HellóÓóÓó mindenki!
Egy kellemes hetet sikerült eltöltenünk a törökök vendégszeretetében a kedves host családommal. Július 19.-én indultunk reggel 8-kor Bristolból Dalamanba. Az utazás zökkenő mentes volt a rendkívül szervetett host anyámnak köszönhetően :) Helyi idő szerint délután 2-kor landultunk, és már 3 körül a medencénél sütettük a fenekünket a családdal. Na de, hogy hol is voltunk pontosan. Dalaman, nem a tenger közvetlen közelébe van, alkalmam se nagyon volt megtapasztalni vajon milyen messze lehettünk tőle. Az angolok elég medencések, szóval nekik nem is az a nagy "fun", hogy a tengerbe fürdenek és a parton sütkéreznek, mivel a pool mellett a hoteltől egy köpésre minden kényelmesebb
A szállásunk a reptértől nem lehetett 20 percnél többre. A család barátjának apartmanjába voltunk, ami két szintből állt. A főszint : nappali, 2 szoba, 2 fürdő, egy konyha és egy hatalmas erkély, a második szint egy emelettel pontosan felettünk egy hatalmas napozó erkélyből nyíló szoba és fürdő. A gyerekek és én a főszinten, a szülők a felettünk laktak. Mindenhol persze légkondi volt, de anélkül ki sem lehetett volna bírni. Maga ez a lakás egy apartman létesítményben volt, ami annyit tesz, hogy egy téglalap alakban elrendezve az apartmanok egymás mellett sorakoztak. Szinte csak angol nyelvűek voltak. Találkoztunk skótokkal, hollandokkal és természetesen angolokkal.
Alapvetően egész héten nem csináltunk semmit, csak pihentünk. Nekem személy szerint dolgoznom sem kellett, és most a szó szoros értelmében vegyétek amit mondok! Fél 10 előtt nem kellett felkelnem, s majd amikor felkeltem csupán az volt a teendőm, hogy a gyerekekkel lemenjek a medencéhez, mert felügyelet nélkül nem lehetnek a vízben. Szóval én ekkor mindig intenzíven napoztam és semmittettem. Néha felpislákoltam, hogy megnézzem mi újság a csajokkal, megölték e már egymást veszekedés közben, vagy egymáshoz vágták e már az úszómatracot, s ha mind ezek mellett volt időm, akkor néha megfordultam és a másik oldalamat napoztattam. Tudom keményen hangzik, de az au pair élet nem mindig egyszerű :) Az első nap mikor láttam ez a téma, s ez a dolgom, betudtam annak, hogy ez egy ilyen nap, mindenki hulla fáradt. De mikor realizáltam, hogy komolyan ennyi lesz a dolgom az egész hét folyamán, akkor ledöbbentem...
Kedden jó kislány voltam, mondom megerőltetem magam és felkeltem fél9-kor, avagy a lányok bejöttek a szobámba közölni, hogy ideje lemenni a medencéhez ^^ Pikk, pakk összekaptam magam és se perc alatt lent voltunk. Olyan 10-11 között a host szüleim is mindig lejöttek persze. Emmáéknak volt snorkel vagyis vizipipás búvárcucc, nagyon klassz, mindenkinek ajánlom. A medencében persze nem a legnagyobb élmény, de gyakorolni tökéletes. Legközelebb élesbe szeretném kipróbálni, igazi korall zátyonyon! A keddi nap lepörgök számomra percek alatt, s elég nagy rutinja volt a hétnek, hogy mindig azon vettem észre magam, hogy már vacsi idő van, fel kell menni, elkészülni és mehetünk is. Minden este étterembe ettünk. Az első este egy Botanic Garden nevű helyen voltunk, ahol az asztalok egy kis folyással voltak elválasztva, s kint voltak a szabadban. A benti részleget hídon keresztül lehetett megközelíteni, ami a kis patakon ívelt át. Egyébként ez nagyon jellegzetek volt, hogy minden étterem kertben volt, és az asztalok mindig egymástól tisztes távolságba, nem pedig egymás hegyén hátán voltak elrendezve. Az étlapok szinta ugyanazok voltak mindenhol. Görögöknél uzo, törököknél kenyér kecske sajttal és savanyú vajjal a különlegesség étezés előtt. Minden étkezés előtt kaptunk ilyet. A sajt néha olyannyira erős volt, hogy nehéz volt megenni.
