Az ezer éve várt Párizs

Mindössze 5 hónapot késett a bejegyzés. Meg szeretnék indokolni egy-két dolgot, még mielőtt a fejemhez vágnátok néhány újabb szemrehányást :-)

Azért sem igyekeztem minden erőmmel, négykézláb megírni ezt a bejegyzést mivel egyáltalán nem úgy sikerült a túra, ahogy azt terveztük. Tele volt kavarodással, szervezetlenséggel, félreértésekkel, rossz pillanatokkal. De persze mindemellett jókkal is, de sajnos részemről túlnyomó volt a negatívum.

Hol is kezdjem, hol is kezdjem... Ja igen. Még télen Zsófi és én tanakodtunk, merre kéne menni, mit kéne megnézni, s jó ötletnek tűnt hazamenni autóval Európán keresztül. Nem is tudom pontosan kinek az ötlete volt, bár utólag azt kell, hogy mondjam jó nagy butaság :) Nem fun annyit utazni kocsiban!!! Plusz nagyon kevés időnk volt, mindössze 3 nap. Sokat járt az eszem azon is, hogy ha legalább 5 nap alatt kellett volna ezt az utat megtennünk, akkor talán probléma sem lett volna, s a feszültség sem ült volna annyira a nyakunkon. Nos ami megtörtént azon sokat változtatni nem tudok, szóval tanakodni sem érdemes róla... Folytatnám a sztorit. A túra előtt a volt barátom és haverja kijöttek hozzám Angliába (csupán néhány napra indulás előtt), s majd innen az egyik ismerősük vezetett haza minket. Zsófival együtt tele volt a kocsi. Egy opel astra combival zötyögtünk haza, egy lakókocsit vontatva magunk után, amiről meg kell h jegyeznem csak a túra előtti napokban lett tudomásom, úgyhogy sok mindent nem tudtam ennek érdekében tenni. Persze feltételezni se feltételezzük, hogy a lakókocsi a mi igényeink kielégítésére volt ott! :-) Azt csak a sofőr hozta eladásra MO-ra... S hadd toldja meg, hogy mikor elmeséltem a host anyámnak, szólt hogy milyen lassú pláne veszélyes így végig szelni Európát.. De akkor nem tudtunk mit tenni. Indult a "buli". Március 12.-én pénteken indultuk innen Chippyből, s mit ad Isten késéssel :-) olyannyira, hogy a kompot is lekéstük :-) én kicsit bepánikoltam, annak ellenére, hogy örök késő vagyok (félreértés ne essék, most nem az én hibámból történt mindez), de egy durva félórás-órás várakozás után némi készpénz rásegítésével elmentünk a következővel. A kompról annyit, hogy először kompoztam így életemben, amikor 2006-ban kijöttem Angliába, akkor a csalagúton keresztül szeltük át a csatornát. A csalagút olyan számomra mint a metró, a komp meg egy hajókirándulásra emlékeztet, szóval újat nem tudtam tapasztalni :-) A komp út durván egy órás, kicsivel több volt. Calaisnál kötöttünk ki. Ahogy elhagytuk a kikötőt, az irányt egyenest Párizs felé szegeztük.

Autópályát kellett igénybe vennünk, és azt kell hogy mondjam, nagyon drága. Nem éri még Franciaországon belül kocsival menni, legalább is nem lakókocsival, mivel lehet ezért volt olyan magas a pályadíj. Ha emlékezetem nem csal olyan 11 körül sikeresen megérekztünk, hullafáradtan, kicsit gyűrödten. S amint beértünk a citybe, nekiálltunk szállást kereni, mert ugye mi nagyon lazák és vagányak voltunk, s nem foglaltunk le előre semmit! Ami utólag HIBA abból a szempontból, ha nem ismered a várost, akkor egy kis ideig tart míg Párizsba egy elfogadható szállást találsz, mi is kb a gettóba fogtunk ki egyet.. Jó tanács : ilyet ne csinálj, zsírozd le ezt is előre, plusz menj ETAP hotelbe, "olcsó", nem annyira rossz, tiszta. Többségben 3 ágyas szobák vannak, de ha többen vagytok egy ajtóval elválasztott 2 szobás elhelyezés is megoldható. Mi is így voltunk.

