Mostantol nincs tobb kavezo, valamint mother help sem majustol.
A kavezoba mar 3 hete nem tudtam bemenni. Igy tortent, hogy ma irt Debbie, a fonok, hogy keresnek mast a helyemre a szombati forgalom miatt. Megkerdezte, hogy szivesen beugranek-e a jovoben egyszer-ketszer, amennyiben munkaero hijan vannak s van kedvem es idom hozza. Az utolso fizum meg ott maradt, igy megkert ha arra jarok vegyem fel es valtsunk egy-ket szot is. Hianyozni fog a kavezo nyuzsije es a fel tucat fiatal angol princerekbol allo brigad. Az uj fonokok plane. Jo emberek. Orulok, hogy ennek a vegere is pont kerult. Mar nem birtam, hogy hetvegen is ennyit dolgozok. Nem a munka, a kemeny melo zavart, vagy hogy mar nem voltam egeszen tisztaban a szabad nap fogalmaval, hanem, hogy mennyi minden rovasara ment - ugyanakkor az amcsi persely javara. Tudni kell abban hagyni, lemondani - esetemben felmondani. Tenyek ele allitottam magam. En szeretek szorgos diak es hasznos tagja lenni a kozossegnek, dolgozni, ejszakazni es learatni a megerdemelt baberokat. Viszont ennek a kiegeszito munkavegzesnek se elejet se veget nem lattam. A penzen kivul nem sok profit szarmazott belole. Legalabb is a tulnyomo veszteseg miatt. Nem erte meg hulla faradtnak lenni a kovetkezo hetre, nem elvezni a hetveget es nem talalkozni a baratokkal.
A mother help munkamat aprilisban befejezem. Tobb okbol kifolyolag. Amelianak egy live-in nanny kell, aki a nap tulnyomo reszeben ott van es allja a sarat. Masik, erre nyaron nem lenne idom. Tanulni fogok es ami ennel is fontossabb kikapcsolodni. Mert jon a kovetkezo fazis. Mielott elutazok majusban kapcsolatba lepek a professzorral es nehany lehetseges oreg diakkal. Ugy erzem hatranyba vagyok, mivel kulfoldi vagyok es tudom szembe kell neznem par nyelvi nehezseggel. Tovabba megkoptak az iskola szenzoraim. Szeretnek visszahuppani a nyeregbe mielott beindul a vagta. Suli kezdesig elugetek, nincs miert sietni. Ezt onmagamert es a szuleimert csinalom, akik minden tamogatnak es tamogatni fognak. Nem csupan jol akarom csinalni, hanem kivaloan. A jo mar regen nem eleg. Magasra fogom tenni a mercemet a kezdetektol es addig megyek elore, amig egy First Class-t a kezembe nem nyomnak. Hosszu ut all elottem, van meg boven mit fejlodnom. Nem csak edukalisan, de mint kozember, szemelyiseg is. Ugy gondolom, amig torekszem, addig jo fele haladok. Amikor elegedetseget erzek (magammal szemben) kicsit leeresztek, vagy elbizom magam. Tehat ugy kompenzalok, hogy folyamatosan kituzok magam ele valamit, hogy ugy mond "to keep me going". Ezen javitanom kell, mert se elbizni, se tulhajszolni nem szabad. Egeszseges ambicio.
CPE - Certificate of Proficiency in English (http://www.cambridgeesol.org/exams/general-english/cpe.html)
Professzionalis vizsga angol nyelvbol. Ez a kovetkezo, amit csinalni fogok. Rengeteg pozitimuva. Tobbek kozott, nem vagyok hataridohoz kotve, nem hajt a tatar. Nincs tetje ugy mond, hiszen ezen mar semmi nem mulik. Vagy meglesz, vagy nem. Legalabb is elsore. Ezt magamert csinalom. Szeretnem, ha a birtokomba lenne. Ki tudja mire lesz meg jo alapon. Meggyozodesem, ez mindig jo adu lesz abban az esetben ha az angol tudasomat kellene bizonygatni a jovoben.