Szerdán később keltem olyan 10 körül, megvártam míg a Emma is felkel és együtt lementünk a gyerekekkel a medencéhez. Szokásos munkabeosztás : masszívan beágyazódtam a napágyba és felvettem a napozó pozíciót. Olykor felkeltem bekenni magam vagy ha elmentünk a családdal jégkrémért. Viszont este készültünk a BBQ-ra és a hastáncshowra WoW.. A sütögetést egy török népruhába bújt férfi vezette le, csirke és bárány szeletek voltak feltüzdelve farudacskákra. Egy hosszú asztalon pedig tömve saláta tálakkal, öntetekkel és kenyérrel. A vacsi után már egyből beállítottak a hastáncosok (belly dancer). Nekem fogalmam sincs a mai napig hogyan kell mozgatni a csípődet, vagy hogy mik az alapmozdulatok, de véleményem szerint az egyik táncos lány körülbelül az én szintenem lehett :) Nekem elég esetlennek tűnt, vagy ez volt az első "fellépése" és a sok ember zavarba hozta. A két táncos szépen minden férfit "elrabolt" a vendégek közül, majd egyesével megtáncoltatták őket. A szerencsésebbek, mint az én host apám is, egy amolyan sztriptíz show-t is kaptak, amiben ők voltak a félmesztelen alanyok ^^
Csütörtökön napközben a szokásos teendő, majd kora délután olyan 5 körül elmentünk egy hajókirándulásra összekötve egy vacsorával. Egy jó félórát/negyven percet utaztunk fel kocsival, hegyek, dombok között, le és föl. Néha úgy tűnt, a kisbusz elkezdett hátrafelé gurulni :) A hajokázás egy folyón volt, aminek számomra érdekes színe volt. Nagyon tetszett. A leginkább azért, mert ez nem az a tipikus turisztikai üdülő hely volt, rég halálraunt fakultatív programokkal, helyekkel. Itt senki nem volt csak Mi és egy skót család aki velünk tartott. A hajó megállt egy lakatlan szigeten a folyónál, amit csak vizijárművel lehetséges megközelíteni vagy szárazföldről a sziklákról leereszkedve! Egy hangulatos, nádfedeles beach bár és el-elszórva napágyak volt az egyedüli "berendezés". Miután kikötöttünk nem tétováztunk sokat, azonnal letéptük magunkról a ruháinkat és belevetettük magunkat a folyóba :) Számomra ezt le sem lehet írni, mekkora nagy érzés volt. Én folyó mellett (Tisza) nőttem fel, minden nyaramat ez töltötte ki olyan 15 éves koromig. Iszonyatosan hűsítő ekkore melegben. Nekem a tengervíz nem is fekszik annyira, egyszerűen túl érzékeny hozzá a bőröm. Szóval visszatérve, a csobbanás után szépen beiszapoztuk magunkat, hiszen ez a gyönyörű bőr titka, akármit is mondanak a hülye kozmetikai cégek :) Hattie alig mert még csak térdig is bejönni a vízbe, kinyúltunk rajta :) én személy szerint párszor megpróbáltam azért behúzni, szimulálva, hogy nem tudok kikászálódni a vízből, segítségre van szükségem, de nem boldogultam, nem tudtam túljárni az eszén. A szigeten volt egy kerti csap vagy slag kinek hogy tetszik, amint mint gyerekek a tanyán, olyan boldogsággal használtunk. Ez segített a legjobban az iszaplemosásban. Egy óránál tovább nem időztünk, még naplemente előtt visszahajókáztunk, folytatva a programot. A második rész helyszíne egy különleges étterem volt, ahol egyenes a fatetején lettünk kiszolgálva! És tessék szó szerint venni! Az asztalok a fákon voltak elhelyezve, amolyan box jellegű ülőgarnitúrát képzeljünk el. Iszonyatosan jó 3-4 méter magasan a lombkoronából enni! A kaja itt volt a legjobb, én bárányt rendeltem valami kellemes gombás-hagymás szósszal. Vacsi után a számlára várva egyszer csak elment az áram o.O viccesen megjegyeztük, hogy na akkor itt az idő, lépjünk le fizetés nélkül :) Persze az áram hamar visszajött, szóval a terv gallyra ment..