Mi beterveztünk egy kis esti városnézést, de az exbarátomnak nem sikerült úgy elrendeznie mident, ahogy gondoltam, mivel a sofőr csávónak épp a hotelbe maradni volt kedve, s halvány lila gőze nem volt arról, hogy mi ott fogunk aludni plusz várost nézni óhajtunk... Kérem ez volt ez egész lényege!! Nos semmi baj.. nesze nektek folytatás : mi legyen akkor most? Eléggé a város szélén voltunk, tehát nem volt más választás csak vezetés a belvárosba. A fiúk már ittak, lehúztak egy kis aperitívet, szóval ők kilőve, Zsófi meg a vezetés akkor még Angliáva sem álltak igazán szóba egymással, nem hogy Párizsba... Szóval ki maradt? Persze hogy én :) Megtoldom a témát : életemben nem vezettem kombit, nekem nagy volt az az astra, és ha említek egy két szót Párizs utcáiról mindjárt összeáll a kép. A körforgalomba nincs szabály igazából (ezt az egyik francia ismerősöm mondtam),, s nem éppen evidens mikor mi van, tehát ha baleset történik, mindig mind a két fél felelős, mivel egyszerűen szabály és logika hiányában nem tudják eldönteni ki a felesős egy ilyen esetben. Továbbá mindenki megy mint az őrült, bevág eléd, index luxus, sok a hülye biciklista meg robogós... Tele van öngyilkos jelöltekkel alias gyalogosok. Én leizzadtam míg betévedtünk a városba... Senki nem kívánom, nem fun, nem egy nőnek :) nem egy normális európainak legalább is. Majdnem az Eiffel toronynál sikerült leparkolni a kocsit. Este még sosem láttam, nagyon bámulatos látvány. Halálosan éhesek voltunk, szóval jó turistához méltóan elmentünk Mekit keresni, ami nem volt, legalábbis nem a mi közelünkben, pedig legalább 45 percig kerestük. Szóval éhesen visszakullogtunk a toronyhoz, remélve (részemről) a látvány majd eltölt gyönyörrel s azzal talán jól is lakok. De szerencsénkre itt jön a képbe egy kis Amerika! Egy hotdog árus büfé ott árvátlankodott a torony előtt!!! Áhh, Ámen. Ez volt az első szavam. Zsófi és én egyből benyomtunk egy hotdogot!! Nem tudom a csávónak hogy és meddig van engedélye, de isteni kaját árul! A büfé nevét sajnos nem tudom, de aki csak úgy véletlenszerűen arratéved, vesse meg a lábát egy ilyen kis büfénél. Tőlem kapot egy 9-est egy 10-es skálán. Az este többi részéről nem is említenék meg több mindent, mivel semmi nem történt, álldogáltunk 10-15 percet ott, Zsófira próbáltak rásózni ilyen Eiffel tornyos kis szuvernírokat nem sok sikerrel, aztán az árus a végén beadta a derekát és ingyen nekiadott egyet :-) Ezután visszamentünk a szállásra, én egy párkapcsolati vitába kerültem s aztán jött a következő nap :-) Aminek már inkább volt értelme. A sofőr is jött velünk, persze csak fuvarozni, várostnézni nem. Siettünk, szóval iszonyatosan sok mindent nem sikerült megnéznük. Meglátogattuk : Notre Dame, egy futurisztikus szabadidő művelődési központ a városban, Sacra Coeur s ugye az Eiffel torony. Aminek kimondottan örülök, hogy soket sétáltunk a városba, ahol amúgy túristák nem igazán szoktak, továbbá ettünk igazi francia péksütit egy kicsi pékségben :-) Mindenképpen megjegyezném, hogy az én benyomásom alapján a franciák nem szeretnek