Zsófi vizit, elő-szülinap

Felbontom a napokban történteket, mivel nem győznétek olvasni. Egy huzamban ennyi mindent egyébként sem zúdítok rátok, mert mesélni való akad bőven. Előre szólok a 'boncolás' második része későbbre várható.

Nosztalgia

Ez az egy hét kevés volt Zsófiám. 

Olyan édes volt tőle egy gondolat. "Olyan mintha csak tegnap lett volna". Pedig már félév, hogy hazamentél. Nevetséges milyen gyorsan telik az idő. A folytonos, mindennapi rohanás, állandó elfoglaltságok és végtelen tennivalók sora megkívánja ezt "az idő elillan" emóciót. Lassan felmerül a kétely : Valóban 24 óra az a 24 óra? 

Az elmúlt egy hét mintha csak ma kezdődött volna. Utána fogok számolni. Az nem lehet, hogy ennyi legyen hét nap?! :) 

Szerda este összehívtam a csajokat (Hanka, Lisa és Zsófi). Hanka késéssel de hív. Csörög, majd felveszem. Megérkeztek. Kinyitom a kaput és eléjük rohantam. Szegény Zsófinak talán okoztam egy enyhe sérvet úgy a nyakába vetettem a hatvan és egy néhány kilómat... Egy öleléssel, egy egészen hosszú másodpercre visszazuhantam 2010-be. Orron csapott pár ismerős illat, érdekes módon a tenger és a gyümölcstea elsősorban. Eszembe jutott minden, ami kissé megkopott az emlékezetemben és az élénk múlt is felocsúdni látszott a homályból. Aztán hirtelen mind kámforrá vált. Vissza a jelenbe. Ezt jelenti nekem Zsófi. Rengeteg leírhatatlant. 

Csütörtökön este két óra intenzív transz után - ami a kocsival kapcsolatos beszélgetést követte - Banbury-be mentem Zsófiért. Felvettem, visszavezettem hozzánk és itt aludtunk. Pénteken Witney-be voltunk. Hideg volt, nagyon hideg. Útba ejtettünk néhány üzletet, a M&S ételrészlegét majd egy a fő utcán helyet foglaló kávézót. Emma mondta, hogy maradhatok ameddig szeretnék (egészséges korlátokon belül=), de így is már 3-ra hazaértünk. Zsófi visszaszolgáltatni szándékozta magát az ex-host családjának az estére, de végül abbamaradtunk, hogy eltölt még egy estét nálunk és szombat korán reggel ledobom otthon. Így is történt. 

Szombatra piszkosul megviselt a megfázás. Egy csinos piros foltocska - nem éppen dekoratív módon - ékesítette az zsepik által gyötört orromat. Miután a huszadik vendég is hozzáfűzte : "Have you got a sore skin under your nose?" - csak annyit mondtam, egy kis humorral megtoldva : "No, it is actually part of my uniform." 

Szombat este
Egy szösszenetnyi elő-szülinapi este ezen blog hivatalos írójának tiszteletére. :) A helyszín a szokásos : Chipping Norton sweetheart-ja  - Bitter&Twisted  ( http://www.viewoxford.co.uk/pubsandbars/bitter-and-twisted-info-42249.html ). Néhány barát, sok-sok étel, előétel és ital.

Bitter&Twisted

A hely iszonyatosan zsúfolttá vált időközben. Kacér nők és lezser férfiúk egyvelege volt a tömeg. A mi kis nemzetközi brigádunk a hangzavart legyőzni próbálva társalgási effektusokat tituláltunk kisebb-nagyobb sikerrel. :) Kaptam ám ajándékokat is. Florian, az egyik német pajtás egy üveg magyar borral ajándékozott meg. Hankától egy nyaklánc szettet kaptam. Egy másik cseh barátomtól valami igazán nem publikusat. =) Az embertengert megelégelve vacsi után jobbnak láttuk ha lelépünk egy csöndesebb helyre. Így vettük az irányt a Chequers felé ( http://www.chequers-pub.com/ ). Ez a másik favorit. A pubok mézeskalács házikója. Igazi brit gyöngyszem. Mielőtt megérkeztünk volna, Hankának fontos tárgyalni valója volt a helyi rendőrkapitánysággal. A vacsorára sietve útközben elhagyta a pénztárcáját... pech. Valami idegen arra járó megtalálta és visszaszolgáltatta. Persze benne lévő kéz pénzre úgy gondolta személyesen visel gondot és elrakta a szűkebb időkre. Ez bizonyítani sajnos nem lehet, csak elfogadni a rideg tényeket. Ilyen könnyen lehet 75 font terhétől megszabadulni. A rendőrök megérdeklődték Hanka jelenlenlegi helyzetét a városon belül és személyesen adták át a tárcáját. Mindezek előtt a host családját is értesítették, akik fel is hívták aggódva Hanit. (mi au-pairek mindig elhelyezünk egy kis papírt a pénztárcánkba a host család és az angol lakhely adataival).
Nem sokáig időztünk a pubba, mivel későn érkeztünk és egy kis idő után már zárni kezdtek. Ezután mindenki hazament, minket Florian dobott haza. Négyen csajok aludtunk nálunk. Egész jó kis este volt.

Vasárnap fájt az ébredés. Nem is nagyon erőltettük. :) 10 körül kikászálódtunk az ágyból. Egyesével, szépen lassan. Csak kíméletesen... Reggeli, majd egy kis mozi. Döglés egész nap. Bűntudat nélkül loptuk a napot. Este felé már mindenki összepakolt, hazament. Én ledobtam Zsófit Banbury-be, majd siettem vissza skypelni Sam-mel. Végre elértünk erre a pontra is - nagy foglalási hadművelet. =)

Itt jön a folyt. köv. ....