, mire vagyok kepes konkretan a szakot illetoen. Tomor felora volt az egesz. A pfor egy nagyszeru holgynek tunt. A beszelgetes vegen azt mondta, idezem "I love you" vagyis, hogy imad.. Mielott elkoszontem kaptam nehany informaciot a jelentkezok szamarol, es arrol milyen fontos szamukra kit vesznek fel. Ide csapatjateko, ugyanakkor egyeni munkara is epp ugy kepes diakok kellenek. Rengeteg olyan pelda van, hogy papiron valaki nagyszerunek nez ki, majd interju utan visszautasitjak, mert antipatikus.

Csutortok, vagyis egy nappal kesobb kaptam is egy emailt, amiben kozoltek, hogy felvetelt nyertem az Oxford Brookes Egyetem Publishing Media szakara. Ezt a mailt rengeteg telefon beszelgetes es ket unnepi sor kovette. :) Boldog voltam es vagyok. Itt egy uj kezdet.