2009. október 21., szerda

123. nap Angliában. Lassan 5 hónap. Én tudom jól, hogy a családom egyáltalán nem hitt abban, hogy én eddig ki fogom bírni, helyt fogok állni. Sokan nem hittek/hisznek bennem. Mondtam én nagyon sok mindent, hogy miért jövök majd ki : nyelv, pénz(most már erre azt mondanám inkább, hogy : ha-ha), meg hogy imádom Angliát.. talán a legnyomósabb indok az volt, amit ki se mondtam igazán. Talán csak bizonyítani akartam.. Brutális, de egyáltalán nem tudtam ki vagyok.. Szégyen, de azt se nagyon mit jelent az, hogy munka, mit jelent az, hogy pénz. Azt se nagyon, hogy mi jelent az, hogy család.. és tudom ez a egy tündérmese amiben élek, tündér emberekkel, és tényleg csak a kis tündérszárnyak hiányoznak a kis csillogó porral. Mikor a kislányt hívják a barátai és ő inkább velem marad.. mikor kérdezi, hogy a konyhába vagy a szobába akarok enni és mondom, hogy mindegyhol csak együtt együnk és megölel.. mikor Oli babára csak ránézek és mosolyog szüntelenül, mikor reggel beengedem a kutyát a konyhába és a nyakamba ugrik.. mikor azt mondja a hostanyám "honey vagy sweetheart".. mikor az a nő akihez csak vasalni járok csokit és bon bon-t hagy nekem hátra, mikor a nemzetközi osztálytársak átszervezik a programot csak, hogy tudjak menni velük... sokból eddig nem volt részem vagy ritkán, de ez nem csak az emberek hibája, inkább az enyém, valamit nem csináltam jól eddig....most már igyekszem.. :) nem vagyok lusta és trehány többé.. még mindig kések kicsit, ezen azt hiszem nem lehet javítani.. bocsi.. takarítok, főzők.. édesanyám, bocsánat, hogy eddig ezt csak nagyon ritkán tettem... Olvasok! Eddig soha. Figyelmesebb vagyok... nem engedek el egyetlen lehetőséget sem magam mellett, nincs idő erre.. a napok, a hetek pörögnek, ki tudja mikor lesz ilyen megint..... nem fogyókúrázok. Elegem van, én nem vagyok vékony, soha nem is voltam! :) nem iszok cola-t! tanulok. a legjobbak történtek velem. és még mindig nem tudom azt mondani, hogy mindent magamnak köszönhetek. Soha nem is fogok tudni! mert ez is csak egy csapat munka... az itteni barátaimmal és emberekkel csinálom amit csinálok.. talán ők hozzák ki belőlem! azt, hogy ezeket hogyan használom fel, na az csak rajtam áll!
Rosszul esik, hogy nem olvasom a családom. Anyukám igen és az unokatestvérem Barbara, meg Bettike iis meg néz ha van ideje.. megpróbáltam szépre csinálni az egész blogot, sok szép képet és amennyit csak tudod felrakni, mindig leírni hogy mi a helyzet(ez néha nem jön össze..bocsika).. és mikor megkérdezem, hogy megnézted a blogomat mostanába? rá kell ha jöjjek sokan el is felejtették, hogy egyáltalán van.. nem leszek letörve ennek ellenére sem, elhatároztam, mert már most jól esik visszanézni az első bejegyzéseket.. attól még mindig szeretem a kis blogomat vezetni.
Büszke vagyok arra, hogy még mindig velem van a barátom. Nem érzem azt, hogy elromlott volna akármi is a kapcsolatunkban. És tudom senki sem hiszi, én is(mi is) alig. Talán erre mondják, hogy csodák pedig vannak... Nagyon szeretlek! tudom hogy te is :) és nem is kételkedem..
Talán a kistestvérem már elfelejtett.. benne volt a pakliban.. talán meg sem fog ismerni. Anyukám még mindig azt mondja, de meg fog, de ő is csak a dolgát csinálja, mint mindig(mint az fogorvos előtt, hogy nem fog fájni..:) )
Amiért nagyon haragszom, hogy kijöttem mikor papa nagyon beteg volt... akkor nem tűnt nehéznek, de most, hogy tudom ,hogy meghalt és az volt az utolsó pillanat, hogy láttam még mielőtt kijöttem, kicsit fáj.. nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott.. mit hagytam ki Istenem!
Sajnálom, hogy az egyik bátyám nem segít semmit, mikor ő ott van és tudna! Néha eszembe jut hogy hazamegyek és akkor jobb lesz, ott leszek segítek..

Mindezek után kérem, nagyon örülök annak, hogy kijöttem... most, hogy itt vagyok, ülök a kiságyamon és csak írok és írok.. nevetek és sírok :) nagyon jó.. reménytelenül melindás...!

December 8-án lesz a nyelvvizsgám és most kijelentem jövő nyárig nem megyek végleg haza az biztos! Felsőfokú nélkül el nem hagyom Angliát. Miért is? Mert képes vagyok rá és mert ezt már rég meg kellett volna csinálni.

Nem érdekel ki mit mond erre a bejegyzésre, most ez talán nem Angliáról szólt, most egyszer arról amiről kell talán, csak rólam :) ... Ezek tények voltak. A legfinomabb teába is belerepül egy-egy szösz! .... Szeretek mindenkit odahaza! köszi azoknak akik olvasnak!

4 megjegyzés:

  1. azt kell mondjam hogy wáó az őszinteségedért
    és további wáó annak a Melindának akit anglia és az itteni(értem úgy h nagybritanniai) ismerőseid kihoztak belőled
    mindent a teljesség igénye nélkül kell megélni, én is, ha csak egy valamit, de azt igen, tanultam már most a kinntlétem alatt hogy mindig értékelni fogom azt amim van, persze vágyok majd többre, de sosem leszek elégedetlen...
    örülök h ilyen szentimentálisabb bejegyzést is írtál
    ami a nyelvvizsgákat illeti, hajrá, hajrá...énis elhatároztam hogy leteszem majd a felsőfokút, csak akarni kell ;)
    különben nyugi én is azért jöttem ki skóciába mert annyira összekuszálódtak az otthoni szálaim h menekültem...én se vágtam már hányadán állok magammal meg mit is akarok kezdeni a diploma után vagy addig ...
    (és azt az írországot meg még tartsuk napirenden ;) mert személyesen is kell találkoznunk)
    mindenjót és boldog 5. hónapot :D

    VálaszTörlés
  2. Szia! Bár mostanában kicsit elmaradtam az olvasással, de bepótolom :). Ez a bejegyzés nagyon tetszett, örülök, hogy most erre rábukkantam és elolvastam. Talán nekem is külföld segítene, hogy megtaláljam/ismerjem önmagam?! Nem tudom... Én nem biztos, hogy olyan bátor vagyok, mint Te és a többi au-pair, vagy aki egyéb munkát vállal külföldön.

    VálaszTörlés
  3. Ismeretlenül is gratulálok. Azért ez a bejegyzés nem semmi. Köszönöm, hogy olvashattam. Üdvözlet Finnországból! :)

    VálaszTörlés
  4. Húh, én nem ismerlek ugyan, és még külföldön se igen jártam, egy-két kivételtől eltekintve, de ez a bejegyzés, ez igen.
    Respekt, nagyon-nagyon respekt!
    Egy valami, amit elértél, azt csak magadnak köszönd!
    Minden jót és további szép életet, üdv Miskolcról! :)

    VálaszTörlés