angolul beszélni, legalább is hozzánk szinte senki nem tudott vagy nem akart. Még a rendőrök sem, a hotelben dolgozók angoltalansága pedig egyenest letaglózott...!! A második nap többé kevésbe jó volt! Este felé amikor már végeztünk a turistáskodásunkkal, összepakoltunk és elindultunk Bécsnek. Felpaprikázom a hangulatot egy újabb komplikációval : a sofőrnek gőze nem votl arról, hogy mi Bécsbe is akartunk menni s maradni egy napot. Kijelentette, ő nem megy, neki otthon kell lennie. Sajnos nem értem, hogy miért jöttek ilyes jellegű bonyodalmak közbe, mivel én mident lefixáltam az exbarátommal, úgy látszik valami hihetetlenül megmagyarázhatatlan félreértés lehet ez... Mai napig sem tudom... Én viszont megígértem Ruthnak (aki nem emlékszik kedves osztrák barátnőm), hogy megyek látogatóba, s ő is készült rám, tehát részemről vita nem volt, mentem Bécsbe! Mivel útba esett, engem a többiek csak kidobtak, bár Pisti(ex) velem akart tartani, de az én szemszögemből ennek nem lett volna értelme, mivel egyáltalán nem tudott angolul s így se Ő, se Ruth sem pedig én nem tudtuk volna élvezni a napot, kommunikáció hiánya....!! Így egyedül maradtam, ők kidobtak Ruth házánal. Hát a legjobb napja volt a túrának! Nagyon hiányozott nekem! :-) Ahogy találkoztunk elmentünk és beültünk egy kis kávézóba, benyomtunk egy kis reggelit, amit Ruth állt(love you!). Majd elmentünk turistáskodni... hideg szél fújt, az arcomra fagyott a mosolyom is, szóval 1-2 órás kóborlás után, felmentünk hozzájuk. Addigra pont éhesek is lettünk megint, szóval Ruthi nekiállt főzni :-) bolognaival lepett meg :-) A házuk : nincsenek függönyök, azt hittem ez csak Angliában van így, magas beltér, fapadló, egy kis régi s modern stílus keveredése, kellemes heveró az ablak alatt, néhány művészi kép, rengeteg fotó a falon. Tetszett. Találkoztam a nővérével is Hannával, aki elég jól beszélt angolul szóval nem volt gondunk egyáltalán, könnyedén megértettük egymást. Sajnos az idő hiphop elrepült, s ezután már lassan mennem kellett a vonatomhozm, ami egyenesen Pestre vitt. Olyan 30-35 euró volt a jegy. Nem olcsó mulatság, de megérte!

nos ennyi lenne a túra története, elég negatív benyomást kelthettem. Sajnálom, de az Élet az ilyen, egyszer lent, egyszer fent :-) de ha ügyes vagy és jól forgatod a lapokat, akkor midnig bejön egy Ász ;) Továbbá ez 5 hónappal ezelőtt történt, azóta sokat tanultam persze, most már ilyet nem csinálnék. Az ember legjobban hibáiból tanul, persze ha már elég "edzett" vagy akkor elkezdessz a másokéból is :-)

Csupán néhány képet töltöttem fel, remélem nem gond :-) élvezzétek azokat is...

***Szóval itt a vége, fuss el véle,

Párizs téma kivesézve.

Lassan el-elszunyókálok,

de azért még néhány kommentre várok..***

kompon

a pékségben

az már nem fog beindulni haver :S

futurisztikus épület

Ha gyalog lusta vagy menni a taxi meg drága, akkro még mindig ott van a bérelhető bicikli...

palacsinta árus

Rendőrök minden sarkon voltak

Sacra Coeur

Notre Dame

Ha Párizs akkor minik mindenfele, de itt a parkolás a lényeg a képen!!