Pénteken délután 3 körül elmentünk egy kis laza városnézésre a szomszédos városba, Göcekbe, ami egy kisebb kikötő városka. Taxival mentünk, kb. 25 font értékben vittek el minket, ami elég drága, pff több mint drága, mivel a város tőlünk olyan 5-10 perc autó út volt. (ennek később lesz folytatása). Amint beértünk a városba egy hosszú bazársor tárult elénk, amit jó túristákhoz híven legyalogoltunk. Én nem vettem semmit, viszont sikeresen levertem az egyik boltba valamit a polcról, amiért szerencsésen nem is kellett fizetnem. Szívesen vettem volna egy vizipipát, amit fogok is a jövőben, de most nem volt erre hely az utazómban. Az egész napot csak kényelmes ücsörgéssel egy kellemes kis kávézóban, majd vacsival egy étteremben töltöttük.. a vicces, hogy az emberek alig tudnak angolul, persze nem lep meg, nem felkapott helyre mentünk, és ahogy kifejezik magukat az nagy poén számomra. Mintha csak egykori önmagamat láttam volna. :) Korán hazamentünk és lefeküdtünk, a nap kiszívja az ember energiáját.
Szombaton egy egész napot kitöltő programunk volt. Az alapötlet hajókirándulás megspécizve egy kis iszap fürdővel és történelmi látványossággal.
Iszap fürdő : nekem nem volt nagy újdonság, hajdanán sokszor kentem be magad tetőtöl talpig iszappal a Tiszán, de ezúttal egy trutyival felengedett medencébe tettem :) a családdal szépen segítettük egymást egyenletesen betakarni iszappal, majd vártunk amíg teljesen ránkszáradt és jó kis cserepre csinálta a bőrünket ahányszor csak megmozdultunk. Az eltávolítása könnyű volt. Menj és ugorj bele a tóba!!! :) Egyenest a stégről. A víz langyos volt, egész kellemes. Az iszapozás után belemártóztunk egy termál medencébe ami bűzlött mint a romlott tojás, de a víz teljesen természetes volt, a hegyből jött egyenes a medencébe. Az "eljárás" után nem is tudom, hogy a bőrünk fiatalodott e vagy sem de jól esett :) Mindezek után neki vágtunk a teknős partnak! Az úton megállt a hajó egy síremléknél. A képekkel együtt megemlítek pár szót a későbbiekben.
Nos a teknős partnál mindössze egyetlen egy teknős láttunk :) ami úgy megijedt a hajóktól, hogy el is úszott egyhamar.. viszont a beach része szép volt. Hosszú, lassan mélyülő part, ezer fokos fehér homok, nádból készült napernyő ^^ kár hoyg a tengernek sósnak kell lennie :)
Az utolsó nap.... reggel kipattantunk az ágyból és lesiettünk barnulni még egy két órát indulás előtt :) sikeres vagy sem, de egy pár árnyalattal sötétebb lettem..
Néhány szó a hazaútról :
reptér téma --> nem akarták elfogadni az útlevelemet először, kérlek szépen így fogalmaztak : "it's a fake one" vagyis ez egy hamis útlevél, ami azért nekem elég sértő volt. Mivel csak egy röőke rápillantás után állapították meg mindezt, le se csekkolták a gépen vagy valami... Aztán az Emma szólt, hogy mi van??!! meg hogy nézzék meg mégegyszer.. Aztán egy szemöldök ráncolás után átnyálazták magukat gyorsan rajta és kiderült hogy igazi!! :D Bár azon gondolkoztam ,azt kellett volna mondanom, hogy "az nem lehet, mert a hamis útlevelemet már Irakba elvették tőlem, s azóta az eredetit használom"... poén lett volna, legalább csak a reakció kedvéért..
reptér, burgerking --> röviden tömören egy menü 15 és nem hazudok 15 font volt :D Angliába kb 5-6 fontból kijön egy menü.. Tiszta lehúzás..
A képeket később feltöltöm azok mindig nagyon sok időt igényelnek.. Meg amúgy is, most magamhoz képest sokat írtam, hagyom hogy szépen lassan megemésszétek :)
Puszi mindenki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése