The au-pair returned :)

Visszatértem 8 napos "vakációmból" Magyarországról. Őrület volt. Tudtam, hogy sokan vagyunk a családban, de hogy ennyire...! Köszönök mindenkinek mindent, az öleléseket, élményeket, tanácsokat, főztöket és a plusz 3 kilót egy hét leforgása alatt! Zabolázatlan étvágyam megtáltosodva átesett a ló másik oldalára! Következő alkalommal kirakok magamra egy táblát azzal hogy " ne etessék", csak mint az állatkertben.

Nos visszacsöppenve a hétköznapok folyamába egyáltalán nem gyenge kezdéssel indultam neki. Reggel uzsis táskák, hajcihő, ismétlések, hogy "vedd fel a zoknidat", "haj, fésű, lófarok".. aztán a nagytakarítás, végül mikor lett volna időm lehuppanni a székre, elkezdtünk trécselni Emmával. Aztán 3.15-től a szomszédságból egy másik család babysittelésre kért fel. Mivel ez jóval a "munkaidőmön" belül van, normális esetben Emma azt mondaná, hogy bocsi, de nem ér rá az au-pairem, de a nő kétségbe esett volt, senki más nem volt szabad(egyébként egy matek tanárnő), hát így az én vajszívű, drága hostanyám elengedett hozzájuk. 3 órát húztam le, csak délutáni foglalkozásokra kellett vinnem a gyerekeket(2 fiú). A ház 10-szer jobb, mint a miék. Aki valóban szorgalmas olvasó, tudja hogy a miénk se kutya. A kutyának, Beninek külön szobája van, és a takaróján az állt, hogy 'posh'. Az üdítőknek és szeszes italoknak külön hűtő(mint a hotelekben szokott lenni)... Elég jól nevelt gyerekek és okosak. Az idősebbik- Jauqe(nem tudom, hogy kell pontosan ezt leírni-ejtsd 'zsák') külön órára ment, aztán úszás, a kisebbik- Max focira. Erős érzésem van afelől, hogy a papa francia, mert elmondták a teljes nevüket(ne kérdezd, nem emlékszem rá), de a második család név tuti francia volt. Ł20-ot kaptam, és jóformán semmit nem csináltam, csak elvittem őket kocsival A-ból B-be... Amikor az anyuka hazaért, mondta, hogy legközelebb és elkérne Emmától, hát persze, hogy semmi ellenvetésem nem volt. A ház valami eszméletlenül szép, az újságokból lett kivágva minden egyes darabkája, a fiúk meg angyalok és viccesek, a pénz meg nem rossz a semmiért...

Valahol előrébb említettem, hogy trécseltem Emmával és a nagy beszélgetés közepén megemlítette, hogy mennek P!NK koncertre a testvérével(azt hiszem, erre most nem emlékszem, de lényegtelen is!!) és elkezdtem elájulni az izgalomtól, mivel imádom P!NK-et! Mondom én is tervezem, hogy a közel jövőben(a köv 10 évben vmikor) elmegyek egyre! Komolyan csak említettem a szándékot, erre Emma mondta, hogy megkérdi a testvérét, hogy van e még egy jegy!!! Óóó csak adná az ég!!! Az unokahúgommal pont énekesekről beszélgettünk a múlthéten, ki a kedvenc, ki a totál égő stb... ő is tudja, hogy mennyire imádom! Tehát tessék buzgón imádkozni velem együtt ezért a csodáért!

Holnap megyek suliba, most már nagyon bele kell húznom, nyakamon a nyelvvizsga! A gépen végig olvastam, megpróbálok minden nap csippenteni egy-egy fejezetet az aktuális olvasmányból. Alig vannak ismeretlen szavak. A gyerekek szüntelenül dumálnak hozzám, mint mindenki más a családban, nem lesz itt gond!

Zárom soraimat, mivel nem akartam hosszú bejegyzést írni csak lejelentkezni mindenkinek ;)

Renáta, klassz a lock ness-es bejegyzés, kép nem elég(az soha sem!), igazi felföldi túra. Megjegyzést még mindig nem tudok írni a blogodra!

HATALMAS CSÓKOKAT KÜLDÖK HAZA MINDENKINEK!!!