Itt fel kell kotni a gatyamadzagot. Ez azert kemeny dio. Mindenazok, akik idegen anyanyelvi kornyezetben elnek, tudjak mirol beszelek. A gyozelem csak kemeny csata utan edes.
Egy szinten Angliaban elo magyar lany boncolgatott nehany emlitesre melto gondolatot. Elmerengtem en is. Erdekes csaj. Mivel publikus, gondolom nem gond ha dobok egy linket : aniinwonderland.blogspot.com. Amennyiben megis, feel free to shoot me, Ani. Most a kinti letre ternek ki, s az esetmben fennallo korulmenyere.
Nincs ott anyukad, akinek a szoknyaja moge bujsz, ha osszetornek vagy amikor "az egesz vilag ellenem van" szindroma all fenn. Mindenkivel megesett/esik/meg fog esni. A legjobb lecke a kiszolgaltatobb helyzet peldaja. Ilyenkor jon le a sok reteg, s derul ki, kit milyen fabol faragtak. Edes mindegy ki voltal otthon, az szamit ki tudsz lenne minden korulmeny kozott. Az, hogy meg van-e az a mag, amitol Te vagy Te. Nem vagyok egyedul, ha kijelentem, ugy erzem vakon, suketen es neman jartam mielott kulfoldre jottem. Mielott el kezdtem utazni, elni es lenni. Nem volt pokol az eletem Magyarorszagon, csak egesz mas. Csupan azert neheztelek jelenleg kicsit magamra, mert nem tudok megbekelni azzal, amilyen voltam tizenevesen, par evvel ezelott. Azt kell nem csak megtanulni, hanem megerteni es elfogadani, hogy nem az szamit milyen voltal, hanem, hogy milyen ember lettel es leszel. Ez arra vezetheto vissza, hogy a multban nem lehet elni, s ezzel le is van zarva a tortenet.
Kinti let ala innentol nem csak Angliat vonom. Valojaban nem az orszag maga, hanem a talakozasok, emberek es esemenyek millioi hatarozzak meg a jelenlegi stadiumot. Imadok nemzetkozi lenni. A furcsa az (masoknak, nem nekem), hogy mar nem erzem magam otthon sehol sem. Nem vagyok szamkivetett, otthontalan, maganyos vagy hovatartozast feszengeto. Azon a ponton vagyok, hogy szinte akarhol jol erzem magam, minden csak a perspektivamon es a lehetosegeken mulik. Ezzel nem azt mondom akarhol elnek, dolgoznek, tanulnek innentol. csupan annyit, hogy konnyebben kikuszobolom az akadalyokat.
Probalok hu lenni a lelkivilagomhoz. Ez az, ami egyedul nem megy. Zarjuk ki a skizofreniat, maradjunk a baratoknal. Sajnos sokszor tul semleges tudok lenni. Ma kaptam egy szomoru emailt apatol. Meghalt a kiskutyam. Az elso kutya es utolso kiskutyam. Oreg volt es elaludt. Regen a fejemnel, a parnamon aludt. Olyan banat fogott el egy pillanatra, hogy felrehuzodtam a kocsival (dugoban acsorogtam, es mobilneten emailt olvastam). Belul sirtam, de nem tudtam konnyezni. Sajat magam elott tartottam magam, nem tudom milyen okbol kifolyolag. Nem volt ott senki, aki megbamult volna, mit sirok az ut szelen. Egyszeruen tudatomban volt, uton vagyok, mennem kell valahova es passzban kell maradnom. Amikor hazaertem sirtam. Csak magamnak, a szobaban. Csak par percre.
A végét megkönnyeztem. Mióta kicsit benőtt a fejem lágya vallom, hogy az élet elmúlására nem szomorúan, hanem derűsen kell tekinteni. Ez az ami mindenkinek az életében eljön, akármilyen életet élt. Csúnya vicc, de én úgy szeretném élni az életem, hogy a temetésemen a papnak minél kevesebb kelljen hazudnia. Tény, hogy vannak unszimpatikus emberek, akiknek a lelke nem fejlődött az élete során. Halottról viszont csak jót vagy semmit. Ilyenkor kerülnek elő a túlszínezett papi beszédek az elhunyt alany életéről. Egyszer mindannyian csatlakozunk amjd szeretteinkhez az örök álom nyugalmában. Ugyan ki mondja meg, hogy mi az élet? A halottak már nem beszélnek. Ugyanúgy az élet is lehet álom, és az álom is lehet élet. Inception (L)- na ez most csak egy szubjektív vélemény-nyílvánítás volt. Az általad leírtakkal mélyen egyetértek. A magunkkal való jó kapcsolatot nem kapni minden sarkon, dolgozni kell érte, majd pedig saját értékrendszerünk alapján önbizalmat szavazni magunknak. A bibi ott van, hogy mikor magunkat kell értékelnünk elbizonytalanodunk, ilyenkor nem kérhetünk kritikát másoktól, mint mikor egy harmadik személyt szeretnénk pellengére állítani. Saját magunk megítélése, csak saját magunktól függ, milyen egyszerűen is hangzik! Valójában édes teher.
VálaszTörlésSzia Melinda!
VálaszTörlésTőled is mindig kap az ember egy jó leckét. Köszönöm! :) Nem is nagyon tudok erre, mit írni. Csak ledöbbenek, hogy egy fiatal lány ilyen sorokat vet képernyőre. Eddig azt hittem, hogy maximalista vagyok. De akkor Te mi vagy? :) Vagy én nem tartozom abba a körbe, vagy van még egy jobb szó és az jellemez Téged.
Teljesen igaz, hogy amikor nincs mellettünk anya (na, ez most kicsit olyan negatívan hangzik így... mindegy), akkor kell igazán önállónak lenni és megállni a saját lábunkon. Neked ez nagyon jól megy!
Sok sikert és kitartást minden tervedhez! 100%, hogy terveid szerint alakulnak a dolgok, vagy még jobban. :)
Szép hétvégét! De aztán pihenj és élvezd! ;)
Szia!
VálaszTörlésSemmi baj, sőt ez igazán megtisztelő, hogy ajánlod a blogomat. :)
Hihetetlen mekkora életerő van benned, sokaknak példa lehetsz. Biztosra veszem, hogy sikerülni fog minden, amit kitűzöl magadnak célul.
Jól éled az életed, hiszen bárhol vagy mosolyogni tudsz és élvezed a pillanatot, ezt hívom én életművészetnek, én még csak tanulom. Szeretni az életet, ez mindennek a kulcsa.
Nekem is meghalt tavaly a kutyám, azt mondták azért mert, nem bírt rám várni. Sokan vannak akik nem bírnak megvárni minket, de az ember csak akkor jön rá, hogy mit szeret igazán ha elválik tőle. A dolgok rendje szerint pedig ezek a dolgok előbb utóbb úgy is visszatalálnak, ha nem, valószínűleg, nem is voltak fontosak.
Otthon, igen már ez nagyon furcsa szó a számomra, hiszem már az „otthon” sem ugyanaz, vagyis ugyanaz, de mi már sosem leszünk ugyanazok, túl sok minden történt velünk nem „otthon”. Egy idő után a jelentése egyenlő lesz az emberekkel, legalábbis számomra, én is igyekszem otthon lenni mások számára, így leszünk otthon mindenhol.
Ne ez megint kusza lett, úgy „anitásan” :P
Jó pihenést!
Annyira jó olvasni ezeket a bejegyzéseket és a kommenteket is persze.Nagyszerű gondolatok,szuper hozzáállás a mindennapokhoz az élethez,csak így tovább és a siker nem marad el!!
VálaszTörlés